Őszi szünet #2

83 5 0
                                    

Valaki végigsimított az arcomon. Szemeimet nem nyitottam ki, de tudtam ki van mellettem. Szívem egy pillanat alatt megtelt boldogsággal, és reménnyel.
Lassan kinyitottam a szememet, és egy mosolygó, kócos hajú NamJoonnal találtam szembe magam.
-Jó reggelt, Ra. -mosolygott aranyosan, majd felült.
-Jó..reggelt.. -mondtam félkómásan, majd nyújtózkodtam egyet. -Mennyi az idő?
-Kilenc. -dőlt vissza mellém. Én is visszafeküdtem, majd a fiúhoz bújtam.
-Kijózanodtál már? -kérdezte a fülembe suttogva, amitől kirázott a hideg, szívem pedig újra őrült gyorsaságba kezdett.
-Igen.. És te, NamJoon? -fordultam felé, hogy gyönyörű szemeibe nézhessek.
-Én is. De miért NamJoonnak hívsz? Régen mindig ''Nam'' vagy ''Nami'' voltam. -biggyesztette le alsó ajkát.
-Tudod már elszoktam a nevedtől, és fura lenne téged becézgetni. -magyaráztam, miközben megfogtam a kezét.
-Értem. -sóhajtott fel, majd lehunyta szemeit. Végre volt időm jobban megnézni az arcát. Szerencsére alig változott a gyönyörű arca.
Hirtelen fölém mászott, majd mélyen a szemeimbe nézett.
-Nam.. -suttogtam meglepődve, de egyből lecsapott ajkaimra.
Olyan gyorsan történt az egész, hogy egyszerűen nem tudtam felfogni.
Levette pólómat -ami amúgy az övé volt-, majd utána a kis nadrágomat is. Persze én sem akartam kimaradni a buliból, ezért remegő kezekkel elkezdtem felhúzni pólóját, ezzel végre újra láthattam tökéletes testét.
NamJoon nem sokáig hagyta hogy elidőzzek, ezért egy mozdulattal lekapta magáról pólóját, majd eldobta a szoba másik sarkába.
-Gyönyörű vagy.. -suttogta, miközben szemeivel végigmérte testemet. Elpirulva hunytam le szemeimet, várva a folytatást. NamJoon lassan közelítette meg ajkaival a nyakamon lévő vékony bőrfelületet, majd kezdte el puszilgatni. Egyre lejjebb haladt apró csókjaival, míg el nem ért a hasamhoz. Visszamászott a fejemhez, és újra megcsókolt.
Benne voltam a pillanatban. Semmire nem gondoltam, csak arra, hogy Ő és Én végre újra együtt lehetünk, és muszáj betölteni azt az űrt, amit egymás szívében hagytunk.
***
A reggeli kis játékunk után sietve megreggeliztünk, majd elindultunk valamerre. Mi magunk se tudtuk, hogy hova is megyünk pontosan, csak mentünk. Ahogy régen. Bele se gondoltam, hogy mennyi baj lesz még ezek után...

PROMISE - NAMJOON FANFICTION 2.ÉVADWhere stories live. Discover now