Még egy Malfoy! | Befejezett ✅ |

19. 𝓯𝓮𝓳𝓮𝔃𝓮𝓽

Órák után beültünk a könyvtárba, hogy készüljünk a vizsgáinkra. Mert igen. Nemsokára itt vannak az év végi vizsgák. Most éppen bájitaltanra készültünk, mivel az lesz a leghamarabb. Pansy, én és Melanie elindultunk, hogy megkeressük a bájitaltan tanuláshoz szükséges könyveket. A sorok között böngészve elgondolkoztam. Eszembe jutott, amikor Dumbledore az év elején tájékoztatott minket a szabályokról. Valami olyasmi rémlett, hogy a harmadik emeleti folyosóra nem szabad menni. De vajon miért nem? Teljesen a gondolataimba merültem, és csak akkor kaptam észbe amikor már a Cassandra Vablatsky: A jövő zenéje című jóslástan könyvet fogtam a kezemben.

       - Hannah mit keresel a jóslástan részlegen? Nekünk még nincs is jóslástan, különben is, mi most bájitaltan vizsgára készülünk. - figyelmeztetett Melanie.

       - Jaa csak elgondolkoztam. Észre se vettem, hogy erre jövök. - válaszoltam zavartan.

       - Minden rendben? - kérdezte gyanakvóan.

       - Persze.

Még egy utolsó gyanakvó pillantást vetett rám, majd megvonta a vállát, és visszament az asztalunkhoz. Levettem a polcról a bájitaltan könyvet, majd én is odasiettem az asztalunkhoz. Leültem és elkezdtem jegyzetelni. Majd egyszer csak megszólal Pansy.

      - A fiúk amúgy hol vannak?

      - Nekem Draco azt mondta, hogy a klubhelységben lesznek. Crack elvileg büntetőmunkát kapott McGalagony professzornál. - mondtam.

      - És ők mikor tanulnak? - kérdezte Pansy.

      - Nem tudom. - vontam meg a vállam és folytattam a tanulást.
Éppen a bezoárról olvastam, amikor átfutott az agyamon, hogy lehet meg kéne nézni mi van a harmadik emeleti folyosón.

      - Szerintetek miért nem lehet a harmadik emeleti folyosóra menni? - kérdeztem a lányokat.

      - Nem tudom. - válaszolta Mel.

      - Én hallottam valamit Draco - tól. - szólalt meg Pansy.

      - Mit? - kérdeztük egyszerre Melanieval.

      - Neki az apja mondta, hogy ott van egy szörnyeteg, és őriz valamit. De azt nem árulta el, hogy mit, és milyen szörnyeteg, de van egy olyan sejtésem, hogy nem csak mi tudunk a dologról. - mondta, majd Potterék felé biccentett.

       - Úgy gondolod, hogy ők is tudnak róla?  - kérdeztem.

       - Nem úgy gondolom....Biztos vagyok benne!  Szerinted miért ülnek ilyen gyakran a könyvtárban?

       - Igaz igaz.... egyszer meg kéne figyelni őket. - vetette fel az ötletet Melanie.

        - Elég nehéz lesz. Szerintem a bizalmasabb dolgokat a klubhelységükben beszélik meg, oda mi meg nem tudunk bejutni. - mondta Pansy.

        - Jó, de ezt még hagyjuk későbbre, mert most inkább koncentráljunk a vizsgaanyagra, meg amúgy is tele van a fejem a jóslattal, meg azzal is, hogy akit eddig az egyik legjobb barátomnak tekintettem, kiderült, hogy a testvérem, és még a nevelőszüleimet is meg akarom kérdezni, erről, mert annyira nem világos, ráadásul még gyakorolnom is kell a kviddics meccsre, ja és a Hollóhát nem valami gyenge, úgyhogy nem elég 1 vagy 2 gyakorlás. Ja, és még arra is kell figyelnem, hogy kerüljem Georgeot nehogy megtudja, hogy elloptam a köpenyét, és hogy mire akarom használni. - hadartam, majd folytattam a tanulást.
A lányok értetlenül meredtek rám, majd pár másodperc elteltével csak megvonták a vállukat, és folytatták a tanulást.

