PROMISE - NAMJOON FANFICTION 2.ÉVAD

Egy új kezdet

Magam után húzva a bőröndömet léptem át a kollégium küszöbét. Felnéztem a hosszú lépcsőt, és azt hittem, hogy ott ájulok el. Sóhajtottam egy nagyot, majd felemelve nehéz táskámat és bőröndömet kezdtem el fellépkedni a hosszú, hosszú de nagyon hosszú lépcsőn.
***
A szoba ajtaja előtt letettem bőröndömet és táskámat, majd remegő kézzel bekopogtattam. Amint meghallottam, hogy ''szabad'', lenyomtam a kilincset, és beléptem a kicsi, de egész aranyos szobába.
-Szia... -intettem félénken egy szőke, hosszú hajú lánynak, aki csak mosolyogva sétált elém.
-Szia, Jung SeoHa vagyok. -nyújtotta felém kezét, amit rövid gondolkodás után elfogadtam.
-Kim HaeRa... -mosolyogtam a lányra. Milyen szép arca van...
-Válassz ágyat. Én is csak nemrég jöttem. Nyugodtan választhatsz. -lépett mellém, várva választásomat.
-Akkor az ágy melletti ágyat választom, ha nem baj. -mondtam halkan.
-Dehogy baj! -kuncogott fel -Akkor cuccolj ki.
-Rendben -bólintottam, majd az ágyhoz sétálva letettem a cuccaimat.
-Utána ha nem gond, el kéne mennünk vásárolni. Kellene pár dolog még ide. -fordult felém.
-Nem, nem baj. -mondtam mosolyogva.
-Amúgy neked festett ez a vöröses szín? -kérdezte, fejét kicsit oldalra billentve, széles mosollyal ajkán.
-Igen. Gimi után befestettem. -haraptam be alsó ajkamat.
-Csak nem valami oka van?
-A változás miatt. Új korszak nyílt meg előttem, és egy lezárult. -erőltettem egy mosolyt a számra, de úgy néz ki, SeoHa átlátott rajtam.
-Hmm.. Különös. -gondolkodott el. -Én is most festettem be szőkére. Eddig barna volt, de miután szakítottam a barátommal, változásra vágytam.
Nyeltem egy nagyot. Szakítás... Változás...
-Amúgy Ra. -ránéztem felvont szemöldökkel. -Öhm vagy ne hívjalak így? -kérdezte zavartan.
-Csak nyugodtan. Eddig csak egy valaki hívott mindig így.. -köszörültem meg a torkom.
-Áh, értem. Csak nem egy pasi? -húzta perverz mosolyra ajkát.
-Mi, nem, dehogy! -vágtam rá gyorsan, mire a lány felnevetett.
-Túl átlátszó, vagy HaeRa! -nevetett. -Nagyon bírlak. Úgy érzem, jóban leszünk.
-Én is. -mosolyodtam el. -Mennyi az idő?
-Lassan hat óra. Menni kéne. -vett fel egy fehér pulcsit SeoHa, majd felkapta lábára a piros tornacipőjét.
Gyorsan kiturkáltam a táskámból egy szürke pulcsit, és a fehér torna cipőmet, majd felvéve azokat elővettem a pénztárcámat. Zsebembe süllyesztettem a telefonomat, majd fejemre kapva a napszemüvegemet bólintva jeleztem a lánynak, hogy indulhatunk.
***
Majdnem az egész boltot felvásároltuk. Viszont igen jól szórakoztunk, és egész sok mindent megtudtunk egymásról.
Hazaérve lepakoltunk, majd neki álltunk elpakolni a vásárolt cuccokat.
-Mi legyen a vacsi? -kérdezte SeoHa.
-Fogalmam sincs, de előre szólok, hogy nem a konyhába teremtettek engem. -nevettem fel, mire a lány is nevetésben tőrt ki.
-Akkor jó, mert én se tudok főzni. -nevetett még jobban.
-Akkor marad a rendelés, igaz? -kérdeztem a nevetéstől fuldokolva.
-Van egyáltalán a környéken valami kajálda, ahol vesznek még fel ilyenkor rendelést? -nézett az órára Seo.
-Miért, mennyi az idő?
-Negyed tíz. -nevetett fel. Jól elvásároltuk az időt...
-Basszus.. Ennyi erővel már vehettünk volna valamit. -túrtam a hajamba kuncogva.
-Így jártunk. -dőlt az ágyába a lány, majd felém fordult. -Gyere gyere gyere.
