*Moonlight* (Lutteo)

10. A múlt visszhangjai

-Jó,akkor...pörgök,pörgök...aztán ugrok-ismételte át a koreógráfiát Luna-És itt elkapsz.

-Rendben-válaszolta barátja mosolyogva.

Azon a délutánon a Roller szinte teljesen üres volt,és a két barát a pályán gyakorolt.Simón egy kicsit késve érkezett,mert előzőleg a bandával gyakorolt.Ahogy az sejthető volt,a három srác nagyon jól kijött egymással.Megígérte hogy nem késik többet; a koriverseny egy hét múlva lesz,és ők még csak most kezdték a gyakorlást.

-Érted?Megcsináljuk mégegyszer?

Simón bólintott,majd felvették a kezdőpoziciót;egy vonalba álltak,és már kezdődhetett is a koreógráfia.Egyszerre pördültek két teljes fordulatot,aztán Luna próbált meg egy lépést,amit még csak tanulgattak.Felugrott a levegőbe,de valami rosszul jött ki neki,a földre érkezéskor megbotlott,és el is esett volna,ha Simón nem kapja el.Még nagyon sokat kell gyakorolniuk.Abban maradtak,minden nap ugyanekkor összejönnek korizni.

-Melyik dalra táncoljunk?-kérdezte Luna,miközben a pálya szélére gurultak inni-Gondoltam rá,hogy használhatnánk a Valienté-t.

-Ez jó ötlet.Neked írtam,tehát a te dalod.

-Fantasztikus!Nagyon köszönöm Simón!

-Öhm...Luna.Kérdezhetek valamit?

-Persze.

-Miért énekeltél Matteoval az Open-en?

-Hát...-bár a válasz hosszú volt,és bonyolult,Luna úgy döntött,nem hazudik barátjának-A haverjának,Gastónnak ciki képei voltak a telefonján Ámbar egyik barátnőjéről.Azt mondta letöröli őket,ha Matteoval énekelek...

-És ez nem tűnt neked rendkívül furának?-Simón hagja nyugtalan volt-Matteo pedig nem Ámbarral jár?Őt nem zavarta,hogy együtt énekeltetek?

-Az egész csak egy dal volt,semmi több...Amúgy Ámbar nem jött el az Open-re,nem látta,hogy Matteoval énekelek.Szerencsére...azt hiszem így sem kedvel igazán.

-Hát...Ámbar látott titeket együtt énekelni.Pár percig ott volt az Open-en,aztán elment.

-Oh...-Luna aggódni látszott-Jó,hát csak egy dal volt-ismételte el idegesen-És azért tettem,hogy segítsek Delfinek.Köztem és a Dinnyefej között soha nem lenne semmi.

Simón ezekbe a szavakba kapaszkodva próbált meg lenyugodni.Nagyon-nagyon szereti Lunát.

-És veled mi volt?Miért mentél el az Open-ről?Nem találtalak,miután lejöttem a színpadról-kérdezte tőle Luna,bár belül ujjongott,hogy Simón nem látta a botrányos majdnem-csókot.

-Egy lány...egy lány elkérte a telefonszámom.Aztán elkísértem a szobájáig,mert azt mondta rosszul érzi magát.

Luna ugrott egyet,hogy karjaival körbeérje barája nyakát,így ölelje magához,és hogy piszkálódjon vele egy kicsit-OHHH Simón.Máris vannak rajongóid!-húzogatta szemöldökeit csibészül-Na és ki az a csaj?Milyen volt a randitok?

-Danielának hívják,és nem randiztunk,csak elkísértem,hogy ne egyedül lófráljon az éjszaka közepén-válaszolta Simón,bár korántsem volt olyan lelkes,mint barátnője-Engem...valaki más érdekel.

Luna erre felsikoltott.

-Tetszik neked valaki,és el se mondod a legjobb barátnődnek a világon?-kérdezte-Árulás!-nevette el magát-Gyerünk,ki vele!Tudni akarom ki a szerencsés.

"Te,Luna." gondolta Simón,de nem mondta ki hangosan.

-Na?-sürgette őt Luna.

Simón úgy tett,mintha becipzározná a száját.Pont úgy,mint egy kisgyerek,aki jól meg akarja őrizni titkát.