A szerelem fogságában

9. fejezet

A Reggeli Prófétában megjelent cikk az egész Varázsvilágot felzaklatta, melynek híre hamar eljutott a Mardekár-kúriába is. Mivel se Tom, se Harry nem olvasta a szennylapot – érthető okokból –, így a cikk tartalmát Lucius Malfoytól tudták meg.
Harry, aki már így is eléggé dühös volt Dumbledore-ra – a szomorúságát elég hamar felváltotta a düh –, rögtön az idős mágus kezének nyomát látta a cikk megjelenésében, és kivételesen Tom sem ellenkezett vele. Inkább ráhagyta, de magában el kellett ismernie, hogy lehet, igaza van a kölyöknek, és a vén kecske benne van a dologban.
Harry ezek után napközben sokat volt egyedül, a gondolataiba zárkózva, de este ezt már nem tehette meg, mivel Denem – az első estéjük óta – vele aludt. A fiú legnagyobb döbbenetére ez kicsit sem zavarta. Sőt! Nyugodtabb volt, ha érezte a férfi jelenlétét maga mellett. A feketemágus nem zaklatta őt esténként, csak feküdt mellette, nem akart – vagyis akart, de nem erőszakkal – szexelni vele, pusztán magához szorította őt, és aludtak.

************

Eközben Remus és Minerva a Rend tagjait próbálta jobb belátásra bírni, de sikertelenül. Néhány tagon kívül, senki sem volt hajlandó elhinni, hogy Albus Dumbledore nem az, akinek kiadja magát. Egyedül Alastor Mordon, a Tonks és a Weasley család, és Kingsley Shacklebolt volt az, aki hitt nekik. Aberforth – aki mindig is ismerte testvére hatalommal kapcsolatos nézetet, és aki ezek miatt kivált a Rendből – még a segítségét is felajánlotta Minervának, egy huncut kacsintással kísérve, mire a professzor asszony csak a szemét forgatta a kéretlen flörtölésre.
Remus beszélt Siriusszal, aki meglepően jól fogadta a hírt az igazgatóról.
- Tapmancs, nem kellene dühösnek lenned? – kérdezte döbbenten a vérfarkas.
- Az is vagyok, csak nem szeretnék most szétátkozni semmit. Pedig viszket a kezem utána. Inkább azt kellene kitalálnunk, mit is kezdjünk a helyzettel, amibe drága, jó Albusunk kevert minket. 
- Perselusnak biztos van egy terve – mondta halkan Remus.
- Pipo… – kezdte Sirius, de a vérfarkas szúrós tekintetétől elhalt ajkain a gúnynév. – Pitonnak mindig vannak tervei… Csak segítsenek is.

Perselus valóban volt terve. Mégpedig az, hogy valahogy kiugrassza a nyulat – azaz az igazgatót – a bokorból, vagyis el kell érnie, hogy Albus nyíltan, a Világos Oldal tagjai előtt árulja el magát arról, hogy eszében sincs megmenteni a Kiválasztottat. Tudta, hogy ezt kivitelezni szinte lehetetlen, de hát ő mindig is lehetetlen dolgokkal küzdött egész életében, és eddig egész jól helytállt. Viszont most nem ismerte az igazgató valódi szándékát, így nehéz dolga lesz. Ok nélkül ugyanis nem tudja megérteni az okozatot.

************

Harrynek kellett pár nap, mire elhatározta magát. Ha Dumbledore elterjesztette, hogy halott, akkor ő bebizonyítja az ellenkezőjét, ezzel is aláásva a tekintélyét. Ehhez viszont szüksége van Tom beleegyezésére, a férfi ugyanis engedély nélkül nem engedné el az Abszol útra. Mivel, ha egy szaftos pletykát el akarsz indítani, akkor az Abszol út a legjobb választás.
- Harry, hát itt vagy – lépett be a könyvtár ajtaján Tom.
- T-Tom – nézett a férfira Harry. 
- Már kerestelek. Lucius lemegy az Abszol útra, és azt kérdezi, kell-e számunkra valami. Nekem személy szerint nem kell semmi, de arra gondoltam, neked igen.
Itt a legjobb alkalom, Harry! Most kérdezd meg! – biztatta magát a fiú. – Gyerünk!

- Ööö… hát, az az igazság, hogy… – Harry, bár gondolatban határozott volt, mégsem tudott semmi értelmeset mondani. Ha meglátta a férfit, mindig elbizonytalanodott, és kalapálni kezdett a szíve. – Én is szeretnék menni.
- Nem! – mondta határozottan Tom.
- De még el sem mondtam, miért.
- Akkor sem!
- Na, de… muszáj, mert…
- Nem!
- Ha nem megyek, mindenki hinni fog Dumbledore hazugságainak – kiabálta Harry. – Nem vagyok halott, és ezt be akarom bizonyítani!
- Miért kéne bármit is bizonyítanod? Ha azok a szerencsétlenek hisznek egy olyan firkásznak, mint Vitrol, akkor még annyi eszük sincs, mint Féregfarknak.
- Mert… megvan rá az okom.
- Tudni akarom! Mi az az ok, amiért még az alkunkat is megszeged? – Harry összerezzent az alku szóra, hiszen eszébe jutott, hogy mi jár a megszegésért. 
- Mert ő… – Harry lesütötte a szemét, majd elfordult a férfitól, nem akarta elmondani, miket tett még Dumbledore az ő átadásán kívül. Még nem. – Mert nem akarom, hogy neki higgyenek. Egy gyilkosnak.
- Gyilkosnak?
- Igen. Be fogom bizonyítani, hogy nem az, akinek mondja magát! Kérem, engedje, hogy…
- De mit értesz az alatt, hogy gyilkos?
- Öh… az most mindegy – rázta meg a fejét a fiú. Nem akarta elszólni magát, mégis kicsúszott a gyilkos szó a száján.
- Egy feltétellel – vágott közbe Tom.
- Mi lenne az?
- Én is veled megyek.