ᴬ ˢᵒʳˢ ᶠⁱⁿᵗᵒʳᵃ(Szünetel Kérdéses Időre)

6. Apa él!

Gondolataimból David kopogása húzott ki. Mikor kézen fogva beléptünk minden szem ránk szegeződött.
-Mrs. Black és Mr. ...-kezdte a tanár
-Hamingham-mondta David
-Hamingham...késés oka?-nézett ránk
-Röviden...verekedés, kiabálas, igazgatói, késés...megfelel?-hadartam.
-Meg. Most üljön le. Hamingham marad.-szegény David megijedt.
Leültem Cole mellé.
-Gyerekek új osztálytársatok lesz. Néhányan ismeritek, mert már látogatta az iskolát. Kérlek mesélj magadról.
-Sziasztok! A nevem David Hamingham. Van egy húgom az az ikertestvérem Barbara Black és egy nővérem Henrietta Black. Apámmal éltem eddig és csak azt vártam, hogy megismerjem a tesóimat. Az előző sulimból kicsaptak rossza maga viseletért, de ezt csak azért tettem, hogy itt lehessek. Amúgy nagyon jó gyerek vagyok.-mondta.
-Azt majd meglátjuk.-csapta be az ajtót Geri.
-Mr. Killer késés oka?-kérdezi a tanár.
-Ugyan az mint nekik-mondta a 'nekik' szót olyan gúnyosan amennyire csak lehet. Ha szemmel lehetne ölni akkor Geri már nem élne.
Davidtől is kapott egy megvető pillantást, majd bevágta magát a padba mit sem foglalkozva a külvilággal. David beült mögénk Cage mellé.
Őszinten megvallva bem figyeltem órán. Végig azon járt az agyam, hogy hogyan tudták anyáék titkolni az ikertesómat és azt, hogy apa még él. Az utóbbiról hazudtak...azt mondták meghalt. De hazudtak. Pont kicsingettek mikor teljesen bepöccntem és kivágtam az ajtót. Kimentem az udvarra és leültem az egyik fa tövébe. Felhúztam a lábám, köré fontam a kezem és ráhajtottam a fejem a térdemre. Sírtam...mert fájt. Fájt, hogy hazudtak. Fájt, hogy titkolóztak. Fájt egyszerűen az, hogy apa nem keresett. És úgy éreztem az egész világ ellenem van. Két kar felkapott, de nem láttam az arcát. Csak vitt és nem tudom merre. Nem is érdekelt. Egy ismerős illatot éreztem. Cole. Lassan megnyugodtam. Már nem kapkodtam a levegőt. Szorosabban hozzá bújtam Cole-hoz. Pár perc múlva elaludtam.

~Cole szemszöge~

Mikor beértünk a folyosón verekedtek. Nem tudom kik és miért, de azonnal tanárt kerestem. Kb 5perc futkározás után bele botlottam Hajdú-ba. Elmondtam neki amennyit tudtam, majd rohantam vissza. Egy kéz csattant Barbi arcán. Ez nem lehet. Geri megütötte. Ezt nem ússza meg szárazon. Aztán Barbi megöleli Hamingham-at? Miért?
A tömeg felbomlott és bement mindenki a termébe. Az óra elkezdődött. Kopogtak, majd kézen fogva(!) belépett a Hamingham gyerek a Black lánnyal. Bennem fel ment a pumpa, de később megnyugodtam, hogy David csak az ikertesója Barbinak. Az óra nagyon uncsi volt. Majdnem bealudtam. Épp kicsengettek mikor Barbi kivágta az ajtót és elment. Gyors bedobtam a cuccainkat a szekrényembe és utána rohantam. Volt egy olyan érzésem, hogy az udvaron van a kedvenc fája alatt. Hát...jól éreztem. Ott ült és zokogott. Felvettem és elindultam vele haza. Kisírt szemei könyörgően néztek rám. Kétlem, hogy tudná kivagyok mert annyira úszik a könnytől az arca. Lassan meg nyugodott és rendesen vette a levegőt. Jobban hozzám bújt és később vettem észre, hogy egyenletesen veszi a levegőt. Elaludt...olyan aranyosan alszik. Otthon lefektettem az ágyra, aztán mőgé feküdtem és magamhoz húztam.

