*Moonlight* (Lutteo)

Prológus

Az éjszaka hűvös szellője belekapott Luna Valente göndör,csokoládé barna hajába,miközben ő vidáman görkorizott.Olyan szabadnak érezte magát,mintha csak repülne.
Nem tudta hol van.Csak a körülötte apró pontként ragyogó csillagokat,és az égboltot bevilágító Holdat látta.

-Nem félsz ilyen magasan?-kérdezte egy férfihang furcsa akcentussal.Luna mindenfele fordult,mégsem találta meg a hang forrását.

-Mi történik?-tette fel a kérdést magának halkan motyogva.Közben mégegyszer körbenézett,hátha meglátja ki szólt hozzá-Van itt valaki?

Akkor valahogy eszébe jutott,hogy lefele tekintsen.Le a korijára,és a talajra.Mikor azonban lepillantásakor nem találta szemben magát ezzel a két dologgal,rá kellett jönnie,hogy lebeg.Úgy,mintha csak az éjszakai ég sötétjében úszna.

Hirtelen zuhanni kezdett.Egy kétségbeesett sikoly hagyta el száját,és különböző izmai megfeszítésével,illetve keze kalimpálásával próbálta magát fenntartani valahogy a levegőben,sikertelenül.Zuhant,és zuhant.Képzelete kéretlenül is elétárta a képet,hogy fog belecsapódni a betonba,és szörnyethalni.Lehunyta szemeit,miközben kezével Hold formájú medálját próbálta kitapogatni,amit mindig a nyakában viselt.Amint megtalálta,ujjai közé zárta.Közben tovább zuhant lefele...

Zuhant,de nem érte el a földet.

-Nyugalom-szólalt meg újra az a hang,ami előtte.Most sokkal közelibbnek,és tisztábbnak hallotta-Már megvagy.

Amint kinyitotta a szemeit észrevette,hogy egy srác tartja őt karjai közt.Tekintetében a fény őszinte kíváncsisággal,és szórakozottsággal csillogott.

-Ki vagy?-kérdezte Luna,de nem kapott választ.A srác finoman letette a járdára,és Lunának egy a szemébe lógó hajtincsét füle mögé helyezte,közben végig smaragd szemébe nézett.Ajkaik nagyon közel voltak.Luna lélegzetvisszafojtva nézett fel rá.

-Ne aggódj Angyallány.Találkozunk még.-mondta,majd hátat fordított Lunának,és szépen,lassan eltűnt szemei elől,ahogy egyenesen belesétált a sűrű sötétségbe.