Jeon Jeongguk. Ha az ember meghallja ezt a nevet mindenki tudja, hogy a Jeon's vállalat fejese. Mindenki úgy tudja hogy egy rideg,kemény és bunkó egyed, de igazából egy kedves, törődő, nyuszi mosolyú férfi. Ezt az oldalát csak az anyukája ismeri és...
Nagy,egyben fáradt sóhajjal végeztem az iratokkal, éjfélkor. A lapokat gyors elrakva mentem is a kocsimhoz hogy minél előbb otthon legyek. Az egy hétben -mikor Busanban voltunk- teljesen elszoktam a munkától, főleg a hajnalig tartótól, így a kocsiban nagyokat ásítottam és pislákoltam. Nagyot korgott a hasam így felvetettem az ötletet, hogy elmehetnék egy gyors étterembe, de nem volt elég lelki erőm hozzá. Egy fokkal energikusabban parkoltam le a ház elé, ahol egy ismeretlen autó is volt. Nagy pánikolva rohantam be a házba,-még a kocsit se zártam le- rémenykedve hogy nem törtek be és rabolták el, Daeun-t. Gyors bementem a házba és nem foglalkozva hogy cipőben vagyok, rohantam is fel Daeun szobájába, ahol kinyitva az ajtót csak egy üres ágyat láttam. Sírás szélén állva néztem meg az emeletet, de sehol sem volt a lányom. Pár könnycseppel az arcomon mentem le a lépcsőn, be a nappaliba ahol a látványtól, majd meg olvadt a szívem és el is felejtkeztem az előbb történtekről. Jimin és Daeun ott feküdt a kanapén összebújva a kanapén.
Egy megkőnnyebült sóhajjal mentem be a konyhába ahol egy nem várt meglepetés fogadott. Az asztalon meg volt terítve, remélhetőleg nekem mert már farkas éhes vagyok. Leülve az étkezőhöz elkezdtem az arcomba tömni az isteni kaját, míg egy aranyos kuncogást meg nem hallottam az ajtóból. Felkapva a fejem, teli szájjal, néztem fel Jiminre, ki az ajtófélfának dőlve nézett rám. Nagyon édes látványt nyújtott ahogy álmos szemeivel rám nézett, így kénytelen voltam elmosolyodni, amit megint egy kuncogás követte.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Mosolyogva néztük egymást pár másodperc erejéig, majd újra neki kezdtem a ,,vacsora'' befejezését.
-Leülhetek?-kérdezte rekedt hangon mitől kirázott a hideg és szégyen vagy nem szégyen de elkezdett éledezni a kis kookie. Bólintottam egyet kérdésére, mikor megkapta a választ le is tette kerek fenekét a mellettem lévő székre.
-Milyen volt Daeunnal?-törtem meg a kínos csendet. Kérdésemre egyből felcsillant a szeme, amit nagyon édesnek találtam de az ég világon senkinek se vallanám be.
-Nagyon jó volt, voltunk fagyizni is ha nem baj-nézett rám mire csak megráztam a fejem hogy nincs probléma.
-Volt vele probléma?- kérdeztem meg míg tuszkoltam magamba az isteni Kimchit attól függetlenül hogy mindjárt kipukkanok.
-Nem dehogy, nagyon jól elvoltunk, énekeltünk, mesét néztünk meg bekajáltunk-kuncogott ismét az aranyos hangján. Mosolyogva néztem ahogy beleéléssel beszél, de amint észre vette hogy bámulom egyből elpirult és lehajtotta a fejét. Beharapott ajkakkal néztem rá és egy pici kellett hogy ne támadjam le de vissza fogtam magam.
-Szerintem én megyek is-állt volna fel a helyéről de én visszarántottam, ezzel maradásra bírva.
-Ne! Maradj itt, késő van és fáradt is vagy.- mondtam neki könyörgő szemekkel.
