Szegény Yoongi egyedül álldogált a koncert helyszíne előtt. Korom sötétben.
-Yoongi!-mentem oda hozzá-Köszi, hogy megvártál.
-Együtt jöttünk. Együtt is megyünk haza-jelentette be.
Elmosolyodtam. Be kapcsolta a zseblámpáját a telefonján és rám nézett.
-Jimin?
-Tessék.
-Tiszta véres a szád. Meg tiszta piros az arcod is. Jól vagy?-kérdezte aggódva.
Kutatni kezdtem a telefonom után. Nem találtam.
-Yoongi. Azt hiszem elhagytam a telefonom!-kezdtem el pánikolni.
-Te szerencsétlen!-vágott nyakon.
Ekkor egy ajtó kicsapódott. Egy alak keresett valamit. Vagy valakit.
-JIMIN!-kiabálta egy ismerős hang.
Jungkook volt az. Könnyek szöktek a szemembe a félelemtől.
-Itt vagyunk!-kiabálta neki Yoongi.
Oda világított neki Yoongi. Elindult felénk. Lesokkolódtam.
-Sziasztok, ismét-mosolygott fel ártatlanul.
-Hello-mondta Yoongi.
Én meg csak néztem a cipőmet. Össze rezzentem mikor a tenyerét a hátamra tette. Közben elkezdte simogatni.
-Csak ezt vissza hoztam. Bent hagyta Jimin-vett elő valamit.
A telefonom volt az.
-Tessék-nyújtotta oda nekem.
Ekkor Yoongi telefonja csörgött.
-Egy kicsit arrébb megyek, ha nem baj-mondta Yoongi.
Bólintottunk.
Messzebb ment Yoongi mint hittem. Hirtelen maga elé fordított Jungkook.
-Engedj el, de azonnal!-suttogtam idegesen.
Az egyik kezét az államhoz rakta. Azonnal csöndben maradtam.
-Várj! Csak bocsánatot szereték kérni-suttogta vissza.
Ledermedtem.
-Azért ne vágjál nekem ilyen hülye képet-nevetett fel halkan.
Egyszerre fordultunk Yoongi felé. Még mindig telefonált és még egy pillantást sem vetett felénk.
-Meghívhatlak valamire?-kérdezte.
Vissza néztem rá. Kiskutya szemeket vetette be ellenem.
-Most? Bocs, de inkább aludnék-nyomtam volna el, de erősebb volt.
-Nem azt mondtam, hogy most. Később?
-Eszem ágában sincs veled valahova menni. Most is biztos egy fektető módszeren gondolkozol. Biztos vagyok benne. Nem akarom még egy ilyenbe részt venni-nevettem az arcába.
-Eddig ez volt a legnagyobb bók amit valaha hallottam-mosolygott rám fél oldalasan.
Elvörösödtem. A nyakamat kezdte el simogatni. Egyik gyenge pontom ezért azonnal ellazultam.
-Megtaláltuk Jimin gyenge pontját-hajolt a nyakamra.
Elkezdte csókokkal hinteni. Utána szívogatni kezdte.
-Jungkoook-mondta élvezettel a nevét.
-Simán ledöntenélek itt az úton ha lehetne-csókolta meg hosszaban a a nyakamat-Ha nem lennének nézők-nyalt meg egy pontot-Ha te is megengednéd-harapott bele.
Felnyögtem.
-Csöndesebben-kuncogott.
A kezeit ismét a fenekemnél éreztem. Bele harapott a nyakamba ismét. Közben bele markolt a fenekembe is.
-Nehéz, hogy nincs fal ami megtartson-nézett bele a szemembe-Majd a barátom ír ha éppen ráérek. Ha már ennyire jóba lettetek.
Engedett a szorításon. Már nem éreztem a nyakamnál sem. Azonnal elöntött az adrenalin. Reflexből arcon csaptam.
-Ha még egyszer hozzám nyúlsz nem csak ezt kapod-feleltem idegesen.
Ő még ar arcát fogta mikor épp oda jött Yoongi.
-Na, lerendeztem a dugókat-felelte-Mehetünk Jimin?-kérdezte.
Rá nézett Jungkookra.
-Ott volt egy szúnyog. Véletlen erősebben sikerült mint kellett volna-füllentettem.
-Még jó, hogy nem csípott meg-tette a hülyét.
Valamit biztos, hogy észre vett.
-Akkor mi mennénk is-feleltem.
-Szép estét nektek!-köszönt el Jungkook.
Egész végig rajtunk legeltette a szemét.
-Csá!-fordult meg Yoongi-Na, gyere Jiminie-fogta meg a kezemet.
Én meg még rá tettem egy lapáttal. Rá is kulcsoltam. Mikor már 2-3 méterrel arrébb jártunk vissza néztem. Jungkook még mindig ott volt és a kezeinket bámulta. Valahogy érezte, hogy nézem rám nézett. Csak kacsintott egyet és bement.
-Na, mi is történt veletek?-kérdezte Yoongi.
Hát itt lenne egy új rész! Légyszíves véleményeket kommentben. Nem érzem annyira, hogy jó lenne a story >-<
YOU ARE READING
Idol's Caffe (JIKOOK)
Fanfiction"Köszönöm, hogy azon a napon bejöttél a kávézóba." . . . . . . . @JessTay_ köszönöm a borítót.