Servant of the Dark

Az igazság

- Srácok... mi folyik itt? Mi ez a jel a lány csuklóján? Miért láttam ezt, amikor elájultam és mi köze van a temetőhöz? De a legfontosabb, mi köze van hozzám?

- Isabella... - kezdte lassan Ethan – te láttad azt a jelet? Mikor?

- Amikor elájultam a folyosón, újra a temetőben voltam. Tél volt és egy kriptánál álltam. Annak a hátoldalán láttam egy rajzot, amin különféle jelek voltak és ez is közte volt. Mi történik?

- Látomásod volt – jelentette ki szárazon Brad. – Csak ez az egyetlen magyarázata lehet. Hiszen közénk tartozik – szólt oda Ethannek.

- Isabella, volt már máskor is ilyen, ehhez hasonló látomásod? – kérdezte Ethan.

- Nos, pár napja álmodtam. Ugyan úgy a temetőben voltam, de akkor a kriptával szemben álltam, előről láttam. Egy gyerek sikolyát hallottam, meg akartam nézni, de nem tudtam mozogni. Aztán felébredtem. Volt valami kiírva, hogy csak az arra alkalmas léphet be vagy valami ehhez hasonló.

- Nincs kétség, ő az, Brad.- Álltam ott szótlanul.

- Igazad van, ezért vannak látomásai. Azonban, ha ez igaz, akkor már valószínűleg keresik. – Ethan bólogatott, mutatva együtt értését.

- Srácok! Mirő beszéltek? – szóltam közbe.

- Isabella... ezt lehet a bátyádnak kellene elmondania, de jobb, ha minnél hamarabb meg tudod az igazat. Te is egy varjú vagy, de sokkal különlegesebb, mint mi. Te vagy az utolsó Davis, aki jelenleg él. Egy jóslatról van szó és nagyon úgy néz ki, hogy rólad. Egy utolsó lányról szól, akinek hosszú fehér haja van és árva.

- Most nyílván csak hülyéskedtek. Jó poén volt Ethan. Brad, azt hittem, hogy te értelmesebb vagy.

A kislányra néztem, aki még mindig a csuklóját szorongatta. Vettem egy mély levegőt és kimentem a folyosóra. Aztán észrevettem Christopert. Megint egy csapat lány vette körül, de még így is észre vett. Oda sétáltam hozzá és akkor pillantottam meg, hogy táska van nála. Megkérdeztem, hogy mi folyik itt és közölte, hogy visszatért az iskolába. Nem hittem a fülemnek, mi az, hogy visszatért? Gondolom mindenki más odáig van meg vissza. Megpaskolta a fejemet és tovább állt a hölgy koszorúval együtt. Nem tudtam levenni a szememet róla, ahogy távozik. Mi hozhatta őt vissza? Mikor már úgy érzem, hogy kezdek valamire rájönni, valami mindig közbe szól. Ethan és a kis meséje fog kísérteni mostantól. Remélem, hogy csak kitalálta, végül is miért lennék olyan nagy szám? Habár igaz, hogy mióta a szüleimet megölték, furcsa dolgok történnek. Ezzel ellentétben nem vagyok egyedül, itt van a bátyám, ő is Davis.

