ᴬ ˢᵒʳˢ ᶠⁱⁿᵗᵒʳᵃ(Szünetel Kérdéses Időre)

1. A szokásos reggelek!

Emlékszem mindenre ami kettőnk közt volt akár vita akár röhögés.
Tudom, hogy ha valami baj volt akkor hozzá fordulhattam, mert meghallgatott és átérezte valamilyen szinten a problémámat.
Emlékszem hányszor törtem össze és hányszor segített ki a bajból mintha mi sem történt volna. Egyszóval: mindíg tudta és tudni is fogja, hogy milyen az állapotom és akkor mi kell nekem.
De ez a múlt.
A múlt amin már nem változtathat senki. De ha újra lehetőségem nyílna megtenni azokat a dolgokat amiket a múltban tettem akkor ugyanúgy csinálnám.

De most kedzjük is!

-Kapcsold már leeeeee!!!-még fel se keltem de már a lámpával kell bíbelődni.
-Nem, kibírod na de gyere mert el fogsz késni.-mondta a drágalátos nővérem.
-Miért mennyi az idő?-tettem fel a kérdést mint aki nem tudná megnézni.
-Fél nyolc lesz öt perc múlva!-nézett rám siettetően.
-Miiiivan? Miért nem keltettél előbb?-kérdeztem miután szó szerint kiugrottam az ágyból és rohantam átöltözni.
-Mert azt mondtad, hogy hagyjalak aludni úgysem késel el.-hangzott a válasz mire én csak kiordítottam:
-Tudod, hogy nem szabad ilyenkor hagyni, hogy rávegyelek!
-Tudom csak kíváncsi voltam a reakciódra.-mondta feljebb emelt hanggal, hogy halljam de már végeztem és mivel háttal állt nekem ezért hátba dobtam a cipőmmel.
-Ó, hogy az a ...! Na most véged, fuss ha kedves az életed!-kiabálta mikor én már igyekeztem felhúzni egy másik cipőt, hogy elrohanjak előle otthonról. Hát ez nem jött be, mert mikor meglátott nekem nem volt időm felállni ezért rámvetette magát. Majd mikor végre kaptam levegőt, kiterült mellettem és csak röhögtünk.

♡később♡

-Hali!-hallottam egy hangot a hátam mögött amitől megijedtem.
-Hali! Bocsi rohanok mert 2 percem van beérni!-mondtam a tesóm osztálytársának. (Nekik nincs ma suli. Mázlisták!)
-Semmi baj siess el ne késs...!-ennyit hallottam, mert futottam.

○órák után○

Vége a sulinak. 7 órám volt, most épp hazafele tartok és belebotlottam abba a személybe akit nem szívesen látok.
-Szia! Baj van cica?-nem nincs csak úgy nézek ki mint a mosott szar, szerinted? Ez futott végig az agyamon.
-Figyi, nem akarok bunkó lenni, de nincs jogod engem cicázni!-mondtam kicsit nyugtalan lelkiállapottal.
-Mert ha cicázlak mi lesz?-kérdezte szemöldökét felhúzva.Ennek nem lesz jó vége.
-Talán beverem az orrod!-mondtam emelt hangon.
-Jajj, de félek! Anyaaaaa!-mondta, hanglyában érezni lehetett a szarkazmust.
Én csak hátatfordítottam és mentem volna tovább...de elkapta a csuklóm és magafelé fordított.
-Na, ide figyelj te kis picsa! Én szeretlek, de ahogy látom te még mindig csak kurvulsz!-ordította.
-Hagyj békén! Ha nem, akkor nem lesz jó vége!-figyelmeztettem majd kirántottam a csuklóm kezei közül.
-Ja és...nem kurvulok, tudtommal nem én csaltalak meg egy kis picsával!-mondtam a végét elcsukló hangon. Nem esett jól, hogy azt állította rólam, hogy kurvulok. És igen mindenki kérdésére a válasz: ez az exem volt, aki megcsalt a volt legjobb barátommal, gondolom a bosszútól vezérelve ment bele a kapcsolatba a csajszi.

□otthon□

Feltépve az ajtót rontottam be a tesóm szobájába.
-Úristen mi történt?- kérdezte a csuklómra pillantva ami enyhén piros volt mert az a ... szorította.
-Ő volt!-mondtam lehajtott fejjel.
-Nyugi, csak nem tud nélküled élni!-mondta mikor magához húzott egy ölelésre.
-Ha nem tud nélkülem élni akkor mért csalt meg?!- kérdeztem mikor egy könnycsepp utattört magának.
-Ezt csak ő tudja, de most vegyél egy mély levegőt és mosakodj meg aztán hozok neked valami édeset!-mondta amitől jobb kedvem lett valamennyivel.
Átballagtam a szobámba, előtte megmostam az arcom majd átöltötem.
Bebújtam az ágyba és elindítottam egy filmet. Bealudtam olyan 5perc után.
Éjfélkor keltem arra, hogy csend van és hideg. Valaki lenyomta a filmet gondolom a tesóm mikor hozta a jól megszokott csokit. De az ablakot nem szokta kitárni. Úgyhogy kicsit para volt a dolog de becsuktam az ablakot és megpróbáltam aludni. Kb egy másfél órát forgolódtam aztán csippant a telefonom.

"Ismeretlen: Nem tudsz aludni?
Én: Te ki vagy és honnan veszed, hogy nem tudok aludni?
Ismeretlen: Az neked most legyen mind1 ki vagyok, és mivel forgolódz már vagy másfél órája gondolom nem tudsz aludni.
Én: Na jó ez egyre parább. Ki vagy?
Ismeretlen: Majd megtudod..."

Na elegem van. Leraktam a telefont és azzal a gondolattal, hogy ki lehet az ismeretlen elaludtam.

Sziasztok! Változtattam a könyv leírásán címén és még sok máson, mert  nem tetszett és kitaláltam egy másik történetet.  Kicsit összeszedettebbek lesznek a részek és hamarabb jönnek.