ᴬ ˢᵒʳˢ ᶠⁱⁿᵗᵒʳᵃ(Szünetel Kérdéses Időre)

5. Van egy bátyám!

Cole szemszöge

Reggel 5-kor keltem, mert nem tudtam aludni. Át mentem Cage-hez és el kezdtem ütögetni egy párnával.
-Idióta!-mondta rekedtes hangon.
-Miért is?-kérdeztem.
-Ó, hogy miért?-kérdezte halkan.-Azért, mert most ütöttél fel egy párnával!-üvöltött.
-Jól van már na, bocsánat.-színleltem, hogy sajnálom. Felálltam az ágyáról és elindultam kifele.
-Nincs bocsiiii!-kiabálta és csak trappolást hallottam. Elkezdtünk futkározni a házban. Csörgött a telóm ezért megálltam. Felvettem, de ekkor Cage ugrott és hátra estünk.
-Cole jól vagy?-kérdezte anyu a vonal másik oldaláról.-Cole?
-Itt vagyok-ez valahogy így hallatszott: ihitth vahagyohokk.
-Nagy puffanás és síri csend...mit csináltok már megint?-upsz ezért kapni fogunk.
-Hát...az úgy volt...hogy...ő...fogócskáztunk...és...-mondtam, de anyu közbe vágott.
-És össze törtetek valamit!-emelte meg anya a hangját.
-Ezt úgy érted, hogy magunkat? Mert akkor igen. Cage rám ugrott és hátra estünk.-kezdtem röhögni megint.
-Nem is az én fiaim lennének...de készüljetek el fogtok késni.-basszus már 6.30 és 7.00-re megyünk a Barbiékhoz.
-Cage mássz már le rólam!-röhögtem.
-Miért?-röhögött ő is.
-Menny már öltözni.-mordultam rá.
Felmentem és bepakoltam.
Felvettem egy fekete farmert és egy fehér "f*ck" feliratú pólót. Rávettem egy cipzáros, kapucnis szürke pulcsit és lementem a táskával a hátamon. Benéztem a hűtőbe, hogy van-e valami amit el tudunk vinni. Hál' isten anya gondolt ránk és vett yoghurtot. Felvettem a cipő és indultunk is.

Cage szemszöge

Valaki párnával ütött fel. Khmm...Cole...khmm...
-Idióta!-mondtam rekedtes hangon.

-Miért is?-kérdezte.
-Ó, hogy miért?-kérdeztem halkan.-Azért, mert most ütöttél fel egy párnával!-üvöltöttem az arcába.
-Jól van már na, bocsánat.-Ja képzelem mennyire bocsánat. Felállt az ágyamról és elindult kifele.
-Nincs bocsiiii!-kiabáltam és csak trappolásomat lehetett hallani. Elkezdtünk futkározni a házban. Csörgött a telója ezért megállt. Ezt kihasználva rohantam felé és ugrottam. Felvette, de ekkor hátra estünk. Beszélt anyával, de nekem csak egy emberen járt az agyam. Igen azon a bizonyos Barbara Black-en. Tudom, hogy a tesómnak is ő tetszik, de nem tehetek róla. Olyan kedves és jó szívű. Nem lehet nem belé szeretni. De nem veszem el a tesómtól, ő tényleg oda van érte. És ahogy az a Black lány rá néz. Biztos, hogy neki is tetszik.
-Cage mássz már le rólam!-röhögött.
-Miért?-röhögtem, de tudtam mi jön most.
-Menj már öltözni!-mordult rám. Hat igen, erre számítottam.
Felmentem és felvettem egy fekete farmert, egy fehér "f*ck" feliratú pólót meg egy szürke kapucnis pulcsit. Felkaptam a táskám és lementem. Hát ilyen nincs. Ugyan úgy öltöztünk fel. Kissé meghökkenve dobott felém egy yoghurtot Cole. Felvettük a cipőinket és elindultunk.

Barbi szemszöge

Tegnap megnéztem a fiúk instáját és találtam egy olyan képet amin közösen vannak. Kinyomtattam és fel tettem az ágyam fölé. A nagyon fontos barátaim képei vannak az ágyam fölött. Ők fontosak, nagyon is. Sőt Cole még annál is jobban. Szeretem, de nem tudom mit érez. Szerintem beszélnem kéne Cage-el.

