▪️Noah Schnapp ff.▪️

▪️Bemutatkozó▪️

A nevem Pálvin Nia. 14 éves vagyok (nemsokára 15).
Magyarországon születtem, anyukám angol, apukám magyar, de mindketten beszélik és értik a másik nyelvet.
6 éves voltam, amikor a szüleim elváltak, ez egy hatalmas trauma volt számomra, de azt hiszem mára már túlestem rajta. Apukám úgy döntött, hogy elhagyja anyát és engem, így soha többé nem láttam őt. Talán nem is bánom. Soha sem tudnám neki megbocsátani.
Szóval miután a szüleim szétmentek, én és anya Amerikába költöztünk. Itt jártam először iskolába, itt tanultam meg szinte mindent, ami az életben nagyon fontos lesz. Beilleszkedni nem tudtam, ebben sohasem voltam jó. Mindig különc voltam, és talán nekem ez volt a legjobb. Nem szerettem barátkozni, mindig egyedül voltam a gondolataimmal, és ez idő alatt sikerült megismernem saját magam. Tudtam, hogy mit szeretek, miben vagyok jó. Ezzel egy picit nőtt az önbizalmam is. Bár engem a suliban nem nagyon piszkáltak, amiért nagyon hálás vagyok.
A 11. szülinapomat már Magyarországon töltöttem, mert anya úgy döntött, hogy mindkét nyelvet tanulnom kell. Én természetesen ebbe beleegyeztem, hiszen kíváncsi voltam, hogy Magyarországon milyenek az iskolák, és az emberek. Nem szívesen hagytam ott a másik sulimat, mert szerettem, de hittem benne, hogy a magyarokat jobban fogom. Tehát elköltöztünk.
A családomról még annyit, hogy nincs testvérem, tehát egyke vagyok. Az anyai ági nagyszüleim Ausztráliában élnek, nagyon - nagyon messze, így velük nem nagyon beszélek, alig ismerem őket. Az apai ágiak pedig már elhunytak. Unokatestvéremék Dél - Amerikában élnek, ott is elváltak a szülők, de attól függetlenül még az unokatesóm (Daniel) ismeri az apukáját, gyakran meglátogatja és szereti őt. A nagynéném, vagyis Daniel anyukája pincérnő, ezért a nap nagyrészét Daniel egyedül, vagy a barátaival tölti, hiszen magántanuló. Mivel egyidősek vagyunk, ezért nagyjából ugyanolyan az érdeklődési körünk. Ők is gyakran látogatnak minket, és persze mi is őket. Gyakorlatilag ő az egyetlen barátom.

A kinézetemről:
- derékig érő szőke hajam van
- heterochromiával születtem, az egyik szemem kék, a másik világos barna. (talán ez az egyetlen dolog, amiért piszkáltak)
- nem mondanám dagadtnak magam, sőt kifejezetten karcsú vagyok.
- az izlésem néha kicsit fura, de ez vagyok én. Fura :)

Tehát 11 évesen beiratkoztam egy  angol tagozatos iskolába.
Az osztályom... hát hogyis mondjam...
Kicsit fura volt. A lányokon alig volt ruha (:/), a fiúk többsége 11-12 évesen már csajozott (!!!). Úgyhogy talán megbántam ezt a költözéses dolgot.
Az ebédeknél is mindig külön asztalhoz ültem, nem szerettem a társaságot.
13 évesen 7.-be mentem, és talán ez volt a legérdekesebb, és legnehezebb év számomra. Megtetszett egy fiú, és be is valottam neki, ő annyit mondott hogy 'oké', és onnantól kezdve elvette az összes önbizalmamat. Továbbá volt egy angol vizsgám, ami dicséretes ötös lett, szerencsére. Ez volt az egyetlen örömöm.
Ezután egyre többen kezdtek csúfolni 'strébernek', mert más nem kapott dicséretet, és a szemem miatt is. Meg talán még az öltözködésem is közrejátszott egy kicsit.
Miután betöltöttem a 14-et, 8.-ba kerültem, a tanulmányom egész jó volt ahhoz képest, hogy sokáig egy teljesen másik kontinensen éltem. Szinte mindenből 4-es voltam, kivéve angolból, mert abból dicséretes 5-ös. Ekkor már kezdtem megszokni, hogy piszkálnak, de visszavágytam Amerikába...

A történetünk itt kezdődik...