PROMISE - NAMJOON FANFICTION 2.ÉVAD

Helyettes

Lassan teltek a hetek, hónapok. Soha nem hittem volna, hogy lesz szebb időszakom az életemben. Az érzés, ami minden reggel elkapott, egyszerűen fényesebbé tette a napjaimat. Namjoon egész végig mellettem volt. Persze az egyetemre vissza kellett mennie, de amikor csak tudott, eljött, és megnézte, hogy jól vagyok-e. Szívem csordultig megtelt örömmel, mikor megláttam. Mindig hozott valami kis apróságot. Szerelme egyre csak nőtt, ahogy az enyém is. Szerettem őt. Most is szeretem. És szeretni is fogom.

***

-Anya! -néztem le a nappaliba, de sehol nem láttam senkit. Sóhajtva lépkedtem le a lépcsőn, közben fogtam a korlátot. Mostanság néha megszédülök, de nem nagyon akartam elmondani, mert ez semmi. Szedem a tablettákat, amit Namjoon javasolt, és úgy érzem, jobban vagyok.

-Ra! -hallottam meg Seo hangját. -Nézd mit hoztam neked! -jelent meg előttem, egy nagy táskával a kezében.

-Mi van benne? -böktem fejemmel a táska felé.

-Meglepetés. -kuncogott fel. -Szedd a lábad, mert meg kell nézned! -ült le a kanapéra, majd felém fordult. Mosolyogva siettem le hozzá, és ültem le mellé.

-Na mit hoztál nekem? -kérdeztem izgatottan.

-Egy Namjoon helyettest! -nevetett fel, majd kivette a nagy táskából a hosszú, henger alakú párnát.

-Seo. -néztem a lányra könnyes szemekkel. -Nagyon szépen köszönöm.

-Utána néztem, hogy mi kell egy terhes nőnek, és elsőnek mindenki ezt javasolta, hisz ha nagyobb lesz a hasad, kényelmetlen lesz az oldaladon feküdni, és ez tökéletes lesz, és kényelmes! -adta oda mosolyogva. -Csak a férjed nehogy féltékeny legyen rá. Ha kidobja, én őt dobom ki.

-Ugyan Seo, csak nem lesz féltékeny egy párnára. -nevettem fel. -Bár kinézem belőle.

-Hátén ezer százalékkal biztos vagyok benne, hogy féltékeny lesz!

-Jól van jól van, nyugi. -tettem vállára kezemet. -Hogy halad a pasivadászat?

-Hmm. Találkoztam egy motoros fiúval. -döntötte oldalra fejét. -Nagyon kedves, jól néz ki, és még magas is! -mondta lelkesen.

-Tuti össze illetek. -fogtam meg kezeit, majd magammal szembe fordítottam. -Bárki is lesz a szíves választottja, először nekem mutasd be, oké?

-Rendben. -bólintott mosolyogva a lány. Nem ismerem évek óta, de nagyon ragaszkodok hozzá. Szerettem, és szeretek vele lenni. Olyan, mintha a nővérem lenne, aki gondomat viseli. Amióta terhes vagyok, minden nap meglátogat. Miattam néha be se megy egyetemre. Február van.. Kint még hideg van, és minden sötét. A hangulatom is sötét. Nincs kedvem semmihez sem. De Seo volt az, aki fényesebbé tette a napjaimat. Hálás vagyok neki... Soha sem álmodhattam volna jobb barátnőről. Sajnálom, hogy így váltunk el... Ha majd a következő életünkben találkozunk... Mindenképp elmesélem neked, hogy mi volt azon a napon...

Az idő csak telt. A hasam egyre nagyobb volt, és egyre jobban féltem. Namjoon mindig megnyugtat, hogy nem lesz semmi baj, de.. A rettegés, hogy mi lesz, ha tényleg elkezdődik az a szakasz.. Egyszerűen félek. Hiába ez az élet legcsodásabb érzése, akkor is félelmetes belegondolni, hogy egyszer a saját gyerekemet foghatom a kezemben. Lehet nem fog menni nekem ez az egész... Mi van, ha elbukok anyaként? És ha valami rosszat teszek, kihez forduljak? Még én magam is gyerek vagyok...

-Megjöttem! -hallottam meg Namjoon hangját. Gyorsan lesiettem hozzá, majd szorosan átöleltem.

-Hiányoztál. -öleltem szorosabban.

-Te is nekem. -simított hátamra, majd nyomott egy puszit a fejemre. -És hogy van a kicsi? -simított most hasamra.

-Egyre jobban. -mosolyogtam a fiúra. -Bár néha picit fura, hogy a hasam nekiáll mozogni. -kuncogtam fel.

-Hát már ideje, hogy mozogjon. -ölelt át, majd leültetett a kanapéra. -Ma itt alszok, oké?

-Oké. -bólintottam mosolyogva. Kezemet az övére tettem, majd szemébe néztem. Ott van az a különös csillogás. Amit egyre jobban felejtettem el..

-Baj van? -döntötte kicsit oldalra fejét.

-Nincs. -ráztam meg a fejem. -Csak annyira boldog vagyok, hogy itt vagy. Velem.

-Aranyos vagy. -ölelt meg. -Ugye ma nem lesz ott az a pótlék? -húzódott el kicsit.

-Anélkül kicsit kényelmetlen. -húztam el a számat.

-Naaa, ott leszek én. -fogta meg két kezével arcomat. -Szóval nyugodtan feküdhetsz rajtam.

-Hm szerintem maradok a párnánál. De azért köszi. -mondtam kuncogva, de Namjoon bevágta a durcát. Olyan kis cuki ilyenkor.

***

Miután megvacsoráztunk és lefürödtünk mindketten bementünk a szobába és lefeküdtünk az ágyra. Namjoon aludt kívül, én pedig belül, így a falnak nyomódtam. Nem csak melegem volt, de még levegőt is alig kaptam ráadásul iszonyatosan kényelmetlen volt.

-Namjoon, alszol? -kérdeztem nyöszörögve, ahogy próbáltam felé fordulni.

-Igen. -motyogta a fiú. -Baj van?

-Ne haragudj.

-Mi? Mi va- -ezzel koppant is a földön.

-Bocsánat. -mondtam kuncogva, és magamra húztam a takarómat.

-Legalább egy párnával megszánsz? -kérdezte nyöszörögve.

-Tessék. -dobtam le neki egy párnát. -Jóccakát drága. -hunytam le a szemeimet. Végre kényelmes.

-Jóéjt. -mondta Namjoon kicsit szomorúan. Megint a párna nyert.