Bementem a fürdőbe és megfésültem a hajam aztán befontam. Ezt követte a fog és arcmosás. Mikor kész voltam vissza mentem a szobámba. Jöhet a nagy kérdés..! Mit vegyek fel?! Egy fekete szaggatott nadrág ugyan ilyen színű pólóval és egy szürke pulcsival. Most már teljesen késznek nyilvánítottam magam. Lementem reggelizni, de csengettek. Gyirsan kinyitottam az ajtót és mielőtt megszólalhatnának megölelem mindkettőjüket. Habozás nelkül vissza ölelt mind a kettő.
-Sziasztok!-vigyorogtam.
-Szia!-köszöntek egyszerre.-Mi ez a jó kedv?-kérdezték ismét egyszerre( Le se tagadhatnák, hogy ikrek). Mind a hárman nevetésben törtünk ki.
-Nem lehet jó kedvem?-kérdezem durcis hangnemben mikor befejezzük a nevetést.
-De?!-néz furcsán Cage.
-Hát akkor meg?-kérdezem még mindíg ugyanolyan hangnemben és hátat fordítva nekik felrohanok a szobámba.
-Ne már...ne csináld ezt.-jön utánam Cole.
-Mit ezt?-kérdezem vissza folytott nevetéssel.
-Hát...-gondolkodott el-ezt...-mondta majd megölelet.
Vissza öleltem.
-Szeretlek-suttogtam. Csak reménykedtem, hogy nem érti.
-Mit mondtál?-kérdezte Cole.
-Semmit, de menni kéne...-tereltem a témát.
Vajon hallotta? Mit képzelhet most rólam?
-Mehetünk?-kérdezte Cage. Ezzel kizökkentve a gondolataimból.
-Öhm...igen-indultam meg kifelé.
Kiléptek a fiúk is és bezártam az ajtót.
Csendben sétáltunk mikor Cage meglátta az egyik haverját és odarohant hozzá. Elötte elnyögött egy 'sziasztok'-ot. Síri csendben mentünk tovább de valahogy Cole keze lekötötte a figyelmem. Aztán csak azt érzem, hogy megfogja a kezem. Meglepődtem és asszem el is pirultam. Ezen elmosolyodott.
-

Olyan cuki vagy.-mondta és megölelt.
-Nem is.-ütöttem meg a mellkasát mikor elengedett.
-Dee..-ment tovább otthagyva engem.
-Neeem-futottam utána.
Végig vitatkoztuk azt a pár métert a suliig. Aztán a terembe mentünk.
A folyosón kiabálás hallatszott és nagy tömeg gyűlt.
Odarohantunk.
Két srác verekedett.
Az egyik a legutáltabb személy...Geri, a másikat pedig bem ismerem.
-Mit csináltál vele?-ordítja az ismeretlen srác.
-Miért érdekel?-kiabál vissza Geri.
A másik fiú mély levegőt vesz.
-Mert a húgom.-mondja halkan és lehajtja a fejét.
Geri hirtelen végig néz a tömegen és a tekintete szinte éget. Gerit követi a többi szempár.
De miért néznek engem?
Hirtelen Cole kezéért nyúlok, de nincs ott. Hátra akarok nézni, hogy hova tűnt, de már késő. Egy erős kéz kihúz a tömegből és üvölt.
-Ez ki?-üvölt az arcomba és mutat a mögöttem álló fiúra.
-Nem tudom...-a sírás folytogat.
-Utoljára kérdezem meg. Ez ki?-üvölti. Eszembe jut amit mondott. 'Mert a HÚGOM' De nem lehet. Nincs bátyám.
Egy kéz csattan az arcomon.
-Ki..?-kezdi, de félbe szakítom.
-A BÁTYÁM!-üvöltöm az arcába. Megfordulok majd megölelem a bátyám akiről nem is tudtam, hogy létezik.
-Mr. Killer, Mr. Hamingham és Mrs. Black az igazgatóiba.-jön Hajdú igazgató helyettes.
Csendben elindulunk, de nem engedem a bátyámat a kezeim közül.
Az igazgatói előtt megállunk és várunk.
-Jöjjenek.-lép ki Hajdú és betessékel minket.
-Szóval mi is történt pontosan?-kérdezi az igazgató.
-Cage és én beszélgettünk és szóba jött Barbara. Azt mondta Cage, hogy Gerinek régebben tetszett és nem viselte el, hogy mással röhög, mást ölelget és így tovább...ezért pedig bepöccent és meg akarta folytani a húgomat. Én számon kértem, hogy mit akart tenni, teszem hozzá félsikerrel. De Ő nem válaszolt, majd gúnyolódott. Vissza vágtam ezért pedig bevert egyet. Természetesen megvédtem magam. Később újra számon kértem, de azt kérdezte, hogy miért érdekel és közölten vele, hogy a húgom. Aztán a húgommal üvöltözött. Fel is pofozta. Elmondta Gerinek, hogy a Bátyja vagyok és megölelt. Aztán jött ön.-mondta a bátyám.
-Igazat mondott Mr. Killer?-kérdezi az igazgató. Geri halványan bólint.
-Elnézést igazgató úr. De az eleje igaz még mindíg látszik, hogy megszorította a nyakam.-mutattam az igazgatónak.
-Ez esetben Mr. Killer önt el kell, hogy tanácsoljam az iskolából, ember ölési kísérlet miatt. Önök pedig.-mutatott rám és a Hamingham gyerekre.-Elmehetnek.
Felálltunk elmotyogtunk egy 'viszlát'-ot és kimentünk.
Kint sírva öleltem meg a bátyámat.
-Hugi...ne sírj.-emelte fel a fejem.
-Nem is tudtam, hogy van egy bátyám.-néztem a szemébe.
-Igazság szerint pár perc van csak köztünk.-mondta mire tátva maradt a szám.
-Szóval van egy ikrem akiről nem is tudtam?-szemem, szám nyitva maradt.
-Igen. Ja bocsi a nevem David Hamingham.
-Barbara Black, de már tudod.
Elmosolyodott, majd megfogva a kezem mentünk órára.
Van egy bátyám. Bocsánat...egy IKREM.