A szerelem fogságában

13. fejezet

- Perselus, hagyd már abba a fel-alá járkálást! Megfájdul tőle a fejem! – csattant fel Lucius Malfoy, mikor párja már legalább egy fél órája ezt a fajta tevékenységet végezte.
Perselus felnézett a szőke férfira, majd egy frusztrált sóhajtás kíséretében leült Lucius mellé.
- Ezt nem értheted, Luc. Dumbledore volt az egyetlen varázsló, akibe a feltétlen bizalmamat fektettem. – Mikor meglátta a szőke elkomoruló, majd sértett arcát, engesztelésül összefűzte a kezeiket. – Eddig. Most pedig azt kell végignéznem, ahogy a mentorom kifordul magából, és szövetkezik Umbride-zsel. Az a nő nem normális, Luc! – emelte meg a hangját a bájitalmester. – Senki sincs biztonságban mellette.
- Meg fogjuk találni a módját, hogy megszabaduljunk tőle, Perselus.
- Éppen ezzel kapcsolatban akartalak megkérdezni.
- Mi lenne az a kérdés? Hallgatlak.
- Inkább kérés lenne – helyesbített Perselus. – Azt szeretném, ha segítenél eltávolítani Albus Dumbledore-t az igazgatói székből.
Lucius előbb megdöbbent, majd gúnyos mosoly terült el az arcán.
- Örömmel, Perselus. A legnagyobb örömmel teszem meg.
Perselus arcán egy ugyanolyan mosoly jelent meg, majd elkezdték tervezni Dumbledore letaszítását.

A két mardekáros a legnagyobb egyetértésben szervezett meg minden apró mozzanatot, amibe bevonták – Perselus bosszúságára – Sirius Black-et és Remus Lupint is.
Remusnak nem tetszett minden ötlet, de Sirius – az örök csínytevő – Harry levele miatt is extra nagy lelkesedéssel ötletelgetett a két férfival. Perselusnak átfutott a fejében a gondolat, milyen mardekáros természete van a bolhafészeknek. Ez a Black mentalitás, persze Bellatrix őrültsége nélkül.

Lucius Malfoy befolyása messze elért. Mi sem bizonyította jobban, hogy alig két nappal később már Dumbledore irodájában ült, előtte az igazgatóval, és aktuális cselszövőtársával, Dolores Umbridge-dzsel. Lucius élvezettel figyelte, ahogy a határozat olvasása közben leolvad a nyugodtság álarca az idős varázsló arcáról.
- Mint ahogy az az okiraton áll, Dumbledore igazgató úr – nyomta meg gúnyosan az idős varázsló titulusát a szőkeség –, a Minisztérium Varázsoktatási Hivatala Önt megfosztja posztjától, mint a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolának igazgatója, a diákok veszélyeztetése, és megkérdőjelezhető alkalmassága miatt – mondta Lucius hivatalos hangon. – Amennyiben a határozatnak nem tesz eleget, úgy felhatalmazásom van arra, hogy az aurorok kíséretében távolítsam el az iskola területéről, Önnel együtt, Miss Umbridge.
- Ez felháborító! Én, mint a Wizengamot megbecsült tagja… – kezdett tiltakozni a nő, de Lucius félbeszakította.
- Ebben az esetben is kivizsgálás folyik hatalommal való visszaélés vádjával, így a helyében, hölgyem, nem dobálóznék ilyen nagy szavakkal. Most, ha megbocsátanak, távoznék is – állt fel a szőkeség, majd távozott.
- Dumbledore, most mit fogunk csinálni? – kérdezte a nő a most már volt igazgatót.
- Még nem tudom, kedvesem.

************

Tom elégedetten mosolyogva tette le az aznapi Reggeli Prófétát. Végre Albus Dumbledore megkapja, amit megérdemel. Mosolyát látva Harry is belepillantott a válla felett az újságba, mire döbbenten olvasta az igazgató eltávolítását a Roxfortból. Elképedését rögtön felváltotta az elégedettség. De vajon ki intézhette el ezt? A fel sem tett kérdésére a választ Tomtól kapta meg.
- Lucius még mindig meg tud lepni.
- De miért tette? – kérdezte kíváncsian Harry.
- Ha tippelnem kellene, azt mondanám, hogy Perselus áll az ügy mögött.
- Piton professzor?
- Igen. A vén bolond nemrég kirúgott néhány professzort a Roxfortból. Gondolom, ez volt az utolsó csepp a pohárban. Mostanában sokat látták Dumbledore-t kétes hírű varázslókkal tárgyalni…
- Látták? – kérdezett vissza Harry, bár sejtette a választ.
- Mondjuk úgy, hogy megkértem néhány emberemet, hogy figyeljék.
- Értem.
- Nem tűnsz csalódottnak. Sőt, mintha elégedett lennél azzal, hogy ez történik a vén kecskével – nézett fürkészően a fiúra Tom.