PROMISE - NAMJOON FANFICTION 2.ÉVAD

Végre otthon

Végre elérkezett az utolsó nap is. Mindenki lázasan pakolta össze a cuccait, hogy végre ennyi idő után hazamehessen. -Ra, ugye megadod a címed, hogy elmehessek hozzád? -ölelte át egyik karomat barátnőm. -Azért, hogy otthon is a ''gondomat'' viseld? -vontam fel szemöldökömet. -Csak ünnepelni akarok veletek. -Jó, legyen, megadom. -sóhajtottam fel. -Majd megírom neked üzibe, oké? -Okés. -ugrált el vidáman a bőröndjéig. -Namjoon jön érted, nem? -De. -bólintottam. -Most, hogy így mondod, fél óra, és itt van. -izgulni kezdtem. Nem tagadom, nagyon szeretem a fiút, de nem hiszem, hogy ez az a fajta szerelem lenne, ami örökké kitart. Félek a jövőtől.. Miért érzem úgy, hogy ez a boldogság nem tart majd olyan sokáig? ***-És ezzel készen is vagyunk! -húzta ki magát a lány, ahogy behúzta utolsó táskájának a cipzárját is. -Megéheztem. -legyeztem magam, majd ránéztem az órára. -Hm.. Namjoonnak már itt kéne lennie. -Lehet nem mer feljönni, és kint vár. -Mondasz valamit. -odasiettem az ablakhoz, és elhúztam a függönyt, majd szívem kihagyott egy ütemet. -Na? Ott van? -sétált mellém barátnőm. -Nincs. -ráztam meg a fejem. -Lehet dugóba keveredett a gyerek. -Lehet. -Addig együnk valamit! -dobta fel az ötletet a lány. -Támogatom az ötleted. -mosolyodtam el. ***-Segítek lecipelni a cuccaidat, jó? Apu úgy is csak fél óra múlva jön. -fogta meg a két sporttáskát a lány, majd elindult lefelé. Magam után húztam a bőröndömet, a másik kezemben pedig a táskám volt, amiben a fontosabb dolgaim voltak.-Oh, az nem a palid kocsija? -mutatott a fekete kocsira barátnőm. -De. -álltam meg. Kiszállt belőle egy fiú, majd tárt karokkal elindult felém. -HaeRa! Szia, hogy vagy? -ölelt meg jó szorosan a fiú. -Te ki a halál vagy? -kérdeztem értetlenül. -Szép, Namjoon még nem is említett? Pff, micsoda egy köcsög alak. -vágta be a durcit a számomra ismeretlen fiú, majd megláttam Namjoont is. -Bocsi a késést, csak nagyon jönni akart ez a hülye gyerek is. -mutatott a fiúra Nam. -Tényleg bocsi. -Semmi baj, legalább tudtam ebédelni egy utolsót SeoHaval. -mosolyodtam el. -Engem már szóvá se teszel? Szívtelen! -vágta hátba az ismeretlen fiú Namjoont. -Oh, igaz is. Ra, ő Yang ChunHyun, a barátom. Hyun, ő a barátnőm. -Öröm megismerni egy ilyen szépséget. -nyomott egy apró csókot kezemre, mire én felnevettem. -Milyen kis csábos gyerek. -kuncogtam, majd barátnőmre néztem. Múltkor nem igazán jött össze neki a dolog YeJunnal, talán most szerencséje lesz. -Szia szépfiú. -sétált barátnőm ChunHyun mellé. -Oh, hello. -köszönt mosolyogva SeoHa. -Esélytelenek. -mondtuk egyszerre Nammal, mire én azonnal elpirultam. -Na gyerekek, menjünk! -ült be a kocsiba NamJoon. -A-a-a. Töpszlik hátra. -kaptam el Hyun karját. -Két fejjel magasabb vagyok nálad. -pislogott értetlenül a fiú. -Nem baj, akkor is hátra! -Értettem, főnök asszony! -húzta ki magát a fiú, majd beült hátra. Mosolyogva helyet foglaltam az anyós ülésen, majd Namjoon felé fordultam. -Irány