ᴬ ˢᵒʳˢ ᶠⁱⁿᵗᵒʳᵃ(Szünetel Kérdéses Időre)

8. Kételyek

-Hali apa!-kiáltott vissza David.
-Kit hoztál magaddal?-kérdezte apa mikor belépett a konyhába. Hirtelen megállt és könnybe lábadt a szeme. Látva könnyes szemeit nekem is könnyfátyol borította szemeimet. Hirtelen ötlettől vezérelve oda mentem hozzá és a nyakába borultam. Állhattunk így egy jó ideig, mert egyszer csak David csámcsogását hallottuk meg. Rákaptuk a tekintetünket és felnevettünk.
-Mi van?-kérdezte teli szájjal.
-Elrontod az idilli pillanatot, fiam!-mondta apa. David megragadta a villáját és evett tovább. Mi is leültünk és enni kezdtünk.
-Hmmm....ez nagyon finom.-dícsérte apa a művemet.-Melyikőtök csinálta?-érdeklődött.
-Ő!-mutatott rám a villájával David.
-Nem is mondta anyátok, hogy tudsz főzni.-gondolkozott.
-Mert, otthon nem is szoktam. Mikor osztálykirándulásra mentünk akkor kitalálták, hogy főzzek én. Azóta minden osztalykiránduláson én főzök.-mondtam mire apáék egy emberkent néztek rám.-Mi van?-kérdeztem ijedten.
-Wow!-szólalt meg David.
-Nem wow, hanem azta milyen lányom van. Mostmár minden nap főtt étel vár majd?-kérdezte apa 'komoly' arcal amin egy mosoly bújkált.
-Akár meg sütemény is...hmmm...mondjuk szerdánként.-gondolkoztam.-Jó lesz?- kérdeztem, mire a fiúk heves bólogatásba kezdtek.
Az evés tovabbi része csendben telt, majd mikor vegeztünk összeszadtem a tányérokat és elmostam őket.
Miután vegeztem felmentem a szobámba es fürdeni akartam menni, de nem hoztam ruhát.
-David...-nyitottam be hozzá.
-Igen?-nezett fel egy pillanatra a telefonjából.
-Kaphatnék pizsit?-kérdeztem.
-Ott van a szekrényben vegyél ki egy pólót nyugodtan.-mondta, én pedig követtem az utasítását. Kivettem egy terepmintás "f*cking life"  felíratú pólót es elmentem fürdeni. Kész megvaltás volt ott állni és érezni ahogy végig folyik a meleg víz a testemen.
Mikor végeztem felvettem David pólóját. Hát mit ne mondjak, nekem az a póló inkább hálóing volt. Tény, hogy magasabb és persze kidolgozottab a teste mint az enyém, de én sem vagyok valami kicsi.
Lementem lekapcsolni a konyhában a villanyt, mert fel volt kapcsolva és azt hittem én hagytam úgy. Apa ott ült és valamin nagyon gondolkozott. Eszre sem vette, hogy bemegyek. Hátulról átöleltem, mire összerezzent.
-Mond kicsim, mi a baj?-kérdezte.
-Semmi, csak azt hittem én hagytam égve a lámpat, így lejöttem lekapcsolni.-mondtam majd elengedtem és átsétáltam az asztal másik oldalára.
-Értem. Jól áll a bátyád pólója...-jegyezte meg.-De ugye tudod, hogy vannak itt ruháid?-kérdezte, mire elkerektek a szemeim. Apa felnevetett aztan elindult felfelé.-Gyere már.-szólt nekem. Gyors lekapcsoltam a villanyt és utánna szaladtam. Sikeresen felestem a lepcsőn, de feljutottam. Bementünk a szobámba es apa megnyomott egy idézetet ami beljebb nyomódott, majd egy ajtószerűsék kinyílt. A szám tátva maradt. Egy gardrób es egy kissebb üveg terem. Apához fordultam és megöleltem. Volt bent egy gomb amit megnyomtam, majd az ajtó becsukódott.
-Köszönöm-mondtam apának.
Gyorsan átszaladtam Davidhez es egy percre megalltam át gondolni melyik a kedvenc autó márkája. Több BMW logó volt. Az agya mellett volt egy kisebb Bömös logó így megnyomtam azt. Felteteleztem, hogy ugyanaz történik mint nálam. Így lett. Annyi külömbseggel, hogy neki egy komplett edzőterme volt. Gyorsan megnyomtam a gombot és vissza mentem a szobámba. Befeküdtem az ágyamba és elaludtam.

*másnap reggel*

David egy hatalmas csikizessel ébresztett. Nem mondom, hogy nem élveztem, de van ennel egyszerűbb móndja is annak, hogy felkeltsen.
-Húgi öltözz!-parancsolt rám a bátyám.
-Miért?-kérdeztem.
-Mert hétfő van és mert ma lesz AZ edzés!- emelte ki az AZ szót. Igen azt mondanom kellett volna, hogy eltört a  kisujjam ezért nem mehettem edzésre. És ma végre elmehetek újra. Nagyon nagyon nagyon várom már. Sok kihagyás után vegre újra palyán.
-Jupíí!-visítoztam es elkeztem ugrálni.
-Nyugi már! Rosszabb vagy mint a Duracel nyuszi...-forgatta szemeit.
-Jólvan már na....de tudod milyen jó lesz végre megint pályára állni?-kérdeztem és gyorsan a gardróbba siettem. Felvettem egy fekete "queen of the sport" feliratú cicanadrágot, hozzá egy fehér kezis pólót és már rohantam is a táskámért. Beledobáltam a cuccaim és futottam felvenni a cipőm. Mikor felvettem felkiabáltam Davidnek.
-David te lajhár...jössz?-kérdeztem siettetve.

