Hajnali 4.
Reggel arra ébredtem, hogy a rádióban a Zanzibártól ez a dal szólt:
és új utak után nézek
Tudod, már nem zavar, ha veszélyt érzek
Egy jó barát, kinek szólhatsz, ha baj van
Csak egy kicsit meggondolatlan
Ott álltunk, még emlékszel, érzem
Füstölgő puskacső csak lógott a kézben
Azt hittük, ez egy igazi szép nap
Semmi sincs, ami minket megállíthat!
Nem érted, mért kértelek
Nem érted, mért nem szerettelek
Nem érted, mért kértelek
Az a baj, hogy túl jól ismertelek
Valahogy fura érzés van bennem, újra és újra megbánt, mégis tetszik benne a rossz.
A konyhában fő a kávé, kinyitottam az ablakot és a hangzavar között az ő hangját kerestem.
A párom előttem ült, és amikor a szemembe nézett látta, hogy baj van.
-Elmondod?
Csak rágtam a falatot, és nem néztem a szemébe.
Nem írtam olyat Ádámnak, amit megbánhattam volna. De a szívem mégis elárulta.
Kimentem cigizni de jött utánam.
-Mond mégis miért vagy ilyen?
Nem akartam válaszolni. Utáltam magam..
-Nincs semmi kicsim menj be és feküdj vissza- tudtam, hogy nem helyes amit teszek.
-Nem fogok úgy elaludni, hogy tudom nincs valami rendben-a szemébe néztem és elsírtam magam.
-Menj haza kérlek.. - újra szemébe néztem és láttam rajta, hogy nem igazán érti a helyzetet. Én sem értettem volna és egy undorító embernek tartottam magam.
-Van más? -felemelte a hangját.
Megráztam a fejem.
-Akkor??- mit mondjak?! Hogy szerelmes lettem valaki másba aki már csak a hangjával többet kivált belőlem mint te?! Ezt nem mondhattam.
-Csak úgy érzem kettőnk között ez már nem fog működni-bele szívtam a cigibe.
-Elmész te a-majd becsapta az ajtót.
Sírtam csak sírtam. Miért történik ez?!
Itt egy férfi aki szeret.. aki engem akar.. aki tudja milyen vagyok és őszintén szeret. Gyerekeket akar és meg akarja kérni a kezem.. én pedig beleszerettem egy olyan emberbe aki össze-vissza csapja a szelet.
Elnyomtam a cigit és utána mentem..
-Kevin..- megfogtam a kezét de el lökött.
-Emma te nem ilyen vagy, bárki is az csak játszik, itt állok előtted és szeretlek nem érted?- bólogattam majd megöleltem. Megsimította az arcom és megcsókolt. Megfogtam a borostás arcát és próbáltam arra gondolni, hogy nem Ádám arcát látom. Leültem az ágyra ledobtam a pólómat, és az ölébe ültem.
-Emma.. szépségem gyerekeket fogsz nekem szülni, és megadok neked mindent-a szemébe néztem és azt éreztem nem ezt akarom.
Megsimította a hátam de kirázott a hideg.
-Akarod?- Nem!
-Igen..- belül sikítottam..
Csak feküdtem mellette utána a takaró rajtam ő pedig a plafont nézte.
Hogy lehet ez? Miért?
A telefonom akartam elő keresni.
Fel akartam hívni Ádámot.
De valahogy inkább hagytam.
Kevin felöltözött adott egy csókot a számra és hazament.
Utána soha nem láttam, de ez maradjon későbbre.
Kedves Naplóm!
Elszúrtam..
