Amióta kiengedtek a gyengélkedőről, eléggé eseménytelenek voltak a heteim. Egyszer csak azon kapom magam, hogy november vége van és vészesen közeleg a karácsony. A furcsa álmom nem hagyott nyugodni. Többször is visszatért ugyanaz az álom, de nem tudtam mi a folytatása, ugyanis nem voltam képes továbbálmodni. És ez nagyon felidegesített. Lehet meg kéne osztanom valakivel?
És nem csak ezt hanem Georgeot is.
Úgy döntöttem, hogy a rémálmomat Georgenak mondom csak el.
Most kiderül mennyire megbízható.
Ebédkor felkerestem, hogy sürgősen találkoznunk kell. Megbeszéltük, hogy este a titkos rejtekhelyénél fogunk találkozni.
》Draco szemszöge《
Hannah olyan furcsa mostanában. Kialvatlan, rendszeresen keresi az egyik Weasley társaságát, és egyszer hallottam, hogy sír. Nem értem mi történik vele. Úgy döntöttem megkérdezem. De előbb Pansyt. Végülis lányok. A lányok mindent elmondanak egymásnak.
Sietős léptekkel megindultam a könyvtár felé. Tudtam, hogy ott találom meg Pansyt.
Mikor beléptem, egyből megpillantottam Pansyt, ahogy a lezárt részleget kémleli. Ami természetesen zárva volt mint mindig. Odamentem hozzá és megkérdeztem tőle:
- Te tudod mi van Hannah - val? - kérdeztem gyanakvóan. Lehet, hogy köze van a dologhoz.
- Igen elég furcsa mostanában azt én is észrevettem. De nem tudom mi a baja. Nem fogom kérdezgetni, majd elmondja, ha szeretné. - hadarta Pansy.
- Oké. De ha tudsz valamit azonnal szólj! - figyelmeztettem Pansyt. Majd Crack és Monstro kiséretével kivonultam a könyvtárból.
》Hannah szemszöge《
Elérkezett az este.
Gyorsan átöltöztem melegebb ruhába mert azért november vége fele már nem olyan kellemes az időjárás. Igyekeztem úgy kimenni, hogy senki ne vegyen észre. Ehhez egy titkos alagutat választottam, amit még George mutatott nekem.
A bunker bejáratánál mondtam a jelszót és beléptem, a tágas, otthonos helységbe.
Vanília illat volt.
A kedvenc illatom.
A rejtekhelyen már ott volt George. Leültem vele szembe az egyik babzsákfotelbe, és elkezdtem neki mesélni a furcsa álmomról.
_________
Végül amikor befejeztem, kifújtam a bent tartott levegőt és vártam a válaszát. Közben félve pillantottam fel néha az arcára, várva a reakcióját. Éppen a fotel sarkát piszkáltam de George hatalmas sóhaja félbe szakított. Majd kisvártatva megszólalt.
- Figyelj és az a nő pontosan hogy nézett ki? - kérdezte.
- Hát nem is tudom... azt hiszem szőke volt a haja és volt benne egy feketére festett tincs is, de nem biztos. Mondom hogy nem emlékszem! - mondtam feldúltan.
- Értem. De ha segítség kell, vagy továbbálmodtad akkor szólj és segítek kideríteni, hogy ki lehet az a nő. Oké? - kérdezte kedvesen.
- Oké. - egyeztünk meg majd még tovább beszélgettünk mindenféle hülyeségről ami az eszünkbe jutott. Jó érzés volt egy kicsit másra koncentrálni és nem az előbbi feszült beszélgetésünkre gondolni. Olyan 10 óra körül visszamentem a mardekár ház hálókörletébe, átöltöztem, majd bezuhantam az ágyba. Egyből elaludtam.
_______________________________________
Sziasztok!
Bocsi ez a szokásosnál egy kicsit rövidebb rész, de ígérem legközelebb hosszabbat írok.
2019. 11. 21
أنت تقرأ
Még egy Malfoy! | Befejezett ✅ |
أدب الهواةHannah Colt Londonban éli a mindennapjait, örökbefogadott gyerekként, a nevelőszüleivel. Egy nap azonban levelet kap, a Roxfort Boszorkány és Varázslóképző Szakiskolába. Az élete fenekestül felfordul, és az események közepette rájön, hogy ő valójába...
