PROMISE - NAMJOON FANFICTION 2.ÉVAD

Mi történik?

Namjoon az őszi szünet végén hazament, de megígérte, hogy azonnal felhív ha megérkezik. Boldogan mentem vissza a kollégiumi szobámba, amit a barátnőm és egyben szobatársam felvont szemöldökkel nézett végig.
-Na hogy ment a kis őszi kalandotok? -kérdezte, ahogy leült az ágyamra, várva válaszom.
-Egész jól. -válaszoltam egyszerűen, de még jobban vigyorogni kezdtem.
-Óó, értem értem. -bólintott egy perverz mosollyal, majd megpaskolta a mellette lévő helyet jelezve nekem, hogy üljek le mellé.
Lehuppantam a lány mellé, aki végig mindentudóan nézett vigyorogva.
-Mi az már? Miért nézel így rám? -kérdeztem nevetve.
-Semmi. -rázta meg a fejét. -Na, és milyen volt a vele töltött idő? Újra együtt vagytok?
-Azt hiszem, hogy igen... -köszörültem meg a torkom. Igazából nem mondtuk ki, hogy akkor újra együtt, de végül is nem is szakítottunk. Szóval számomra újraépült ez a kapcsolat.
***
Az elkövetkezendő hetek unalmasak voltak. Tanultam, vagy Namjonnal beszélgettem, vagy aludtam. Nagyjából ebből állt az elmúlt két hónapom.
***
Elérkezett a december. Az emberek már nagyban készülődtek az ünnepekre, és lázasan vásárolták fel a fontosabb kellékeket. Az időjárásból is érezni lehetett a közelgő hideget, ami nem éppen volt a kedvencem, ugyan is benyeltem valami vírust, ami teljesen kidöntött.
-El kéne menned az orvoshoz. -ült le az ágyam széléhez barátnőm.
-Biztos valami rosszat ettem, vagy valami vírust nyeltem be. -mondtam erőtlenül. Már egy hete, hogy gyengének érzem magam, és a gyomrom se az igazi.
-Ha ettél volna valami rosszat, az kijött volna, aztán volt-nincs. De már több mint egy hete, hogy az ágyban szenvedsz. -sóhajtott fel Seo, majd hirtelen lefagyott az arca, és mintha valami az eszébe jutott volna. -Ra... Védekeztetek Namjoonnal? -nézett rám teljesen komoly arccal.
-Öhm.. -gondolkodtam el. -Nem nagyon emlékszem már.. Miért?
-Ohh basszus. -csapta homlokon magát. -Olyan hülyék vagytok!
-Nyugi Seo, kizárt, hogy terhes legyek! Ugye..?
-Én honnan szüljem meg neked, hm? -kérdezte idegesen. -Istenem! -túrt a hajába könnyező szemekkel. -Várj, elugrok a gyógyszertárba. -állt fel, és ágyához rohanva felkapta táskáját, és már el is tűnt a szobából.
***
-Tessék, itt van. -dobott négy doboz terhességi tesztet az ágyamra a lány. -Menjél, csinálj meg először csak egyet.
Nagy nehezen kimásztam a meleg ágyamból, majd megfogva az egyik tesztet elindultam a fürdőszoba felé.
Nehezen, de sikerült lepisilni a kis műanyagot, majd remegve vártam, hogy mi jön ki. Megjelent egy csík, majd még egy csík. Eluralkodott rajtam a pánik. Rám tőrt a rosszullét, és majdnem elájultam. Sírva kiáltottam ki Seo-nak, valami olyasmit, hogy ''po-po-pozitiv''.
Seo majd' betörte az ajtót, és felsegített a földről. Sírva öleltem át a lányt, aki nyugtatólag simogatni kezdte a hátamat.
-Nem lesz semmi baj... -suttogta, és éreztem, hogy ő is elejtett pár könnycseppet.
***
Miután megnyugodtam, leültünk az ágyamra. Seo kezembe nyomta a telefonomat azzal, hogy hívjam fel azt a ''gyökért'', aki nem volt képes védekezni se.
-Szia kicsim! -hallottam meg Nam boldog hangját. -Épp az imént gondoltam rád, és fel is akartalak hívni, de te megelőztél. Mesélj, hogy vagy?
-Hát, ami azt illeti... Nem olyan fényesen. -mondtam remegő hangon.
-Miért, mi a baj? Beteg vagy? -hallottam aggódó hangját, ami könnyeket csalt szemembe. Nem voltam képes megszólalni. Remegtem, és újra rám tőrt a sírás. Seo kikapta kezemből a telefonomat, majd füléhez emelve beszélni kezdett.
-Na ide figyelj, fiam. -mondta keményen. -Ahogy elkezdődik a szünet- Vagy várj. Holnapra itt akarlak látni.
-Miért kéne holnapra oda mennem? -kérdezte értetlenkedve Namjoon.
-Ha már felcsináltad a legjobb barátnőmet, akkor legalább a képedet told ide. -mondta ellent nem tűrő hangon Seo. Pár másodpercig néma csönd volt, majd Namjoon megszólalt.
-HaeRa.. Terhes? -kérdezte félve, és alig hallhatóan.
-A tesztek szerint igen, szóval holnapra itt legyél! -és ezzel kinyomta a számot, majd kikapcsolta a telefonomat.
-Miért voltál vele ilyen kemény? -kérdeztem szememet törölgetve.
-Muszáj így bánni a férfiakkal, vagy különben azt hiszik, csak egy nagy vicc az egész.
-Istenem... Miért nem figyeltem az nap..? Hogy lehettem ennyire felelőtlen? -dőltem el az ágyamon, újra könnyezve.
-Tudod még nincs minden veszve. Abortusz is létezik. -sóhajtott fel.
-Nem akarom megfosztani az életétől a kicsit! Az gyilkosság lenne.. Esélye se lenne élni.. -kezdtem jobban sírni Épp, hogy végre egyetemen lehettem. Erre meg.. Minden tönkre megy, egy kis boldogság szerzés miatt... Ki hitte volna, hogy ami rossz volt, az jó lesz, ami pedig jó volt, rossz lesz...