Tanulás után a pályára siettünk a csapattal, hogy gyakoroljunk a közelgő kviddics meccsre. A pályára érve Flint elmondta, az új stratégiát, amit tervezett, majd ezután felszálltunk a seprűre és elkezdődött a gyakorlás. Én először mellédobtam a kvaffot, ami miatt Flint rám is pirított. Folytattuk hát a gyakorlást, de ma nem ment olyan jól mint szokott. A sokadik hibám után már a csapatkapitánynak kezdett kicsit elege lenni.

      - Hannah ha még egy hiba kiraklak a csapatból! Így semmi esélyünk nincsen a Hollóhát ellen. Ráadásul az időnk is mindjárt lejár, és jön gyakorolni a Hollóhát. Ugye nem akarsz veszteni? - kérdezte.

       - Nem nem akarok. Igérem jobban odafigyelek. - sóhajtottam.

       - Ajánlom is. Minden rendben? - kérdezte gyanakvóan.

       - Igen. Persze.

       - Akkor szedd össze magad és gyakoroljunk még egy kicsit. - mondta, majd megveregette a vállam és odasietett a terelőkhöz, akik megint összevesztek, mert az egyik ütő állítólag szebb és újabb mint a másik, és nem tudták eldönteni, hogy kié legyen.

Pfff. És még az elsőévesekre mondják, hogy gyerekesek....

,,érett" ötödéves fiúk.....

Gyakorlás után a klubhelységem felé vettem az irányt. Gondoltam írok a nevelőszüleimnek. De ekkor Angelina jött velem szembe.

Mit keres ez az alagsorban?

     - Áááá szia Hannah! - jött oda hozzám.

     - Ööö szia Angelina. - köszöntem vissza zavartan.

     - George keresett téged, de nem talált. Kérte, hogyha találkozok veled akkor mondjam. - mondta látszólag vidáman.

     - Rendben köszi hogy szóltál. Majd megkeresem holnap, most még van tanulnivalóm.

     - Okés. Egyébként, sok sikert a kviddics meccshez! - mondta, majd elindult felfelé.

      - Köszi. - mondtam egy apró mosoly kiséretében, majd bementem a klubhelységünkbe.

Persze persze... majd keresni fogom George Weasleyt. Biztosan nem. Még gondolkozom rajta...

      - Á Hannah! - kiáltott Draco, majd felém sietett.

      - Szia Draco.

      - Képzeld megtudtam mi az ami a harmadik emeleti folyosón rejtőzik.

       - Na! És mi az? - kérdeztem kíváncsian.

       - A szörnyet nem tudom, de hallottam ahogy Potterék arról beszélgettek, hogy a Bölcsek kövét rejti a szörnyeteg.

       - A Bölcsek kövét? Az mi? - kérdeztem.

       - Állítólag az egy olyan kő, ami életelixírt termel. Aki azt issza halhatatlan lesz. Ezért is fáj a foga rá Potternek. Tuti olyan lesz ő is mint Voldemort.

       - V - v - v - Voldemort? - kérdeztem vissza.

A név hallatán bennem egyfajta gyűlölet keletkezett. Nem értettem, hogy Dracot miért tartották meg, és engem meg miért dobtak el maguktól? Én nem voltam elég jó? Dracot jobban szerették mint engem? Akkor tulajdonképpen miért akarom annyira megismerni a rendes szüleimet?

Kikerültem Dracot, majd felvonultam a hálókörletünkbe. Draco még utánamkiáltott valamit, de nem nagyon érdekelt, hogy mit. Sietősen felmentem a lépcsőn, és meglepődtem, mivel üresek voltak az ágyak. Hol lehetnek a többiek?

Biztos még a vacsorán...

Nekem nem volt kedvem vacsorázni. Nem voltam éhes. És most jelenleg a nevelőszüleimnek sem akartam írni. Nem volt kedvem semmihez. Odaültem az ablakhoz és néztem a csillagos eget. Majd pár perccel később elnyomott az álom.

_______________________________________

Sziasztok!

Itt van ismét egy új rész! Úgy terveztem, hogy ennek az első roxforti évnek hamarosan vége lesz, de már tervezem a második roxforti évét Hannahnak és Draconak!😊 szerintem 30 résznél biztosan nem lesz több.(ez a könyv)

Remélem tetszett ez a rész és nemsokára folytatás😍😘