*Moonlight* (Lutteo)

13. Egy gyilkos?

-Hol voltál?-kérdezte Nina,amint Luna belépett a szobába-Jól vagy?Hogy jöttél vissza?...

Mielőtt több kérdéssel halmozná el,Luna mindent elmondott neki.
Mesélés után megmosta az arcát,és átöltözött.Farmer rövidnadrágot,egy pár színes zoknit,és azúrkék polót vett fel.Újra a régi Luna lett.

-Láttad Flort?-kérdezte-Nem tudom mit itatott velem,de nagyon rosszul lettem tőle.

-Nem láttam-mondta Nina elnyúlva az ágyon-Előttünk ért vissza.Meg sem jelent Sharonnál,amikor behívtak minket.Azt mondta nem ismer minket.

Luna rosszalón csóválta fejét,nem hitte el hogy Flor képes volt erre.
Nina mindent elmondott neki a kerti jelenettől egészen addig,hogy büntetésből a konyhában kell segédkezniük.

-Most már megyek-mondta Luna-Jobb lesz,ha tudják,hogy még élek és virulok....Gondolod hogy...hogy elbocsájtanak?

Luna nem is értette,hogy kerülhetett ilyen helyzetbe.Hogy bízhatott meg vakon egy lányban,akit alig ismer?
A legrosszabb az egészben pedig az,hogy nem csak Flor tehet róla.Luna szeretett volna buliba menni.A saját döntéseiért pedig mindenki maga felelős.Sajnálta már,hogy nem hallgatott Ninára.

-Nem hiszem-válaszolta barátnője-Legalábbis remélem hogy nem,bár elég valószerűtlen.Sharon valamiért személyesen ment el hozzád...majd Reyt küldte érted egy repülő limuzinnal...És még ott van az a könyv is,amit neked adott...Luna,ezek titkolnak valamit.Azt akarják hogy itt legyél.

-Nem értem...

-Látnod kellett volna Sharont,mikor kiderült,hogy még nem jöttél vissza.Teljesen kétségbe esett.

-Gondolod,hogy ennek köze lehet az Árnyakhoz?-kérdezte Luna ijedten.

Nina nem tudta mit válaszoljon.

-Menj,beszélj vele-mondta neki-Elkísérjelek?

-Nem,nem.Ne aggódj.Egyedül is odatalálok-válaszolta Luna,majd felállt az ágyról és az ajtó fele vette az irány-Csak kívánj szerencsét!

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

A Jam and Roller igazán nyugodt volt a nap e szakában.Csak pár ember étkezett csendben,a diákok nagyja a Blake étkezőjében,vagy a kertben fogyasztotta reggelijét.

Simón kávét szolgált fel két fiúnak,majd a bár fele tartott,ahol Nico és Pedro ötleteltek új dalukon.

-Somos uno...una sola voz que canta esta canción(Egyek vagyunk...egy hang,ami ezt a dal énekli)-dúdolta Nico.

-Que siente...¿que nunca terminará?(Amit érzünk...és ami sosem ér véget?)

-Jobb lenne így que siente que crecerá(amit érzünk,ami egyre csak nő)-vetette fel Simón.

-Igen,igazad van-helyeselt Pedro,miközben gyorsan lejegyzetelte az előbb énekelt sorokat.Felnézett Simónra.Fura volt,olyan nyugtalannak tűnt-Mi a helyzet?

-Luna nem válaszol az üzeneteimre,és tegnap egész nap nem láttam...-magyarázta Simón.

-Lehet még alszik-nyugtatta őt Nico,bár úgy tűnt ő is aggódik valami miatt.

-És veled mi van?

-Elhívtam randizni Jimet,egy lányt a Blake-ből-mondta-És még mindig nem válszolt.Azóta nem is találkoztunk.Azt hiszem kerül engem.

-Azt hiszem,meg van a megoldás a problémáitokra-mondta Pedro,majd a színpadra mutatott,ahol ott sorakoztak hangszereik-Próbáljunk valamit,aztán meg jó lenne kitalálni egy nevet a bandánknak.