Január 3(19:00)
Nem fogom bevallani, nem tudhat semmit mégis minden percem erről szól. Nem leszünk együtt, és nem is hinném, hogy pont én vagyok az akire vágyna. Van hírneve eléggé. Sok lányt bolondított.
Én pedig olyan lány vagyok aki, nem fogja megadni neki amit akar. Nem érdekel milyen helyes mosolya van, hogyan nevet, talán barátok leszünk, de nem is ismerem mégis oda ragadtam a telefon elé.
Azt hiszi az ember ha egyszer már kapott az élettől, többször nem fog. Én mégis kaptam egy olyan srácot aki kitudja hány lánynak csapta a szelet.
Folyton ír, a kijelző villog. Nem izgat a telefont a szekrény tetejére teszem és ott marad.
(19:30)
A telefonom folyton csipog.
Nem számít, lehet csak pár barátom ír, de nem bírom és inkább megnéztem.
-Mizu szépség?
Most komoly? Tipikus fiú duma és olyan sablonos.
Azt hiszi csak úgy érdekel egy kedves szó?
-Nincs semmi-ezután vissza tettem a telefont a helyére. De nem jön álom a szememre.
Mi juthatna ilyenkor az eszembe?
Elfolytom az érzéseim.
Lehetek szerelmes egy olyan emberbe aki folyton csapja a szelet? Mibe is lettem szerelmes? A mosolyába? A hangjába?
Ohh istenem.. nem!
Hol van a tartásom?
Nem engedem, szépen a pillangók maradnak a helyükön.
De el kell mondanom, hogy a szívem már akkor az övé volt amikor belépett az életembe..
A mosolya.. amikor rám nézett és csillogott a szeme..
megtarthatom? Vajon csak rám nézz így?
Vajon tudja, hogy van első látásra szerelem?
Azt érzem, hogy hiába érzem ezt nem mondhatom el neki.. nem fogom bevallani.. hirtelen jött.. hirtelen lettem szerelmes..
Kedves Naplóm!
Segits!
Ut:Bajban vagyok!!!!!!