Megint ellátogattam a temetőhöz. A kapura néztem és tisztán láttam a figyelmeztetést, hogy belépni tilos. Amikor megfordultam, hogy elmenjek Ethan állt előttem. Szokásosan most is a frászt hozta rám. Megfogta a kilincset és kinyitotta nekem az ajtót. Sejtelmesen néztem rá, de besétáltam. Hallottam, ahogy kattan a zár mögöttem és már csak Ethan hátát láttam magam előtt. Elindult és én pedig követtem. Nem is értettem, hogy egyáltalán miért is teszem azt, amit teszek. Valószínűleg, mert kíváncsi vagyok. Egy olyan úton mentünk, ahol még nem jártam, pedig múltkor mindent bejártam. Aztán hírtelen megállt, én pedig neki ütköztem. Mikor kimásztam a háta mögül megpillantottam a kriptát, amit az álmomban láttam. Hatalmasabb volt, mint az álmomban. Rácsok voltak előtte és köd járta be a környezetet. Füst szagot éreztem és megint elfogott a félelem érzete. Nem is vettem észre, hogy mennyire közel kerültem Ethanhez. Mikor megfogta a kezemet, szószerint hátra ugrottam egy picit. Mikor a bőre hozzá ért az enyémhez, olyan érzés árasztotta el a bensőmet, ami még eddig soha. Azt az érzést keltette, amikor valakit bedrogoznak és nem tud magáról, csak egyszerűen jól érzi magát. Hátra vezetett és megláttam a mintát, azonban nem tudtam hozzá érni, mert a kerítés elállta az utamat. Lehet, hogy Ethan tényleg igazat mondott? Ez azt jelenti, hogy Christopher nem a bátyám. Kezdem vissza nyerni a józan eszemet, kezdek újra gondolkodni, ez jó jel.

- Ethan... -elhúztam a kezemet – mi történik?

- Isabella? – kitágult a szeme – Hogy...? Komolyan mondom nem vagy semmi – nevetett magán.

- Válaszolj!

- Rendben, rendben. Nem hiába tiltott terület a temető. Amit most éreztél egyfajta halucinogén anyag. Ez egy ősi védővarázslat, amit arra fejlesztettek ki, hogy megóvja a helyet az idegenektől és az ártó személyektől. Csak azokra nem hat, akik valamilyen oknál fogva ide kötődnek. Pont úgy ahogy rád sem hat, legalább is most már. Mivel eddig tudatlanságban nőttél fel, így a hely nem ismert fel téged annak ellenére, hogy látomásokat küld neked. Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar észhez fogsz térni.

- Aha... mindent értek. Mi a helyzet Christopherrel?

- Christopherrel? Nem értem a kérdésedet.

- Azt mondtad, hogy én vagyok az utolsó Davis. Tegyük fel, hogy amit mondtál az igaz. Na már most, ennek fényében, ő nem lehet a testvérem.

Ethan fogta a fejét, nagyon úgy látszik, hogy egy apró részről elfelejtkezett.

- Isabella...

- Csak Isa, nem nagyon szeretem hallani a teljes nevem.

- Isa...- sóhajtott Ethan- Christopher, nos nem a bátyád, hanem az unokatestvéred. A bátyád kiskorában meghalt. Az igazi neve Stephen.

Megpróbálltam felfogni a hallottakat, de egyszerűen túl sok volt. Chris, vagyis Stephen miért nem mondta el? A szüleim miért nem mondták el, hogy van egy unokatestvérem? Sírni akartam, rombolni akartam, szét akartam verni valamit, de nem tehettem, itt nem. Még a végén kiderül, hogy a halottak tényleg felkelnek. Aztán hirtelen éles fájdalmat éreztem a fejemben. Összekuporodtam a földre. Egyre élesebben hasított és semmit nem hallottam. Aztán kiabálást hallottam, nem is, sikolyt. Egy kisgyermek sikolyát. Ugyanazét, akit álmomban is hallottam. Sírtam a fájdalomtól, legszívesebben ordítottam volna, de egyetlen hang sem jött ki a torkomból. Olyan érzés volt, mint akit kínoznak. Egyre hangosabban hallottam, már szinte itt volt a fülemnél. Aztán abba maradt. Ethan rögvest leguggolt mellém és átölelt. Megpróbált megnyugtatni, hogy minden rendbe jön. Kimerültem, nem volt energiám semmihez. Egyszerűen oda dőltem Ethan mellkasának és csak sírtam.

Sziasztok!^^ Lassan kezd kiderülni az igazság, és Isabella kezdi megismerni a múltját. A következő részekből megtudhatjátok mi áll a dolgok hátterében. Remélem követni fogjátok tovább is a fejleményeket. ^^ Eve