A Tündekirály lánya [Gyűrűk ura ff] // Szünetel //

1. Fejezet - A kezdet kezdete

Ez a fejezet eredetileg a szereplők szemszögéből íródott, a könyv első nagy átjavításánál fogalmaztam át írói szemszögbe, ha valami nem érthető akkor írd meg kommentben és megpróbálom átírni érthetőbbé. Jó olvasást! By Wwolf

Este volt. Sötét és hideg. Orkok garázdálkodtak az erdőben, de túl sokan, hogy most, este legyőzzék őket.

-Min gondolkodsz? - kérdezte mosolyogva a király felesége, Heledir. Fiukat, Legolast, a Bakacsinerdő hercegét ringatta a kezében, aki már aludt.

-Semmin - válaszolta mosolyogva és felé fordult. Megsimogatta Legolas arcát, majd Heledirét. - Milyen békés...

A királynő berakta Legolast a bölcsőbe, majd odasétált férjéhez és átkarolta a vállát. Ő megfogtam a derekát, ajkaik közeledtek egymáshoz, már majdnem összeértek.

-A tökéletes pillanat - gondolta a király mikor kintről egy nő sikolya hallatszott. Kinyitotta szemét és az ablakhoz sietett. Egy nő állt ott egyik kezében tőr, a másikban egy baba. Vele szemben egy hatalmas ork - Miért? Miért most? - kérdezte magában Thranduil, majd megfogta kardját és lesietett a lépcsőn. Mire leért az őrök megölték az orkot és a nő mellett térdeltek.

-Engedjetek oda! - mondta. Az őrök felálltak, majd háttrébb léptek. Letérdelt mellé és gyengéden felemetem a fejét. Még élt.

-Lothrin. A neve Lothrin. - Mozdította kezét a földön fekevő síró baba felé. - Két hónapos. Kérlek neveld fel! - Mondta elhaló hangon.

-Majd te felneveled! - bíztatta a király

-Nem... - válszolt suttogva. Ekkor vette észre, hogy úsznak a vérben. Egy könny szökött ki a nő szeméből. A kislányra nézett

-Mi a neved? - kérdezte a király

-A nevem La... - vett egy utolsó levegőt, a csillagokra nézett, majd elernyedt a teste. Meghalt. A baba csak sírt. Thranduil odament hozzá és felemelte.

-Lothrin - suttogta neki - Gyönyörű neved van.

-Uram, a nővel mi legyen?-kérdezte az egyik őr.

-Temessétek el! - mondta az élettelen testre nézve. Újra a babára emelte tekintetét. Még mindig sírt. Felvitte, majd elmesélte Heledirnek mi történt.

-Fürdessük meg és altassuk el! - mondta - Fel szeretnéd nevelni?

-Ez volt az utolsó kérése. - válaszolt a király

-Rendben. Sssss! Semmi baj Lothrin! Semmi baj! - mondta a kislánynak kedvesen.

Megfürdették és a királynő elaltatta. Míg ő altatott Thranduil is megfürdött.

Öt évvel késsőbb

Két kisgyerek fogócskázott az erdőben. A szőke kisfiú volt a fogó, a barna hajú kislány felmászott előle a fára.

-Óvatosan azon a fán! - kiáltotta mosolyogva anyjuk
-Rendben! - kiáltott vissza a kislány, és ez pont elég idő volt Legolasnak, hogy megfogja. - Ne már!
-Te vagy a fogó! - kiáltotta és leugrott a fáról. Ahogy futott, nem nézett a lába elé és elesett. Lothrin odasietett hozzá.
-Jól vagy? - kérdezte
-Igen, csak lehorzsoltam a térdem - válaszolta - nem bújócskázunk inkább?
-De!
-Heledir! Azonnal gyertek be! - hallatszott a király hangja
-Gyertek gyerekek! - kiáltotta anyjuk és ők szaladtak is.
Mikor beértek egy csomó katonát láttak.
-Gyerekek menjetek a szobátokba játszani! - mondta apjuk. Felszaladtak a lépcsőn de a lépcsőfordulóban a kislány megállította Legolast.

-Mi van? Azt mondták menjünk fel! - rángatta

-Hallani akarom mi történt - mondta Lothrin - itt nem látnak de mi halljuk őket - Legolas szája bajtársias mosolyra húzódott és oda állt mellé.

-Mi történt? - kérdezte a királynő

-Egy hatalmas ork horda tart erre az erdőn kívül pedig egy sárkány is vár ránk - válaszolta a király - Nem tudom mi lesz ennek a vége, de tudod, hogy szeretlek!

-Én is - válaszolta a királynő

Legolas és Lothrin egymásra néztek. Ez a nézés többet mondott minden szónál. Tudták, hogy nagy baj van, és jobb lett volna, ha nem tudják meg. Egyszerte kezdtek el futni a szobájuk felé.