The Amanuensis {PJM+JJK}

Eighth

Jimin pov.

Hál' istennek ma érkezik meg Mr.Jeon az egy hetes kiruccanásából. Amióta elment kész katasztrófa minden, mindenkinek az asztala tele van papírokkal, amik még megcsinálásra várnak. Nekem szerencsém van mivel megcsináltam mindent- és nem vettem lazábbra a dolgot, gondolván később jön a Boss- így ennek köszönhetően mindenki nagyban dolgozik, remélve hogy délután érkezik meg és nem egy olyan tíz perc múlva.
Épp kávét akartam venni, mikor leszólított Jaebum, akivel ebben az egy hétben, megtaláltuk a közös hangot.

-Szia Jimin, hogy vagy?- kérdezte, villantva egy mosolyt, amivel még helyesebb lesz a pofikája.

-Szia, meg vagyok, te?- kérdésemre egy én is-t kaptam, mire csak bólíntottam és bedobtam az automatába-amihez beszélgetésünk közben értünk oda- a kért összeget és megnyomtam a kedvenc kávém számát. Eközben Jaebum boci szemekkel figyelt, amit nem tudtam hova tenni.

-Mi kell?-sóhajtottam mikor leesett miért néz rám olyan cukin.

-Hát tálan, kellenne egy kis segítség, nem sok csak 5 lap de nekem muszáj mennem a barátnőmért, a reptérre- A barátnője egy nagyon alacsony, szőke hajú lány aki nagyon aranyos-volt már szerencsém találkozni vele- de ha kell ki áll másokért akkor nagy szája, meg Europai. A találkozásuk igazi nyálas filmekbe való. Ausztriában találkoztak, akkoriban Jaebum még egy cég főnöke volt de felmomdott, pontosan nem tudom miért. Vissza térve, Jaebum épp Bécs utcáját járta mikor beleütközött Lolába és felbórította. Első látásra szerelem volt és ahogy tudtak összeköltöztek.

Bólintottam egyet mire kezembe nyomta a lapokat és rohant is. Kuncogva néztem ahogy szószerint futott,majd a lifthez érve úgy nyomkodta a hívó gombot, mintha az élete múlott volna rajta.

|||

Épp befejeztem az iratokat mikor csörgött a vonalas telefon.

-Igen tessék, itt a Jeon's vállalat. Miben segíthetek?- csiripeltem illedelmesen a fejembe tuszkolt szöveget.

-Várom az irodámban-szólt bele egy érces hang mire, elcingcongtam egy igen is-t és szaladtam is Jeon irodájába.
Egy picit nagyobb lendülettel nyitottam ki az ajtót mire Mr.Jeon megugrott ijedtében, amit nehezen bírtam ki nevetés nélkül.

-Miért keresett?- kérdeztem egy köszönés után.

-Ha nem lenne baj eltudna menni a lányomárt és haza vinni majd vigyázni is rá mert nagyon későn érek haza és nem tudom másra bízni- megszeppenve néztem a reménytől csillogó szemét, majd  bólintottam hogy részemről oké. Megvillantott egy kisebb mosolyat ami nagyon jól állt neki és lediktálta az ovi címét, na meg persze a házét is. Meghajolva imdultam ki az irodából majd csuktam be magam mögött az ajtót és indultam is a kislányért.

|||

Az oviba érve oda mentem egy ovónénihez és megkérdeztem hogy hol találom Jeon Daeun-t. Elvezetett az eperke csoportba, ahonann kihívott egy gyönyörű kislányt. Nagyon hasonlított az apjára de a szeme nem az övé hanem az anyjáé.

-Szia Park Jimin vagyok, én foglak ma haza vinni- villantottam egy mosolyt, de olyan szúrósan nézett hogy leolvadt az arcomról.

-Honnan tudjam hogy apa küldött és nem akarsz elrabolni?!- nézett rám szúrós szemekkel mire megszeppentem hogy
milyen okos három éves létére.

-Felszeretnéd hívni apukádat hogy megbizonyosodj róla, én viszelek haza?- kérdésemre egy bólintást kaptam. Amint beütöttem Jeon telefon számát, adtam is oda a kislánynak.
Gyorsan lezajlott a beszélgetés, majd miután letette ment is átvenni a cipőjét. Megkérdeztem hogy segíthetek-e de egy ,,nagy lány vagyok,megoldom"-mal leintett. Miután kész lett szóltam az ovónéninek hogy elvittem és már indultunk is.

-Szeretnél valahova elmenni?- kérdeztem út közben, hátha megjön a kedve valamihez.

-Igeeeeeenn, menjünk el fagyizni!- üvöltött fel amit egy nevetéssel díjaztam.
A cukrászdához érve már szaladt is be mire utánna üvöltöttem hogy álljon meg de süket fülekre talált.
Amint utolértem, mentünk is a fagyikhoz.

-Ehetek két gombócot?- kérdezte boci szemekkel mire nem tudtam nemet mondani. Daeun kért egy  hupikèk-eset és egy vattacukrosat, míg én egy sportszeletet és egy Kinder pingvin-eset. Miután kifizettem leültünk egy ablak melletti asztalhoz és elkezdtük fogyasztani a nyalángságokat.

-Te apa barátja vagy?-kérdezte tiszta maszatos arccal, ami nagyon aranyos volt de azért szóltam neki, mire gyors letörölte.Kérdésére csak egy bólintással válaszoltam. Miután megettük a fagyit mentünk is haza annyi különbséggel hogy nem kínos csendben hanem üvöltve a kedvenc zenéinket.
Amint leparkoltam a megadott címhez, tátva maradt a szám. Egy gyönyörű házhoz értünk.
Amint beléptünk a házba elkezdtünk levetkőzni majd Daeun elment a nappaliba, állítása szerint most van a kedvenc meséje, míg én megkerestem a konyhát és neki álltam a vacsora készítésnek. Mivel egyedül élek ezért éleg jártas vagyok a konyhában ezért csináltam Kimchi-t és Tteokbokki-t mellé még Kimpab-ot.
Szóltam Daeunnak hogy menjen fürdeni addig én megterítek.

Álmosan botorkált be a konyhába majd ült le az asztalhoz de amint meglátta mi a vacsi egyből felcsillant a szeme.

-Nyamiiiiiiii-visított fel és egyből neki állt a kajának, kuncogva én is neki kezdtem enni. Miután jól bekajàltunk Daeun vissza ment -megint- mesét nézni még én elpakoltam,elmosogattam és eltettem a kaját de Mr.Jeon-nak hagytam mèg kint hátha éhes lesz mikor haza ér.
Amint leültem Daeun mellé egyből az ölembe mászott majd kényelembe helyezte magát. Elkezdtem simogatni a haját mire nagyokat szusszantott. Már csak annyira emlékszem hogy laposakat pislogva figyeltem Daeun-t ahogy szuszog de olyan fáradt voltam hogy én is elaludtam a főnököm kanapéjén.

——————————————————
Sziasztooook! Bocsi a késésért csak egyszerűen nem volt ihletem de remélem ez a rész is tetszeni fog! Szép nyarat mindenkinek!