ᴬ ˢᵒʳˢ ᶠⁱⁿᵗᵒʳᵃ(Szünetel Kérdéses Időre)

4. Több akarok lenni, mint barát!

Cole szemszöge

Reggel az ébresztőm hangosan csipogott. Morcosan kikapcsoltam, majd a konyhába szaladtam. Felkaptam egy almát és mentem öltözni. Felvettem egy fekete szaggatott farmert, egy fehér pólót, ehhez egy fekete Converse pulcsit. Bepakoltam mára aztán megindultam le.
-Cage!-ordítottam fel.
-Mi van?-jött le a lépcsőn.
-Siess, ma előbb megyünk!-mondtam, majd össze dobtam két shake-et amit ma elviszünk. Cage végre össze szedte magát és kész lett. Fel vettem a cipőm, gyors felrohantam a táskámért és bezártam az ajtót.
-Hova is megyünk pontosan?-érdeklődött testvérem.
-Az egyik osztálytársunkhoz.-mondtam lazán, de ez a hülye túl jól ismer.
-Fogadjunk, hogy hozzá...-mondta mire elmosolyodtam-Há TUDTAM-ordította nevetve.
-Jó na.-ütöttem vállba-majd megtudod milyen, ha megtalálod az igazit-röhögtem, mert kétlem, hogy össze szed valakit. Csendben folytattuk az utat.
Mikor oda értünk bekopogtam.
-Sziasztok, Barbi nővére vagyok! Henrietta Black!-nyújtott kezet.
-Cole White, ő pedig az öcsém Cage White!-fogtunk kezet egymás után.
-Gyertek beljebb ha van kedvetek. Ott a konyha üljetek le.-mondta, mutatva a konyha felé. Leültünk, Heny pedig mondott valamit, de nem figyeltem. Felszaladt.
-Mit mondott?-kérdeztem.
-Nem figyeltél, vajon miért? Amúgy csak azt mondta, hogy felkelti.-mikor befelyezte sikítást hallottam és fulldoklást így felrohantam.
Hátrébb löktem Heny-t és oda guggoltam Babri mellé.
-Jó reggelt! Jól vagy? Minden oké?-kérdeztem. Nagyon megijedtem és nem tudtam mit csonáljak.
-Neked is, de miért ne lennék jól?-kérdezte és látszott rajta, hogy elvesztette a fonalat.

Ő fontos számomra és lehet, hogy az előzöt nem kellett volna, de tényleg féltem. Nem bírnám ki, ha baja esne.

-Sikítoztál és fulladoztál. Szerinted...-kezdtem, de a szavamba vágott.
-Szerintem ez csak egy random ébresztés volt a nővérem részéről!-szinte hanyta a szavakat. Feltűnően poénra vette a dolgot mire szúrósan néztem rá.

-

Jó, bocsi. De van fogalmad róla mennyire megijedtem?-megrázta a fejét és folytattam-Mikor ide ÉRTÜNK azt mondta ez az átkozott hülye nővéred, hogy mingyárt felkelt, de addig nyitva hagyja az ajtó és ha van kedvünk jöjjünk beljebb. Aztán leültünk a konyhába és azt hallom, hogy fuladozol meg sikítozol. Megijedtem na.-mosolyogtam rá.

Suliba

-Hali! Bocsi a reggeli miatt!-jött oda Barbi.
-Hali. Én bocsi, nem is értem miért mentem fel.-hazudtam, mert oka volt, hogy fel mentem.
-Ide ülhetek?-kérdezte, mire elmondhatatlan melegség járta át a szívem.-Van kedved átjönni délután?-kérdezte miután előkapott egy ofő füzetet meg egy tollat.

-Persze. De egy feltétellel!-mondtam Ő pedig kérdőn nézett rám.-Ha végre megismeritek egymást Cage-el.

-Jó!

Annyira örülök, hogy egyre közelebb érezhetem. Mellettem ül és áthívott délután. Fel se tudom fogni. Bár szegény Cage-et kitúrta most mellőlem. Bocs öcskös😂.

Valamin elkezdett nevetni, amivel kizökkentett.

-Mi ilyen vicces?-kérdeztem.

-Semmi, csak elkalandoztam.-mondta kicsit sem feltűnően.

-Naaa én is nevetni akarok.-mondtam kiskutya szemekkel.

-Csak elképzeltem, hogy Cage és te egymást tépitek-kezdett el röhögni. De mire felfoghattam volna mi történt becsengettek.

