ᴬ ˢᵒʳˢ ᶠⁱⁿᵗᵒʳᵃ(Szünetel Kérdéses Időre)

9. Újra pályán!

Kisétáltam a pályára. Még nem volt ott senki, csak én. A pálya egyik szélétől a másikig sétáltam. Épp visszafelé sétaltam, mikor belépett Lia.
-Sziaaaaa!-rohant hozzám.
-Szia. Annyira hianyoztál...azaz hiányoztatok.-helyesbítettem.
-Te is. Hogy van az ujjad?-kérdezte a kezemet nézegetve.
-Jól, de jobb a bekesség ezért összekötöttem.
-Jól tetted.-dicsért meg.
Még beszélgettünk aztán a többiek is megjöttek: Liza, Lara, Kira, Emő, Bogi, Szandi, Avery, Zoé és Viki.
Már csak az edző hiányzott.
Nem vartuk meg az edzőt, mert kesett így elkezdtünk melegíteni.
Először helyben egy kis fej-,kar-,boka- és térdkörzés. Aztán elkezdtünk futni.
Először három oda vissza, aztán páros karkörzés, indiánszökdelés, malom, nyújtott lepés, térd és sarok emelés és így tovább...A vége felé jártunk mikor Szasza az edző megjött. Szabolcs Winters, válogatott játékos és nagyon bírja mindenki.
-Barb, egy kicsit!-intett en ledig rohantam.
-Szia Szasza!-köszöntem. Igen 26 eves edzőnk van így tegeződünk. Sőt azt mondta nem zavarja ha a becenevén szólítjuk, ami pedig a Szasza.
-Szia! Ujjad rendben van?-kérdezte.
-Persze!-mondtam mint egy őrült.
-Most menj túl vagy pörögve!-jelentette ki.
-Okés!-indultam a többiekhez.
-Ja, és sokat várok!-kiabálta még utánam.
Gimnasztika volt mikor visszaértem.
Gyakoroltuk a védekezést és a támadást.
Sokat futottunk és edzés végén meccseztünk. Annyira felszabadultan játszottam. Leírhatatlanul hiányzott.
Hatalmas sípszó és a csapat özönlik a kispadhoz.
-Szép edzés volt lányok!-dicsérte az edző a csapatot.-Mehettek öltözni, de senki ne feledje holnap meccs.-figyelmeztetett Szasza. A többiek bementek, de én még kint maradtam.-Barb, nagyon ügyes voltál. És majd kérlek menj el EKG-ra mert le fog járni az igazolásod.
-Rendben. Maradhatok még egy kicsit dobálni?-kérdeztem.
-A fiúk jönnek edzeni. Maradj akkor náluk is.-mondta.-Viszont én nekem mennem kell. Szia!-köszönt el Szasza.
-Szia!
Miután Szasza elment megfogtam a labdám és a heteshez álltam. Becsuktam a szemem és elképzeltem, hogy meccsen vagyok. Hátra léptem, kinyitottam a szemem és egy lövőcsel után a kapu jobb felső sarkába vágtam a labdát.
-Oli!-kiabálta egy fiú. Hirtelen megfordultam, de valaki nekem ütközött. Indították és nem ide figyelt. Elestünk. Mikor feltápászkodott felsegített. Ekkor esett le, hogy ki is áll velem szemben.
-Szia!-köszöntem zavartan.
-Szia! Hogy hogy itt?-tette fel kérdését.
-Edzésem volt és még dobálni akartam.-mondtam.
-Megnézed az edzést?-kérdezte mosolyogva. Én erre elnevettem magam. Furán nézett rám, de megláttam Nate-et és odafutottam. Lebeszéltem vele, hogy had edzek a fiúkkal.
-Okés! Srácok gyertek ide!-kiabált Nate.-Bemelegítünk, futunk és játszunk. Edzés végén pedig heteseket lövünk.-mondta.
-Ki tartja a bemelegítést?-kérdezte Bálint(őt azért ismerem, mert Lara bátyja).
-Barb.-mondta Nate.
Én már az alapvonalon álltam és elkezdtem a fejkörzést. A fiúk is lassan elkezdték és elkezdtünk rendesen melegíteni.
A futást egy Brandon nevű srác vezette. Nem ismerem MÉG.
Szerencsém van, hogy több embert ismerek inenn.
Futás után pedig elkezdtük a meccset.
-Jó! Kevin jobb szél, Barb jobb kettő, Koni közép, Márk bal kettő, Dani bal szél, Josh kapu.-mondta Nate és fel is álltunk így.-Másik csapat. Bálint jobb szél, Brandon jobb kettő, Erik közép, Oli bal kettő, Csani bal szél és Isti kapu.-felálltak ők is. Mi kezdünk védekezésbe.
-Trikó van?-kérdezte asszem Erik.
-Nincs. Szóval Erik csapata leveszi a pólót.-na hát itt megállt bennem az ütő. Leveszik a pólót és Oli egy kaján vigyorral rám néz. Megforgatom a szemem és végre megszólal az életmentő síp. Megy a húzás, majd egy lövőcsel és Erik betör. Megfogtam. Wow...ezt nem hittem volna. Bár nem jött túl lendületesen.
