Ez is egy átlagos nap volt mint a többi.. Ugyan olyan forró nyári nap, de még is éreztem hogy valami nagyon jó dolog fog velem történni... Fél három felé meglestem az IMVU-m hátha lesz valami érdekes és újabb dolog, úgy voltam vele hogy "áh biztos mint máskor ugyan olyan tömeg nyomor és unalom űző viták az imvu társadalom közt" mint ebben a pár tökre üres és nyomorult napban... Aztán beléptem egy chat szobába.. ott ült ő.. Akire mindig vártam, abban a pillanatban elkapott valami ismeretlen érzés a szívem kalapált, még sem tudtam hogy vegyem ezt az egészet..ráadásul alig tudtam rá köszönni mert remegett mind két kezem majd nagy nehezen írtam neki hogy Szia. Rajta akadtak szemeim és a szívem még mindig hevesen kalapált, még mindig nem értettem meg hogy mi ez a furcsa de még is kellemes érzés.. Abban a helyzetben szerelmes lettem belé és nem tudtam hogy miért meg hogy hogyan de minden test részem őt akarta, egyszerűen nem tudtam megmagyarázni.. Néha még most se tudom hogyan de egyet tudok hogy nélküle nem lennék újra érző ember.. Utána volt bennem annyi hogy kinyögjem azt a balfék nevem..
- Szia még 1x és amúgy Ádám vagyok igaz nem valami különleges név de azért el megy :D
Majd akkor ő is köszönt és látszott rajta hogy tetszem neki mármint az avatarom hehe :D amikor közeledni kezdtem hozzá akkor még jobban éreztem össze tartozunk.. Remegett a kezem és rettegtem hogy ő nem úgy érzi.. Elmondta a nevét.. A neve Emma és passzol nagyon a személyiségéhez igaz, az elején nem sok szót szóltunk egymáshoz de utána egyre jobban rá tértünk a közös témákra amik megdobogtatták szívünket többször is.. Abban a pár órában nem figyeltem a körülöttem lévő zajokra, és eseményekre.. Csak ő érdekelt.. Lekötött az hogy mennyire szerelmes lettem belé, és az is hogy mennyire össze illenénk :o, egy szó mint száz Emma és én össze illünk ez ellen nem lehet tenni semmit. Másnap reggel suliba mentem, és minden gondolatom csak róla szólt.. Nem tudtam másra gondolni csak arra hogy mikor láthatom újra, mikor érezhetem azt a különleges érzést iránta... Már nagyon hiányzik mikor, beszélhetek vele újra? Haza értem és ő ott várt tárt karokkal és széles, mosollyal az arcán .. Látszott rajta hogy teljesen oda van értem, de az is látszott hogy fél magának bevallani ezt az érzést irántam, de még is kiakar törni és hogy ez nyomasztja...