David szemszöge

Mikor felkeltem azonnal Barb szobájaba mentem és megcsikiztem.
-Húgi öltözz!-parancsoltam rá.
-Miért?-nyüglődött.
-Mert hétfő van és ma lesz AZ edzés!-emeltem ki az AZ szót. Hát igen már majdnem két hónapot kihagyott és nem gondoltam, hogy ennyire varja már az első edzést.
-Jupíí!-vísított és ugralni kezdett.
-Nyugi már. Rosszabb vagy mint a Duracek nyuszi...-forgattam a szemeimet.
-Jól van már na...de tudod milyen jó lesz végre megint pályára állni?-annyira felpörgött, hogy hirtelen megindult és két pillanat múlva felöltözve pakolta a cuccait a táskájába. Én átszaladtam a szobamba átöltözni. Épp a pólómat vettem át mikor...
-David te lajhár...jössz?-kérdezte siettetően.
-Persze.-kaptam fel a taskám meg egy cipőt. Szinte leestem a lépcsőn olyan gyorsan mentem le. Barb már az ajtón kívül volt. Gyors kislisszoltam és bezártam. Futottunk a suliig. Hogy minek azt nem tudom, de eleg fitten kezdtük a napot.

Barbi szemszöge

Beértünk és én egyből a terembe mentem. Leültem a helyemre, de fel is álltam mert nem tudtam egyhelyben maradni. Cole-hoz rohantam és a hátára ugrottam. Fejemet a nyakába fúrva vártam a reakcióját.
-Szia Kicsim!-köszönt.
-Szia!-dünnyögtem a nyakába. Éreztem ahogy végig fut rajta a hideg. Lemásztam a hátáról es odabújtam hozzá. Lenézett rám, majd kezei közé fogta arcomat és megcsókolt. Cage és David furcsán méregetett minket. Elfelejtettünk szólni. Na gratulálok magunknak. Ezt is be kell adagolni nekik.
-Ez mi volt?-kérdezte Cage meg mindíg minket méregetve.
-Mi mi volt?-kérdeztem vissza csak, hogy húzzam az agyát.
-Hát ráugrasz a hátára aztán kicsim és csók...-hadonászott össze vissza.
-Jaaa, hogy az!-tettem úgy mintha még csak most értettem volna meg.
-Ezt elfelejtettük, de...-habozott Cole.-EGYÜTT VAGYUNK!-kiabálta el magát majd megint megcsókolt.
Volt aki leszarta, de volt aki nek éppen. David szúrósan méregetett.
-Baj van?-ragadtam meg a karját és arrébb húztam.
-Nem nincs.-monta szarkaztikusan.-Csak az a barom ki fog használni. Sőt még rosszabb is lehet. Földbe tipor és teljesen össze tör téged, aztán elmegy. Mikor végre kihevered és nem sírsz egész nap. Visszajön bocsánatot kérni és visszatér az életedbe.-mondta mire elakadt a szavam.
-Tényleg? De, de....-sírtam el magam.
-Nyugi.-ölelt meg. Nagyjából megnyigodtam. A mosdóba indultam, de David elkapta a kezem.
-Hova mész?-kérdezte az arcomat fürkészve.
-Csak rendbe szedem magam.-mutattam a mosdó felé. Elengedte a kezem és mentem is.
Amint beértem megmostam az arcom és összefogtam a hajam. Beszívtam a levegőt, majd kiléptem a folyosóra. A bent tartott levegőt kifújtam és az osztalyba mentem, egyenesen David-hez.
-Honan tudod?-suttogtam a fülébe.
-Régen osztalytársak voltunk.-mondta és így már mindent értettem.
A helyemre battyogtam és elővettem a felszerelést.
-Baj van?-kérdezte Cole miközben a kezemért nyúlt.
-Miért lenne?-kérdeztem enyhén flegmán.
-Nem tudom.-nyögte ki mielőtt a tanár bejött volna. Kirantottam a kezem az övéi közül és a tollamért nyúltam. Cole furcsán nézett, de ekkor...
-Cole White, kérem fáradjon ki felelni!-mondta a tanárnő.
Cole felállt és kiballagott.
Valaki hátba dobott egy galacsinnal.
-Mi a...?-mondtam a kelleténél hangosabban.
-Talán valami baj van Miss Black?-kérdezte a matek tanárnő.
-Nem csak valahogy elszakadt a füzetem lapja...-kamuztam, de latszólag bevette, mert visszafordult Cole-hoz és kérdezett tovább. Megfordultam és felvettem a galacsint. Kibontottam és..:
*Baj van a Hercegeddel?*
Hátra neztem es Geri ördögien mosolygott.

Cole mellől elültem és egésznap rajzolgattam. Figyelmen kívül hagytam mindenkit. Többször hívtak QnA-ra vagy FvM-re, de nem mentem. Cole tenyleg ilyen lenne? De nekem egyaltalan nem ezt mutatta... Higyjek David-nek? Vagy inkább Cole-ra bízzam? Nem tudom. De délutan vegre edzés es nem akarok így elmenni.

Összepakoltam, mély levegőt vettem és kiléptem az iskola ajtaján. A friss levegő egyből kitisztította a fejem. Boldogan lépkedtem hazfelé.

Otthon megírtam a leckém és átöltöztem edzősbe. Bebapokltam a taskámba a kulacsom a labdám és még egy két fontosabb dolgot.

Elindultam a csarnokba ami szembe volt. Mikor az öltözőbe értem átvettem a cipőm és össze leuko-ztam a kicsi és a gyűrüs ujjam.

FOLYTATÁS KÖVETKEZIK!!!