-Mivan megfog egy lány?-röhög Bálint.
-Csak nem akarom, hogy baja essen.-jelentette ki Erik.
-Ne félts!-szólok közbe. Oli rám kapja a tekintetét, majd elindul a labda. Húzás és Oli ugrik. Le pattintja a labdát a levegőbe és mikor összeszedné én megfogom a labdát és labda vezetéssel sprintbe futok az ellenfél kapujához. Ugrok és a bal alsó sarokba érkezik a labda. Hirtelen éljenzés és amilyen gyorsan tudok futok is vissza. Sípszó és ismét támadnak. Bálint vitt Bramdonnak és Brandon a kapuba dobta a labdát. Felfutunk a középvonalhoz. Az álló megkapja a labdát és a sípszó elhangzása után az irányítóhoz kerül. Körbe ment a labda egyszer és hirtelen ötlettől vezérelve megpróbáltam egy leforgással a hatos vonalig eljutni. Hát nem sikerült. Oli megfogott, inkább mondhatni megölelt. Mindegy is. Szabad dobás nekünk. A labda ismét elindult.
-Bal súlypont kereszt!-kiabálja Koni.
Egy pillanatra lefagytam. Aztán végül eszembe jutott, hogy mi is a figura. Szép játék lett belőle egy szép góllal.
Meccs végén Erik szerzett egy hetest, amit Oli lőtt. Én elfutottam a középvonalig, ha esetleg kihagyja és tudnak indítani. De kicsit elbambultam. Jobban szemügyre vettem Oli csupasz felső testét. Izmos karok, izmos hát, viszonylag vékony csípő és széles váll. Mikor hátra lépett és lőni készült megfeszültek izmai. Mosolyogva néztem, majd hirtelen megfordult. Teljesen elvörösödve foedultam meg és hajtottam le a fejem. A hetest követően még játszottunk pár percet, aztán mindenki labdát vett és felálltunk egyes sorba. Olinak persze, hogy mögém kellett állnia. Valaki meg is lökte hátulról, így izzadt felső teste hozzám simult, de másodpercek döredéke alatt észbe kaptam, hogy én jövök. A hetes vonalhoz sétáltam kicsit távolabb a vonaltól, stabilan megálltam. Sípszó, hátra lépek, lövő csel és jobb felső sarokban landol a labda. Elmentem a labdáért és megálltam az alapvonalon. Mikor fepnéztem egy elég izmos felső testet láttam aminek a tulajdonosa ki lehet? Hát persze, hogy Oliveré. Ismételten ma már sokadszor sípszó, hátra lép, megfeszülnek megint az izmai és erösen megküldi a labdát a kapu felé. A kapus szabályosan arrébb lépett az erős dobástól kissé megriadva. Mikor mindenki lőtt a kispadhoz mentünk és ittam egy kortyot.
-Ügyesek vagytok srácok! Jó edzés volt! Mehettek öltözni és Barb ha szeretnél máskor is jöhetsz.-mondta Nate mire egy széles mosollyal bólintottam. Fáradtan kullogtam az öltöző felé és mikor a pólómat vettem le akkor tudatosult bennem, hogy a fiúk is ott vannak. Nem zavartatva magam átvettem a pólóm, erre a fiúk elkezdtek 'húú'-zni. Nem is érdekelt inkább bedobáltam a táskámba a cuccaimat. Mivel jó idő volt a rövidnadrágot nem vettem át. Épp kiléptem az öltözőből mikor Oli mellém lépett.
-Szia!-köszönt mosolyogva.
-Szia!-dünnyögtem erőtlenül.
-Nagyon jól játszolt!-dícsért meg.-Köszi, bár többet is tudnék, ha akarnék.-mondtam kedvtelenül.
-Minden rendben van?-kérdezte kissé aggódva.
-Persze, csak elfáradtam.-válaszoltam.
-Átmehetek hozzátok egy kicsit?-kérdezte az arcán pedig ott bújkált egy alig látható mosoly. Nem volt erőm beszélni így mosolyogva bólintottam. Lassan mentünk, de mivel itt lakunk szembe ezért hamar oda is értünk.
-Sziasztok!-kiabáltam apának és Davidnek. David épp a lépcsőn jött le, mikor meglátta mellettem Olit. Egy pillanatra megállt aztán jött tovább. Lerúgtam a cipőm és megöleltem Davidet. Megvártam Olit, majd felmentünk.

Sziasztok! Itt a rész. A következőt próbálom minél előbb hozni! Legyen szép napotok/estétek!