A szerelem fogságában

1. fejezet

Harry Potter hasogató fejfájással ébredt. Szemeit alig bírta nyitva tartani, annyira hasogatott a halántéka, de erőt vett magán és nem csukta be. Mikor körülnézett, egy idegen szobát látott maga körül, ami megijesztette. Nem emlékezett rá, hogy került ide. Az utolsó emléke szerint Roxmorts-ban volt Ronnal és Hermionéval. Minden jól ment. Nevettek, beszélgettek, vásároltak. Harry most az egyszer nem aggódott azon, hogy a halálfalók a nyomában vannak, vesztére azonban halálfalók jöttek a faluba. Hermione, Ron és ő kitartóan védekeztek ellenük, de végül Harry elszakadt a barátaitól. A csata, amely kialakult a falu lakói és a halálfalók között, elsodorta a fiút a Trió másik két tagjától.
Ezután jött a teljes képszakadás. Nem emlékezett rá, hogyan is kerülhetett egy számára idegen helyre.

Harry körülnézett a szobában. A helyiségben a zöld, ezüst, és fekete szín dominált, amiről rögtön tudta, hogy egy mardekáros lakhat ott. Legnagyobb meglepetésére ezek a színek nem tették nyomasztóvá a helyiséget, hanem otthonossá. Kellemes érzést keltettek benne.

Hirtelen fájdalom nyilallt a fiú sebhelyébe, majd nyílt a szoba ajtaja, és belépett rajta Tom Denem. Nem Voldemort, legalábbis erre az arcra nehéz volt Harrynek Voldemortként gondolnia.
Az a Tom Denem, akit másodévben látott a Titkok kamrájában, csak pár évvel idősebben. Nyoma sem volt a kígyószerű arcnak, mely rémálmaiban újra és újra megjelent minden éjjel, mióta a Trimágus Tusa végén újjászületett Voldemort Nagyúr. A fiú egy ideig csak döbbenten meredt a férfira, majd a döbbenetet felváltotta a rettegés. Hiába a szép arc, ha szörnyű múlt rejtőzik mögötte. Harrynek fogalma sem volt, hova meneküljön a férfi elől. Első gondolata az volt, hogy itt és most meg fog halni.

A Kiválasztott meglepetésére azonban Voldemort kezében nem volt pálca. Harry tudta, hogy a feketemágus akár pálca nélkül is el tudná őt intézni egy pillanat alatt, így nem próbálkozott semmivel. Mágiájuk nem volt egy súlycsoportban. A férfi azonban még csak nem is próbálkozott varázslattal.

- Harry Potter, végre felébredtél – szólalt meg a Sötét Nagyúr. Hangja már nem hatott sziszegésként. Mély baritonját hallva Harryn végigfutott a bizsergés, amitől csak még jobban kétségbeesett. Lehet, hogy bűbájt alkalmazott rajta, gondolta Harry. – Üdvözöllek szerény hajlékomban.
- Hol... hol vagyok? – Harry szégyellte érte magát, de hangja remegett, amin Voldemort jól szórakozott. Gúnyos tekintetét végigfuttatta Harryn. – Mit keresek itt?
- Ó, ne haladjunk ennyire előre! – intette le a fiút Denem, mintha csak bájcsevegne. – Nem kell tudnod a pontos helyet. Elég csak annyi információt tudnod, hogy a kúriámban vagy, ahol a drágalátos Dumbledore igazgató sosem fog rád találni.
- Inkább a pokolban vagyok... – morogta az orra alatt Harry, mire Voldemort csak elmosolyodott. – Mióta vagyok itt?
- Ha jó fiú leszel, akkor nem. Két hete élvezed a vendégszeretetem. Június eleje van. Egy hetet voltál eszméletlen, pedig nem átkoztak meg... annyira.
- Hogy érti azt, hogy ha jó fiú leszek?
- Engedelmes, tisztelettudó – tette még hozzá nagy előzékenyen Tom. – Tudod, Harry, sokat gondolkodtam a kettőnk ügyén – sétált oda hozzá komótosan a férfi –, és rájöttem, hogy nekünk nem kellene ellenségeknek lennünk. Lehetnénk szövetségesek.
- Majd ha befagy a pokol... – háborodott fel már a puszta gondolatára is a dolognak Harry.
- Jaj, ne légy már ennyire elutasító – feddte meg szinte már-már kedvesen Harryt Denem. – Most még szépen kérem, de nem leszek mindig ilyen jóindulatú – vált a férfi hangja hirtelen fenyegetővé, amitől Harryt kirázta a hideg. A férfi hangulatingadozása félelemmel töltötte el a fiút. – Kapsz pár nap haladékot, hogy elgondolkozz az ajánlatomon. Amennyiben nemet mondasz, a kis barátaid kellemes vendégei lesznek a pincémnek, de ha igennel felelsz, akkor... – itt közel hajolt Harry arcához, és úgy suttogta – talán még abban a kegyben is részesülhetsz, hogy kiszabadíthatod drága keresztapádat.
- Sirius szabad... – kezdte mondani Harry.
- Valóban? Én úgy tudom a Grimmauld téren bujkál – jegyezte meg gúnyosan Voldemort.
- Ezt hon...
- Honnan tudom? Jaj, te buta fiú! – sóhajtott fel drámaian Denem. – Azt hiszed, nem tudok a házról? Bella minden létező Black-házat elmondott nekem. Sirius Blackről is mesélt egy s mást. Az, hogy eddig még nem támadtam meg a házat, csak azon múlik, beleegyezel-e, hogy szövetségre lépsz velem, vagy sem. Tudod, a Fidelius bűbáj is kijátszható, Harry. Sok év eltelt már, mióta a drága szüleid használták. Jól gondold át, hogyan döntesz! – figyelmeztette a fiút Denem, majd kiment a szobából. Több figyelmet már nem szentelt a felháborodott fiúnak.
Harry még érezte, ahogy mágiával lezárja a helyiséget, majd léptei halkulnak a folyóson.