~EGY ALVÁSSAL KÉSŐBB~
○Barbi szemszöge○

Cole karjai közt ébredtem. Meg akartam nézni az időt, de mikor megmozdultam felkelt.
-Szeretlek!-súgta a fülembe.
Megfordultam és egy puszit nyomtam a szája szélére. Vussza fordultam és megnéztem az időt. 13.00 és mi itt fetrengünk? Suliba kéne lennünk.
Aztán beugrott minden.
-Köszönöm.-suttogtam.
-Mit?-kérdezte Cole egyre közelebb hajolva hozzám.
-Mindent.-suttogtam ajkaira.
-Akkor ezt is?-kérdezte és megcsókolt.
-Cole...ezt..ezt nem kéne...-mondtam bizinytalanul. Igaz oda meg vissza vagyok érte, de még együtt sem vagyunk.
-Még...-mondta és újra megcsókolt.
-Mi az hogy még? Cole White én az első pillanattól kezdve szeretlek! Ne legyen több még!-mondtam, de fel sem fogtam.
-Én is szeretlek! És lenne egy kérdésem...-mondta mire a szívem majd ki ugrott a helyéről és a pillangóim..áh kit álltatunk az állatkertem életre kelt.
-Lennél a barátnőm?-megkérdezte végreeee.
-I..i..igeeeeeeen!-ugrottam a nyakába és csókoltam meg.
-Haza kéne menned...-szomorodott el.
-Igen, és megbeszélnem anyával és a nővéremmel ezt az ikertesós, apás ügyet.
-Haza kísérlek.-pattant fel.
-Most megtudom milyen ha van egy ikred.-nevettem.
Lementünk, fel vettük a cipőnket és futottunk mint akit rakétából lőttek ki. Olyan boldog voltam. Leírhatatlanul szeretem Cole-t. Na és persze az ikremet.
-Szia.-köszöntünk el egyszerre.
-Szeretlek.-mondtam Cole-nak.
-Én is.-puszilt meg és megvárta míg bemegyek.
Levettem a cipőm és a konyhába mentem. Anya es a nővérem ott ültek.
-Tudtátok...és...és nem mondtátok el?-kérdeztem
-Mit tudtunk?-kérdezte anya.
-Mit is? Ja, csak azt az apróságot, hogy van egy ikertestvérem és hogy apa él!-mondtam emelt hangerőn.
-Ezt honnan tudod?-kérdezte anya, mert Heny lefagyott.
-Talán onnan...hogy...-kezdtem el nyelni könnyeimet, mikor belépett David.
-Hogy már egy hete látogatom az iskolát és ma össze vesztem Gerivel, ezt követően elmondtam az egyetlen hugimnak, hogy ki is vagyok.-mondta David és megölelt.
-David!-mondták anyáék egyszerre és meg akarták ölelni de én hirtelen arrébb rántottam.
-Hazudtatok nekem apáról és titkoltátok az ikertestvérem. Most meg itt David-eztek?-fakadtam ki teljesen és a 'David' szónál utánoztam a hangjukat.
-Hugi azért nem mondtuk el....mert..-hajtotta le a fekét Heny.
-Mert?-ordítottam.
-Mert azt akartuk, hogy boldog legyél.-könnyezett anya.
-Így boldognak lenni...? Így, hogy titkoltátok a család többi tagját?-kérdeztem könnyeimet törölgetve.-Hát köszi, de inkább választom az utcán élést mint veletek!-hánytam nekik a szavakat. Felkaptam a cipőm és kiviharoztam a házból. David utánnam jött.
-Hé..ugye ezt te sem gondoltad komolyan?-kérdezte mikor már a karjaiban tartott.
-Teljesen komolyan gondoltam.-mondtam magabiztosan.
-Na jó. Akkor most irány apához.-megfogta a kezem és húzott maga után. A kézicsarnokkal szemben volt egy ház. Tudtam, hogy itt van egy ház, hisz ide járok edzésre. De azt nem tudtam, hogy kié.
Elindultunk a ház felé. David elővette a lakás kulcsát és bementünk. Gyönyörű és tágas. Az előszobából egy kis folyosó visz a lepcsőig. A folyosóról nyílik balra egy konyha. A konyhából pedig egy nappali. A lépcső alatt van egy vendégszoba, amihez van egy fürdő. Fent is van egy folyosó amiről nyílik négy szoba, szintén fürdőkkel. És a folyosó végén van meg egy ajtó ami ismét egy lépcsőhöz vezet. A lélcső pedig a tetőre. A negy szoba közül az első jobbra David-é a vele szemben lévő pedig az enyém. Az enyém ugyanúgy bész színben pompázik és ugyanúgy idézetek sorakoznak a falon. Barna bútorok helyett arany színűek. Az agy fölött pedig nincsenek képek. Majdnem olyan mint a sajátom. Mármint a másik.
David szobája kék, fehér bútorokkal. Neki pedig autó márka logók vannak a falon. Apa szobája narancs színekben úszik, szürke bútorokkal. A falon pedig többnél több kep rólunk. Van olyan amin mind a hárman rajta vagyunk.