-Hova hova hova? -kérdeztem nevetve.
-Ide ide ide. -ült fel. -Van piám meg cigim, a ma este örökké bennünk marad. -hívott magához. Odafutottam, majd beugrottam az ágyba, ami tele volt színes plüssökkel és párnákkal.
-Hát akkor igyunk!
***
Leszálltam a repülőről. Már vagy egy éve nem találkoztam vele... Vajon még felismer? A hajam se olyan, mint régen... Már a ruháim is sokkal másabbak, és a viselkedésem is. Egyáltalán... Fogja szeretni azt az énemet, akivé kinőttem ebben az egy évben?
Ahogy megláttam a fiút, a szívem őrült tempóba kezdett. Gyomromban újra feltűntek a pillangók, és remegni kezdtem. A haja szőke volt, fekete napszemüveg volt rajta. Egy fekete szakadt farmer, és egy fehér póló volt rajta. Fekete bőrdzsekijét a kezében fogta, miközben a farmerja zsebében a telefonja volt. Nyeltem egy nagyot. Megállt, és körbe nézett. Vajon nem talál engem? Lehet nekem kéne oda mennem.
Levettem a napszemüvegemet, majd hajamat hátra dobva köhintettem egyet, mire a fiú felém fordult. Arcán semmi reakció nem mutatkozott. Kifejezéstelen arccal indult meg felém. Megbillentem. A lábaim is elkezdtek remegni. Azt hittem ott fogok elájulni.
Elém lépett.
-Szia... HaeRa... Régen... Láttalak.. -motyogta lehajtott fejjel.
-Szia Nam... -nyeltem egy nagyot. Attól féltem, hogy meghallja a szívem dobogását, ami majdnem kiugrott a helyéről.
-Na és, hogy vagy, kislány? -vette le napszemüvegét, majd ajkára erőltetett egy mosolyt. Nem szívesen van itt. Látom rajta, és érzem is.
-Szarul, de büszkén. -felnevetett.
-Úgy szint. -váltott vissza az arca komolyra. Vagy inkább.. Szomorú volt?
-Na és.. Hogy megy az egyetem? -kérdeztem remegő hanggal. Torkomban egy óriási gombóc volt.
-Egész jól... Új barátaim vannak, és egy-
-Namjoooooooooooon! -kiabált egy szőke lány, rózsaszín ruhában.
-Az Ki? -mutattam a fiú háta mögött lévő, kicsit távolabbi lányra.
-N-nem tudom -harapta be alsó ajkát, majd a lány újra a fiú nevét kiáltotta. -Itt vagyok, KiRa -fordult meg a fiú.
-Na végre, hogy meg vagy! Az egész helyet átkutattam érted! Ki a jó élet ez a kis picsa? -mutatott rám felvont szemöldökkel.
-A régi barátom. -vágta rá Namjoon, mire bennem összetört valami. Mi az, hogy BARÁT?
-Már megbocsájts, de én vagyok Namjoon régi BARÁTNŐJE.
-HaeRa, nem most! -nézett rám Nam, kicsit mérgesen.
-Ja, szóval nekem nincs ebbe beleszólásom? Értem én! Hát rendben, akkor további szép napot. -kaptam fel bőröndömet, majd mérgesen elindultam a kijárat felé.
***
Lihegve ültem fel az ágyban, szememből patakokban folyt a könnyem.
-Uram isten, Ra jól vagy? -futott hozzám Seo kétségbeesve.
-Igen, minden oké... Asszem. -hunytam le a szemem egy pillanatra. -Hol vagyok?
-A kollégiumi szobában. -futott a kicsi konyha szerűségbe a lány, majd hozott egy pohár vizet, és a kezembe nyomta.
-Olyan valóságosnak tűnt az álmom... -kortyoltam bele a pohárba. -De örülök, hogy nem történt meg valójában.
-Miért, mit álmodtál? -kérdezte Seo, kíváncsi tekintettel.
Miután mindent elmeséltem neki, ő csak magához ölelt, és annyit mondott, hogy ''köszönöm, hogy megosztottad velem''. Örültem, hogy végre valakinek el tudtam mondani ezt, ami már egy jó ideje nyomja a lelkemet. Valahogy megkönnyebbültem.
-Rám számíthatsz, Ra. -mondta komolyan a lány.
-Köszönöm, Seo.. -mosolyodtam el. Azt hiszem, hogy már jobban vagyok.