-Hol voltál?-kérdezte Nina,amint Luna belépett a szobába-Jól vagy?Hogy jöttél vissza?...Mielőtt több kérdéssel halmozná el,Luna mindent elmondott neki.
Mesélés után megmosta az arcát,és átöltözött.Farmer rövidnadrágot,egy pár színes zoknit,és azúrkék polót vett fel.Újra a régi Luna lett.-Láttad Flort?-kérdezte-Nem tudom mit itatott velem,de nagyon rosszul lettem tőle.
-Nem láttam-mondta Nina elnyúlva az ágyon-Előttünk ért vissza.Meg sem jelent Sharonnál,amikor behívtak minket.Azt mondta nem ismer minket.
Luna rosszalón csóválta fejét,nem hitte el hogy Flor képes volt erre.
Nina mindent elmondott neki a kerti jelenettől egészen addig,hogy büntetésből a konyhában kell segédkezniük.-Most már megyek-mondta Luna-Jobb lesz,ha tudják,hogy még élek és virulok....Gondolod hogy...hogy elbocsájtanak?
Luna nem is értette,hogy kerülhetett ilyen helyzetbe.Hogy bízhatott meg vakon egy lányban,akit alig ismer?
A legrosszabb az egészben pedig az,hogy nem csak Flor tehet róla.Luna szeretett volna buliba menni.A saját döntéseiért pedig mindenki maga felelős.Sajnálta már,hogy nem hallgatott Ninára.-Nem hiszem-válaszolta barátnője-Legalábbis remélem hogy nem,bár elég valószerűtlen.Sharon valamiért személyesen ment el hozzád...majd Reyt küldte érted egy repülő limuzinnal...És még ott van az a könyv is,amit neked adott...Luna,ezek titkolnak valamit.Azt akarják hogy itt legyél.
-Nem értem...
-Látnod kellett volna Sharont,mikor kiderült,hogy még nem jöttél vissza.Teljesen kétségbe esett.
-Gondolod,hogy ennek köze lehet az Árnyakhoz?-kérdezte Luna ijedten.
Nina nem tudta mit válaszoljon.
-Menj,beszélj vele-mondta neki-Elkísérjelek?
-Nem,nem.Ne aggódj.Egyedül is odatalálok-válaszolta Luna,majd felállt az ágyról és az ajtó fele vette az irány-Csak kívánj szerencsét!
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
A Jam and Roller igazán nyugodt volt a nap e szakában.Csak pár ember étkezett csendben,a diákok nagyja a Blake étkezőjében,vagy a kertben fogyasztotta reggelijét.
Simón kávét szolgált fel két fiúnak,majd a bár fele tartott,ahol Nico és Pedro ötleteltek új dalukon.
-Somos uno...una sola voz que canta esta canción(Egyek vagyunk...egy hang,ami ezt a dal énekli)-dúdolta Nico.
-Que siente...¿que nunca terminará?(Amit érzünk...és ami sosem ér véget?)
-Jobb lenne így que siente que crecerá(amit érzünk,ami egyre csak nő)-vetette fel Simón.
-Igen,igazad van-helyeselt Pedro,miközben gyorsan lejegyzetelte az előbb énekelt sorokat.Felnézett Simónra.Fura volt,olyan nyugtalannak tűnt-Mi a helyzet?
-Luna nem válaszol az üzeneteimre,és tegnap egész nap nem láttam...-magyarázta Simón.
-Lehet még alszik-nyugtatta őt Nico,bár úgy tűnt ő is aggódik valami miatt.
-És veled mi van?
-Elhívtam randizni Jimet,egy lányt a Blake-ből-mondta-És még mindig nem válszolt.Azóta nem is találkoztunk.Azt hiszem kerül engem.
-Azt hiszem,meg van a megoldás a problémáitokra-mondta Pedro,majd a színpadra mutatott,ahol ott sorakoztak hangszereik-Próbáljunk valamit,aztán meg jó lenne kitalálni egy nevet a bandánknak.
YOU ARE READING
*Moonlight* (Lutteo)
Fanfiction"Lehet az összes döntés amit hozott végül mind egy helyre vezették. Matteo karjai közé.Talán képes lesz rá egyszer,egy pillanatra neki ígérni önmagát." Egy különös incidens után eltávolódva régi,és megszokott életétől,Lunát elküldik Argentínába,azon...