hazaaaaaa! -kiáltotta el magát, majd el is indultunk. ***-Kicsim! -ölelt át szorosan anya. -Anya, megfulladok. -nyögtem fel, mire nagy nehezen de elengedett. -Milyen sokat változtál. Látom felszedtél pár kilót. -mért végig kuncogva. -Kész van a vacsora. Ti is gyertek fiúk, sokat készítettem. -invitálta be a fiúkat is. -Anya... Korán van még a vacsorához. -néztem hátra a fiúkra. -De mi éhesek vagyunk. -biggyesztették le alsó ajkukat, mint az ötévesek. -Jóh, legyen. Együnk. -pakoltam le a cuccaimat végül. -Na is milyen volt az egyetem? Őszi szünetben haza se néztél, pedig annyira hiányzott az én kicsi lányom. -Az egyetem nagyon jó, össze is barátkoztam a szobatársammal. -meséltem mosolyogva, majd Namjoonra néztem. -Hozok bort, hisz végre újra együtt van a kedvenc párosom, ráadásul a nyakunkon vannak az ünnepek. -állt fel, majd kiment a konyhába. -Namjoon, én mit mondjak anyának? Nem érzem magam késznek arra, hogy elmondjam. -hajoltam kicsit előrébb, miközben suttogtam. -Légy őszinte. -suttogta, mire anya már vissza is jött. -Ezt a bort újévre készítettem, de lehet még majd később is venni. -ült le. -Oh, a poharakat el is felejtettem. -ugrott fel, és visszasietett a konyhába. -De totál ideg vagyok. -suttogtam a fiú felé. -Nyugi van, itt vagyok. -mosolyodott el. -Itt is vannak a poharak. -tett le anya mindenki elé egy-egy poharat, majd kinyitva a bort töltött mindenkinek egy keveset. -Öhm anya.. Valamit el kell mondanom.. -hajtottam le a fejem. Most még is mit kéne neki mondanom? -Mi a baj, HaeRa? -kérdezte kicsit aggódva anya. -Izé..én.. én. -HaeRa terhes. -nyögte be csámcsogva ChunHyun. -Tessék..? -fordult a kajáló fiú felé. -Az kizárt.. lehetetlen. -nevetett fel hitetlenül. -Ez csak egy vicc, igaz? -Hát... -köszörültem meg a torkom. -UGYE EZ CSAK EGY VICC? -állt fel anya, majd az asztalra csapott. -MI AZ, HOGY TERHES VAGY? ÉN PEDIG NEM TUDTAM RÓLA? -Nyugodjon le anyuka. -ültette le Namjoon anyámat. -És kitől van? Azt legalább elmondod nekem, vagy az is titok? -kérdezte sértődötten. -Anya.. Szerinted kivel vagyok együtt? -vontam fel a szemöldökömet. -Namjoonnal. De attól még lehet mástól. -Anya! -csattantam fel. -Jól van na, csak viccelek. -rázta meg a fejét. -Na és kedves Namjoon. Ajánlom, hogy a lányom mellett leszel. Mert ha nem--Értettem, anyuka. -mosolyodott el a fiú. -Imádom a családi drámákat. -mondta nevetve Hyun, mire mindenki felé nézett. -Ez egy tökéletes pillanat kép lett. -mutatta a telefonján lévő képet. ***-Remélem, hogy tényleg jóban-rosszban mellettem leszel.. -bújtam a fiúhoz. -HaeRa.. Most teszek egy ígéretet. -ült fel. -Én, Kim Namjoon, megígérem, hogy örökké melletted maradok, jóban-rosszban. Semmi nem lesz olyan erős, hogy elhúzzon mellőled. Itt, és most.. Megígérem ezt neked. -nézett mélyen a szemembe. -Köszönöm. -bólintottam egy aprót. -Szeretlek, Kim HaeRa. -én csak elmosolyodtam, majd magamhoz húzva szorosan átöleltem a fiút. Soha nem fogok senkit úgy szeretni, mint őt.. Mai napig ugyan úgy szeretlek téged...