Idol's Caffe (JIKOOK)

12. rész

Reggel amilyen gyorsan csak felöltöztem és már mentem is dolgozni. Nagyon izgultam, hogy a srácoknak mit válaszoltak. Beérve még csak a fáradt Jin-t láttam meg. Még mindig mardosott a lelkiismeret furdalás ezért gyorsan elvégeztem a reggeli teendőket Jin helyett. Mikor épp csak egy pillanatra leültem jött egy üzenetem. Taehyung írt.

Taehyung: Hol a szaromba vagy? Itt állok a házad előtt, de nem jösz ki! Ha megint Yoongi-val                                vagy bent nekem is szólhattál volna! Most nagyon haragszom!

Erre csak felnevettem.

Jimin: Már itt vagyok a munkahelyen.

Csak látta. Nem írt vissza.

Ahogy felnéztem Namjoon jött be.

  -Namjoon!-szólítottam magamhoz.

Ő meg fáradtan oda jött hozzám.

  -Hát te mit keresel itt ilyen korán Jimin?-kérdezte-Nagy lelkifurdalásod lehet-mosolyog.

  -Amiatt is. Meg hírem van a fiúknak.

  -Jó vagy rossz?-kérdezte.

  -Később-kacsintottam rá.

Erre csak nevetett egyet.

  -Nem láttad őket útközben?-kérdeztem.

  -Csak Taehyung-ot aki szokásosan feléd igyekezett-ült le elém-De ahogy látom te itt vagy nem otthon-mosolygott.

  -Szerinted ki fog nyírni?-néztem félve rá.

  -Az igazat mondjam?

  -Igen-bólintottam.

  -Szerintem ki fog nyírni-nevetett.

Épp, hogy abba hagyta Namjoon a nevetést mikor Hoseok és Yoongi belépett.

  -Srácok!-siettem oda hozzájuk.

  -Várj, Jimin! Taehyung-ot várjuk meg-tette a kezeit a vállamra Hoseok-Hiszen nem egy csapat vagyunk?

  -De igen!-mosolyogtam rá.

  -Akkor addig is beszéljünk arról, hogy mik ezek a lila foltok a nyakadon?-ültünk le.

  -Ezt én is megakartam kérdezni-helyeselt Namjoon.

Ekkor belépett Taehyung. Féltem is, hogy mit fog szólni. Meg örültem is, hogy belépett mert legalább nem én vagyok a téma.

  -PARK! JI! MIN! GYERE IDE!-keresett a szemével.

  -Kértek valamit enni srácok? Te Jin kérsz valamit?-kérdeztem.

  -Hozhatsz valamit enni. Utána kifizetem-mondta Jin.

  -Nem szükséges-álltam fel.

Épp lopakodtam ki mikor Taehyung elém állt.

  -Hova igyekezel?-kérdezte.

  -Kérsz valamit enni? Neked is hozhatok?-kérdeztem félve.

  -Megyek veled-fogta meg a tarkómat Taehyung.

  -Ez fáj! Engedj el, kérlek!-könyörögtem.

  -Csak azért engedlek el mert figyelnek az emberek-engedett el.

Egész úton át csöndbe volt.

  -Mikor zúdítod rám a haragodat?-kérdeztem miközben bementünk a boltba.

  -Hagyjál békén, Jimin. Most éppen nagyon haragszom rád!-fordult el tőlem.

  -Akkor mit kérsz?-kérdeztem.

Kiválasztotta azt ami neki kell és kiment a boltból. Meglepetten néztem utána. Megbántottam azzal, hogy nem vártam meg?

Miután fizettem a kaják után kimentem a boltból. Taehyung-ot láttam meg ahogy támasztja a falat.

  -Mehetünk-mondtam.

Csak elkezdett menni mellettem.

Vissza úton is csönd volt. Beérve azonnal az öltöző felé ment.

  -Itt van srácok! Neked Yoongi és Hoseok nem tudtam, hogy mit vegyek ezért ezeket vettem-tettem le egy asztalra a kaját és Taehyung után mentem.

  -Taehyung! Beszéljük meeeeg!-nyitottam ki az ajtót.

  -Nincs miről beszélnem veled-vette le a pólóját.

Nagyon szép háta van. Inkább megfordultam a saját ruháim felé. Elkezdtem én is levetkőzni.

  -Jimin?-fordult felém hirtelen Taehyung.

Csak egy száll alsó volt rajta. Ahogy rajtam is. Egy kicsit zavarba jöttem.

  -Neked vannak barátaid?-kérdezte.

Meglepődtem. Közben vissza fordult, hogy felöltözzön.

  -Ige...igen. Miért kérdezed?-válaszoltam.

  -Mióta vannak barátaid?

  -Már elém rég óta. Miért?

  -Egy időt mondj-vette fel a nadrágját.

  -Általános iskola óta-feleltem.

Inkább nem kérdeztem vissza.

  -Volt olyan, hogy a barátaid azért voltak a barátaid, hogy végül otthagyjanak? Vagy, hogy kigúnyoljanak?-állt meg az ing gombolásával-És történt veled olyan, hogy nem jön ki már eléd senki? Vagy nem nyitnak neked ajtót?

  -Nem volt olyan, hogy a barátaim ezt csinálják velem. Csak aki mindig engem bántott, de a barátaim nem.

Erre felnevetett. De nem boldog nevetés volt. Hanem keserves és boldogtalan. Nem az amit megszoktam.

  -Akkor nem tudod, hogy milyen érzés volt a ma reggeli incidens-gombolta most már végre be az ingjét.

  -De Tae! Csak annyi volt, hogy hamarabb jöttem be. Ez nem a világ vége-mosolyogtam rá.

  -Lehet, hogy neked nem, de nekem igen. Mindegyik ezt csinálta. Mindig hamarabb jöttek iskolába, kerültek, elmentek a boltba, hogy ne keljen velem beszélgetni. Jimin!-fordult felém.

Könnyes volt a szeme.

  -Amit az előbb példának adtam az velem mind megtörtént. A barátaim voltak. Mikor elfordultak tőlem én még mindig próbálkoztam. Mikor néha kaptam egy taslit még akkor! De ahogy látom te is ezt fogod tenni! Pedig olyan jóban vagyunk! Te vagy a legjobb barátom! És az egyetlen is-folytak le az arcán a könnyei.

  -Taehyung!-másztam át a másik oldalra-Én ilyet soha nem tennék veled!-töröltem le a könnyeit-Nekem is te vagy a legjobb barátom. És az első legjobb barátom-mosolyogtam rá bátorítóan-Ne sírj-öleltem át.

Ő meg szorosan vissza ölelt.

  -Örökké a legjobb barátom maradsz?-kérdezte.

  -Még utána is-engedtem el. 

Meg is jött kövi rész. Kérlek benneteket! Nem is. Könyörgöm nektek! Vissza jelzéseket kérek. Légyszíves:((