Még egy Malfoy! | Befejezett ✅ |

5. 𝓯𝓮𝓳𝓮𝔃𝓮𝓽

| H a n n a h |

Reggel mikor felkeltem, megnéztem az éjjeli szekrényemen lévő órát, ami hajnali 4 órát mutatott. Remek. Mivel nem tudtam vissza aludni, gondoltam körülnézek egy kicsit a kastélyban. Belebújtam az ágyam mellett lévő papucsomba és elindultam kifelé.

Sétálgattam a kihalt folyosókon, amiket a felkelő nap világított be arany fénnyel. Kifelé vettem az irányt ahol gyönyörű kilátás nyílt a hegyekre, a tóra és a dombokra. Hagrid kunyhója is ott volt, ami tökéletesen illett a táj szépségéhez. Leültem egy sziklára és néztem a napfelkeltét. Megfogattam, hogy ide többször is ki fogok jönni. Sőt! Majd a naplementét is megnézem. Annyira magával ragadott a látvány, hogy észre se vettem amikor valaki leült mellém.

          - Szép nem? - kérdezte egy ismeretlen hang.

A hangtól hirtelen összerezzentem, majd lassan oldalra néztem, hogy megnéztem kihez tartozik a hang.
Amikor megláttam, olyan furcsa érzés fogott el. Ilyet még nem éreztem soha. Rövid vörös haja kiemelte szép zöldes barna szemét, amin vissza tükröződött a napfelkelte.

          - Igen gyönyörű. - válaszoltam.

          - Amúgy George Weasley vagyok. És téged hogy hívnak? - mutatkozott be a griffendéles fiú. Igen a griffendéles hálóruha árulta el, hogy abba a házba tartozik.

          - Örülök. Én meg Hannah Colt. - válaszoltam szűkszavúan.

          - Amúgy nincsen kedved menni reggelizni? - kérdezte. Amint elhagyta az utolsó szó a száját, hatalmasat kordult a gyomrom.

          - Ezt igennek veszem. Na gyere Szöszi indulás vissza. - mondta nevetve.

          - Szöszi? - a becenév hallatán akaratlanul is mosolyra húzódott a szám.

          - A hajadból adódóan. - kacsintott. Elpirultam, amit szóvá is tett.

- Vagy talán legyél vöröske? - célozgatott, én meg mégjobban elvörösödtem, és elkezdtem nevetni.

Elindultunk a nagyterem felé, ahol már nagyban ettek a többiek. Leültem a mardekárosok asztalához és csendben elkezdtem reggelizni. Pansy meg a fiúk értetlenül néztek rám amiért még nem is köszöntem nekik. Igen. El voltam varázsolva. De tényleg.

Reggeli után elindultunk az első óránkra, bűbájtanra.

Ahol Filtwick professzor éppen a lebegtető bűbáj definícióját magyarázta. A griffendélesekkel volt óránk. Végül hosszas magyarázás után elmondta a varázsigét is.

          - Mondjátok utánam: Huss és pöcc! - mondta a professzor.

          - Huss és pöcc! - ismételtük, a pálcánkat lengetve.

          - Remek! És most a varázsigét mondjátok utánam. Wingardium LeviOsa.

          - Wingardium LeviOsa! - ismételtük megint.

Majd elkezdtünk gyakorolni. Nekem csak az ötödik próbálkozásra sikerült felreptetnem a tollat, de ahogy láttam volt aki nehezebben boldogult. Az egyik griffendéles fiúnak új tollat kellett szerezni mert az elõzõt felrobbantotta.

________

A második óránk bájitaltan volt, azután következett átváltoztatástan, majd Madam Hooch próbált megtanítani minket seprűn repülni.

          - Mindenki magabiztosan mondja hogy fel! - utasított minket Hooch.

          - Fel!

          - Fel!

          - Fel!

Majd amikor mindenki kezében már ott volt a seprű, mondta a következő lépést.

          - Háromra mindenki erőteljesen rugaszkodjon el a földtől! Egy... Kettő... Longbottom mit csinálsz? Azt mondtam 3-ra! - ordított Neville után.

Majd Neville a magasba lendült. Madam Hooch ott kiabált neki, hogy szálljon le, azonban a griffendéles fiú nem tudott leszállni. Egyre magasabbra repült, közben több falnak is nekiütközött, fennakadt egy falból kiálló szegecsen, majd hirtelen leesett és összegörnyedve feküdt a földön. A professzor aggódva rohant oda hozzá.

          - Azt hiszem eltört a karja. Elkísérem a gyengélkedőre! Aki fel mer szállni a távollétemben, az villámgyorsan repül az iskolából mielőtt még annyit mondana kviddics! - mondta sietősen Madam Hooch és elrohant Nevillel.

Amint eltűntek a szemünk elől, Draco felvett egy tárgyat földről. Neville nefeledd gömbjét.

          - Nicsak! Longbottom otthagyott valamit! - mondta gúnyosan a Malfoy fiú.

          - Add ide! - kiáltott rá Harry Potter.

Draco felrepült és onnan kiáltott le Potternek.

          - Kapj el ha tudsz! Na mivan Potter egyáltalán fel mersz jönni? - provokálta Draco a griffendélest.

Én is felrepültem, távol Dracotól. Draco átpasszolta nekem a labdát, én pedig egy erőteljes mozdulattal eldobtam a labdát.

Harrynek több se kellett. Egyből felszállt, és a labda után repült, amir végül elkapott. Üdvrialgás közepette szállt le a földre, azonban észrevettük, hogy Mc Galagony professzor sétált felénk mérgesen.

          - Potter! Colt! Velem jönnek! - mondta ellentmondást nem tűrő hangon.

Harryvel ijendten összenéztünk és követtük a professzort.

Nem sokkal később Oliver Wood tartott nekünk előadást, megmutatta melyik labda mire való. Ugyanis kiderült, hogy én bekerültem a Mardekár, Harry meg a Griffendél kviddics csapatába. Én hajtó lettem Harry meg fogó. Amint vége lett az összes óránknak visszamentem a klubhelységbe ahol írtam egy levelet anyáéknak, arról, hogy mik történtek ma velem. Közben besötétedett, a naplementét most nem mentem ki megnézni, de majd valamikor sort kerítek rá. Elalvás előtt Pansy - val szoktam beszélgetni, vagy a csillagos eget szoktam nézni, ami igen megnyugtató.

          - Jó éjt! - suttogtam Pansynak aki már mélyen aludt.

_______________________________________

Hát sziasztok!

Sajnálom hogy eltűntem megint, egy kis időre, de rengeteg minden történt velem azóta amióta megírtam az előző részt, nem vomt túl sok időm írni, de itt vagyok újra visszajöttem boldogítani titeket és továbbra is igyekszem sűrűn hozni a részeket.❤🔥 Ha van valami észrevétel, esetleg tipp, nyugodtan írjátok meg.

🧙‍♂️