○○

Kicsengettek és elindultunk haza fele.
Szinte az egész utat végig röhögtük, mert szar poénokat találtunk viccesnek. Annyira aranyosan nevet...
Mikor a házuk elé értünk elköszöntem és azt mondtam kettőre itt vangyok. Jelenleg 13:55 van szóval 5perc. Mikor bement Flash gyorsasággal futottam haza majd fel a lépcsőn. Ledobtam a cuccom és írtam egy cetlit anyuéknak, hogy majd jövök valamikor. Elindultam az az el futottam. Kopogtam. Nem sokkal később már nyílt is az ajtó és a következő pillanatban már csak a nyakamba ugró lányt fogtam. Olyan szorosan ölelt, hogy nem kaptam levegőt.
Mikor már kaptam levegőt megindultunk a szobájába. Eszméletlen szép. Bész színű falak, barna bútorok és idézetek a falon. Az ágy fölött pedig egy csomó kép.
-Mit csináljunk?-kérdezte.
-Nem tudom. Sétáljunk vagy filmet nézzünk?-kérdeztem, de a sétáljunknál nem lehetett túl bíztató a hangom, mert nem volt kedvem.
-Akkor film, mert nincs kedvem sétálni. És akkor mit nézünk?-kerdezte, de felcsillant a szemem.
-Két lépés távolság...légysziiiiiiii!-nézetem rám és elvékonyítottam a hangom.
-Jó, benne vagyok úgysem láttam még.
Megkereste a filmet addig úgy döntöttem befoglalom az ágyát.
-Megtaláltam végreeee!-mosolyogott és elindította. Mikor el akart feküdni még mindíg iszapot játszottam, így ráfeküdt a hasamra. Nem szóltam semmit. Örültem, hogy itt lehetek mellette. Egy darabig csendben néztük a filmet mikor elkezdtem hajával játszani.
Kérdezett valamit, de nem figyeltem. Nem is érdekelt csak az, hogy ott vagyok mellette és úgy voltam vele, ha fontos megkérdezi mégegyszer. Nem sokkal később már szuszogott. Egy darabig néztem ahogy alszik aztán kimásztam mellőle. Kikapcsoltam a filmet.
-Szeretlek-súgtam és egy puszit nyomtam a homlokára. Lementem.
-Szia! Tesó!-köszöntem Cage-nek.
-Cső!-köszönt vissza.
-Szervusz, én Barbiék anyukája vagyok Linda. Kérlek tegeződjünk, mert nem szeretem ha csókolomoznak meg néniznek.
-Akkor..izé...szia?!-kérdeztem félénken mire mosolyogva biccentett egyet Linda.-Cole White vagyok a lányod egyik osztálytársa.
-Tudom. A testvéred mesélt egy kicsit rólad.-még mindíg mosolygott. Ilyen anyukát is ritkán látni. Annyi önbizalmat adott a mosolya.
-Barbi elaludt!-mondtam mosolyogva. Elaludt..a karjaimban. Persze ezt nem mondtam senkinek.
-Ömm Cole...-szólt Cage és az arcomra mutogatott. Bazdki elpirultam.
-Áh...értem, szóval tetszik a lányom.-momdta Linda amitől kicsit megijedtem.
-Hát...khmm...i..igen-mondtam félénken.
-Nyugodj meg nem mondom el neki.-misolygott bíztatóan.
Beszélgettünk még egy darabig, majd motoszkálást hallottunk a lépcső felől.

-Szia kicsim!- mondta Linda.
-Szi..a!-mondta kicsit össze zavarodva. Rám nézett majd Cage-re. Kettőnk közt kapkodta a fejét mikor Cage elötte termett.
-Szia! Cage White, Cole ikertesója.-mutatkozott be Cage, de még mindíg csak kapkodta a fejét. Szegény zavarban volt. Annyira aranyos ilyenkor.
-Oh, bocsi...Barbara Black.-nyújtotta a kezét mikor összébb kapta magát. Aztán rám nézett és fura arcot vágott.
-Mi van? Annyira nem hasonlítunk, hogy ennyire zavarba ejtő legyen.-mondtam, de tudtam, hogy ez nem igaz.
-Áhh neeem...tényleg neem, csak ha ugyanabban a ruhában elém állítanának titeket nehéz lenne megmondani ki kicsoda.-a hajunkat ugyanúgy hordjuk a szemünk színe is meg egyezik. Teljesen keverhetőek vagyunk.
-Cole!-szólt nekem, mire rá emeltem tekintetem, ugyanis ültem Ő pedig állt.-Mennyit aludtam?-kerdezte meg.
-Hát úgy az első 20 perc után bealudtál.-mondtam mire látszólag lesokkolt. Még beszélgettünk egy kicsit a suliról. Anya hívott, hogy mennünk kell, mert holnap suli ezért elköszöntünk. Barbi megölelt és megkérdezte, hogy holnap megyünk-e együtt.
-Persze. Na szia!-köszöntem el és Cage után futottam, mert már elindult.
Hazaérve elmentem zuhanyozni aztán lefeküdtem aludni. Annyira jó közel érezni. Bár tudnám Ő mit érez. Én több akarok lenni neki, mint puszta barát.