*Moonlight* (Lutteo)

5. A tűz a szemeiben

Sötétség,és hideg levegő.

Csak ennyi.Hideg levegő,és sötétség.

Luna mezítláb sétált egy kivilágítatlan folyosón.Egy rövid,sötétkék ruha volt rajta,mintha egy buliból jött volna.Bár igazából fogalma sem volt honnan került oda,vagy mit keresett ott,de abban egészen biztos volt,hogy követi valaki.Tudta,hogy menekülnie kellene,de a lábai meg se mozdultak...
Azt kívánta,bárcsak nála lennének a korijai,mert úgy sokkal gyorsabb lenne.

Futni kezdett,de úgy érezte nem halad semerre.A folyosó végtelennek tűnt.Egyre közeledő lépéseket hallott maga mögül,és elkezdett az életéért aggódni."A sötét erők eljönnek értem..." gondolta kétségbeesetten.Végülis ez volt az,amit Sharon a levélben írt neki.

-Kérlek...Kérlek!Hagyj békén!-könyörgött futtában.Egy pillanatra se hagyta abba a menekülést.

Annyira félt,és annyira aggódott.Hirtelen,az éjszaka feketeségében beleütközött valakibe.Az a valaki magához ölelte.

-Shh...Nyugalom-mondta neki selymes,már szinte bársonyos hangon-Nyugodj meg...nem hagyom,hogy bármi rossz történjen veled.

Luna meglepődött.Nem tudta ki lehet az,de ölelése melege elfelejtette vele a hideget.Az a valaki elkezdte simogatni a haját,még mindig a karjai ölelésében tartva őt.Luna vett egy mély levegőt,és kicsit eltávolodott tőle,hogy felnézhessen az arcára.Matteo Balsano volt az.
Akkor rájött;ez csak egy álom.

-Mi történik?-tette fel neki a kérdést-Miért vagy itt?Ki követ?

-Túl sokat kérdezel...-suttogta Matteo,mélyen Luna szemeibe nézve.Tűz volt a tekintetében.Egy melengető,de veszélyes tűz,ami képes lenne átölelni az egész világot,és hamuként maga mögött hagyni.Hogy lehetett egy angyalnak olyan tekintete,ami tele van gonoszsággal?Mindezek ellenére úgy tűnt meg akarja védeni.Valami ismeretlen okból kifolyólag pedig Luna úgy érezte biztonságban van vele.
De csak egy álom,az egész csak egy álom...
Matteo elkezdett közeledni hozzá;meg akarta csókolni.Luna,mint akit hipnotizáltak,meg se moccant.Már csak pár centiméter választotta el ajkaikat...

-Luna.Ébredj...Luna!

Erre kinyitotta a szemeit,és egy pillanatra fogalma sem volt hol van.

-Bocsi,hogy felébresztettelek-kért bocsánatot Nina-De ma óráink lesznek,és hát ez az első napod.

Nina már fel volt öltözve.Úgy tűnt készen is áll arra,hogy elkezdje a napot.

-Engem vársz?

-Persze-mosolygott rá-Gondoltam elmehetnénk együtt reggelizni,aztán meg az órákra.Irodalommal kezdünk.

-Irodalommal?

-Igen.Attól még,hogy angyalok vagyunk,kell legyen általános műveltségünk.

Luna villámgyorsan öltözött fel.Az egyenruha szerencséjére nagyon jól állt neki.

-Jól vagy?-kérdezte tőle Nina.Nagyon fáradtnak látta barátnőjét.

-Igen,csak...nagyon furát álmodtam
...az eleje olyan volt,mint egy horror film jelenete.Maga volt a rémálom.Aztán feltűnt egy srác...Igaz is!Nem tudod,hogy lehetséges-e megjelenni más álmában?

Nina értetlenül nézett rá.

-Azt hiszem nem,de nem tudom-válaszolta-Még csak pár éve vagyok itt,és még nem tudok mindent a mágiáról,a képességekről...De nagyon szeretek olvasni,úgyhogy ha akarod elmehetünk majd a könyvtárba.Ott egész biztosan lesz egy könyv,amiben választ találunk a kérdésedre.