-Simón!Simón!-ismételgette folyamatosan legjobb barátja nevét.Gyorsan szaladt felé,és azzal a lendülettel ugrott nyakába.Simón úgy szorította őt magához,mintha életfeltétele lenne neki közelsége.Amint mélyen tüdejébe szívta legjobb barátnőjének illatát,máris úgy érezte otthon van.
-Itt vagy!-kiáltotta Luna,és boldogabb nem is lehetett volna-De hogy?Hogy hogy itt vagy?
-Jöttelek meglátogatni.
Úgy mondta,annyira közönyösen,mintha Mexikóból Argentínába utazni,és elmenni a Blake South College-ba gyerekjáték lenne.Luna egy kicsit eltávolodott tőle,hogy szemeibe nézhessen,még mindig fülig érő mosollyal.
-Ezt lehet?
-Kiderült,hogy az emberek egy átlagos kollégiumnak látják a Blake-et.Próbáltam beiratkozni,de azt kaptam válaszul,hogy egy túlságosan mindennapi halandó vagyok hozzá.Vicces sztory,majd lehet egyszer elmesélem.Végül azt mondtam nekik,hogy meglátogatlak,és megyek is.
Luna egy pillanatra elszomorodott;Simón csak meglátogatja,és nem maradhat ott vele.Mielőtt azonban bármit is mondhatott volna,barátja kedvesen mosolygott rá.
-De nem megyek el.Legalábbis egy jó ideig biztosan nem-mondta-Munkát kaptam a Jam and Roller-ben.Úgy tűnik ide felvesznek embereket,és nem is zavarja őket,hogy az alkalmazottjaik tudnak az angyalok létezéséről.Mondjuk ki hinne nekem?
Persze,hiszen Luna szülei is tudnak róla,valószínűleg sok másik angyal családtagjaival egyetemben.Luna majd kicsattant az örömtől.Simón-itt-van.Simón itt van!
Az életben sokszor van,hogy a legkisebb dolgok okozzák a legnagyobb boldogságot.Mint egy hívás,egy mosoly,egy érintés...egy látogatás.Simón látogatása.
Nico és Pedro mindeközben odamentek hozzájuk.
-Ismeritek egymást?-kérdezte Nico kíváncsian.
-Fogalmad sincs mennyire jól-válaszolta Luna-Simón az én legeslegjobb barátom az egész világon!
-Ez a lány pedig itt Luna,már biztosan ismeritek,jópár napja érkezett,mindenhova korival jár ébren álmodozva,és most kiderült,hogy egy angyal...
-Simón,úgy örülök,hogy itt vagy!Képzeld,rendeznek egy koriversenyt-mondta neki.
-Már fel is lehet iratkozni-tette hozzá Nico,amire Pedro bólogatott,majd elkezdett pötyögni valamit a kezében lévő tabletbe.
-Pont most raktam ki a verseny részleteit a Jam and Roller weboldalára.
-Az angyalok használnak internetet?-vicceskedett Simón.
-Jaj,milyen vicces-mondta Pedro irónikusan,bár mosolygott.Úgy tűnt ez a három srác nagyon jól ki fognak jönni egymással-Nem vagyunk ősemberek.
-Akkor...Leszel a párom a versenyen?Kérlek,kérlek?-kérlelte Luna Simónt.
Barátja épp válaszra nyitotta volna száját,mikor tekintete megakadt egy szőke lányon,aki épp feléjük közelített.
-Lunita-állt oda melléjük azzal a tipikus hamiskás mosolyával.Simónra nézett,és felvonta az egyik szemöldökét-És te vagy...
-Simón Álvarez.
Egy rövid pillanatig Ámbar,mintha végigtapogatta volna őt tekintetével,de aztán arca újra teljes érdektelenséget mutatott.
-Nem órán kellene lenned?-kérdezte tőle Nico.
-Graves tanárúrnak más dolga akadt-húzta meg vállát a lány-De nem,mintha annyi órára lenne szükségem.Így is nekem van a legjobb átlagom.
YOU ARE READING
*Moonlight* (Lutteo)
Fanfiction"Lehet az összes döntés amit hozott végül mind egy helyre vezették. Matteo karjai közé.Talán képes lesz rá egyszer,egy pillanatra neki ígérni önmagát." Egy különös incidens után eltávolódva régi,és megszokott életétől,Lunát elküldik Argentínába,azon...
