*Moonlight* (Lutteo)

2. Ösztöndíj

Pár perc hiányzott már csak délig mikor Luna,és Simón visszaértek a villába.A hátsó ajtón mentek be a konyhába,ugyanis a főbejárat a tulajdonosoknak volt fenntartva.

-Van oxigénes víz a sebre?

-Nem tudom.A fürdőben csak van...

Ekkor Mónica jött be,és nagyon idegesnek tűnt.

-Mi történt!?-kérdezte amint meglátta a lánya véres lábát.

-Semmi-válaszolta Luna nyugodtan-Csak elestem,és a föld felsértette a lábam.

Simónnak rá kellett harapnia a nyelvére,hogy csendben maradjon,és ne csússzon ki száján,hogy amit Luna mondott hazugság.Nem akarta beköpni őt.

-Úgy néz ki mint egy nagyon mély seb,nem úgy mint egy horzsolás!-idegeskedett-Mindig mondom,hogy légy óvatos...

-Pont az előbb kérdeztem Lunától,hogy van-e oxigénes víz-szólt közbe Simón.

-Igen,van.Azonnal hozom-mondta Mónica,és már ki is ment a konyhából.Simón kihasználta,hogy kettesben maradtak,és Luna felé fordult.

-Hogy mondhattad neki azt,hogy nem történt semmi?Egy kamion elé vetetted magad Luna!

-Jó,hát igen,de megmentettem a kisfiút-válaszolta-Ha nem teszek semmit meghal,és ezt te is tudod Simón.

Barátja megfogta,és kedvesen megszorította a kezét,miközben aggódó tekintettel nézett rá.

-Ha valami történt volna veled,én meghalok.

Luna rámosolygott,és ő is megszorította a kezét.Nagyon boldog volt,hogy ilyen jó barátja van mint Simón.

-Dehát itt vagyok.Élek,és virulok.-válaszolta Luna.

-Itt van-szakította félbe az érzelmes pillanatott Mónica.Hozott oxigénes vizet,és kötszert is.Ő,és Simón felváltva tisztítgatták Luna sebét,majd bekötötték.Mónica azt mondta,ha holnap továbbra is fáj,vagy észlel valami furát,akkor azonnal orvoshoz mennek.

-Lehetséges,hogy össze kell varrni-tette még hozzá.

-Remélem,hogy nem-mondta Luna-Apa hol van?

-Elvileg mindjárt visszaér.Beszélnie kellett az egyik sofőrrel,és...

Nem tudta befejezni mondandóját,ugyanis kopogtak az ajtón.

-Ő lehet az-mondta Simón-Jobb is,ha elmegyek.Már ebédidő.

-Még mit nem!Maradj ebédre-hívta meg Mónica,miközben az ajtó felé tartott-Milyen fura,hogy nincs Miguelnél a kulcsa.

Kinyitotta az ajtót,de nem Luna apja volt ott.Az ajtóban egy ismeretlen nő állt.Alakja szikár,ajkai vörös rúzzsal festve,és bár csak pár évvel tűnt idősebbnek Luna anyjánál,szőke hajában mégis fellelhetők voltak fehér hajszálak.Nagyon eltökéltnek tűnt.

-Luna Valente?-kérdezte.Hagja tisztának,és közben szigorúnak hallatszott,mintha nem is egy kérdést tett volna fel,hanem parancsot adott volna ki.

Mónica a lányára nézett.Luna elöszőr anyja,aztán Simón,végül az ismeretlen nő felé tekintett.

-I..igen-dadogta-Én vagyok.

A nő továbbra is kihúzott háttal állt.Lunának nehéz volt megállni,hogy ne nézze folyton fehér,makulátlan ruházatát,és már szinte vakítóan fénylő ékszereit.Üvöltött róla,hogy sok pénze van.

-Gyere-parancsolta Lunának-Most.

Egy pillanatra síri csend támadt.Nem érették mi történik.