▪️Noah Schnapp ff.▪️

▪️Chapter 5▪️

Június 7. (délelőtt)

13:11 - kor megálltunk egy gyorskajáldban (a héten már másodjára, éljen az egészséges táplálkozás), és ettünk valamit, mert már nagyon éhesek voltunk. És folytattuk a nagyooon hosszú utat.

16:26 körül érkeztünk meg a szállodába, ahova egy kétszobás lakosztályt foglaltunk. Úgy érzem, hogy nagy forgalom miatt sehogy sem érkezhettünk volna meg 9-re. Vagyis igen, de akkor viszont nagyon korán kellett volna elindulnunk.
Felvittük a bőröndöket és a táskákat, majd elköszöntünk Bethany-től, aki máris indult haza.
Az idő hamar beborult, amint kipakoltam a ruháimat és a fontos dolgaimat, az eső már zuhogott. Szuper. Aztán pár perc alatt eszembe is jutott, hogy miért vagyok most itt. Előkaptam a telefonom, és írtam Noah-nak.

Nia: Itt vagyok.
Noah: hol? A házunk előtt?
Nia: neem :)  a szállodában.
Noah: tényleg? Rohanok.
Nia: dehát zuhog az eső.
Noah: nem baj.
Nia: most tényleg jössz?  :)
Noah: aha!!
Nia: megyek én is.
Imádom, hogy ilyen hülye :D és ekkor felvettem a kék pulcsim és kirohantam. Anya utánam kiabált.
-hova mész? Esik az eső!!
-találkozóm van Noah Schnapp - el! - mondtam mosolyogva, nem várva meg a válaszát, és lerohantam a lépcsőn. A recepciós valószínűleg hülyének nézett, de annyira nem zavart. Nagyon boldog voltam.
Kirohantam az ajtón, majd egyenes előre az úton, amin nem voltak autók, se emberek. Vagyis egy messziről rohant. Felém. Biztos voltam benne, hogy Noah az, mert egy (az enyémhez hasonló) sárga pulcsit viselt, és a kapucniát még véletlenül sem vette fel, ahogy én sem. Szóval így találkoztunk először. Egymás felé rohantunk az esőben, majd mikor közel voltunk, gondolkodás nélkül megöleltük egymást.
-szia. - mondta mosolyogva.
-szia! - mondtam szintén mosolyogva. Ott állva egymás mellett úgy éreztem, hogy lesz egy hosszú kínos csend. De nem volt, hiszen rengeteg mindenről kellett még beszélgetnünk.

Az esőben állva beszélgettünk mindenféléről, egymás szavába vágva. A hosszú szőke hajam vizesen omlott a vállamra, amitől kezdtem nagyon fázni. Ezt valószínűleg Noah is észre vette, mert megfogta a kapucnim, és a fejemre húzta. Pár perccel később beálltunk a buszmegállóba, mert ott volt eresz. Sokat beszélgettünk, olyan dolgokról is, amiket sok mindenkinek (köztük Daniel-nek) nem mondtam még el. Talán mindent elmeséltem Noah-nak az életemről. Olyan dolgokat is amik bántottak, és beszéltünk olyan dolgokról is, amik őt bántották. Szükségem volt már egy barátra.
Meséltem neki, hogy milyen magányos vagyok, hogy sosem voltak barátaim, ő az első normális. Meséltem neki még arról a fiúról, aki megbántott, és miatta elvesztettem az önbizalmam. Meséltem neki arról a két bunkó lányról, akik elküldtek az asztaltól, aminél már több éve ültem, és soha senkinek semmi problémája nem volt vele, de ők akkor is belémkötöttek. Meséltem neki, hogy Magyarországon nem valami jó a közösség, de azért még vannak normális emberek. Említettem neki azt is, hogy piszkáltak a szemem miatt. Igen, neki ezt még nem meséltem, és nem is tud a heterochromiámról. Megkért, hogy mutassam meg a szemem.
-pedig ez gyönyörű.
-mondtam, hogy fura vagyok. - emlékeztettem, majd felnevettem.
-én pedig mondtam, hogy különleges vagy.
Zavaromban elmosolyodtam, és folytattuk a beszélgetést. Annyira sokat nevettünk, és hülyültünk, hogy nem is vettük észre, hogy anyukám előttünk sétált el gyorsan. Valószínűleg nem vett észre minket.
-az ott anyukád? - kérdezte.
-igen! - mondtam meglepetten.
-mit csinál?
-őszintén? Fogalmam sincs. - válaszoltam nevetve, majd ő is nevetni kezdett.
-anya!! - kiabáltam utána.
Nem vett észre.
-szerintem nem minket keres. - mondtam tök nyugodtan.
-ne menjünk utána? - kérdezte Noah aggódva, de látszódott rajta, hogy amúgy jól szórakozik.
-nem. - mondtam, majd ismét összeröhögtünk.
Még egy háromnegyed órát ott ültünk a megállóban, ahol már többször megállt a busz, és volt, hogy ki is szállt a vezető, majd megkérdezte, hogy melyik járatot várjuk, mert ebben a megállóban csak ez az egy áll meg. Mi pedig mondtuk, hogy csak az eső miatt vagyunk itt, erre kinevetett és továbbhajtott.
-te figyelj. Anyukád amúgy hova ment? - kérdezte kíváncsian.
-szerintem hozzátok. - mondtam kedvesen.
-de akkor nem kellett volna szólni neki, hogy mi itt vagyunk?
-áhh, szerintem nem minket keresett, akkor már visszajött volna. Azt hiszem anyukádhoz ment. - mondtam, mire Noah megértette, és már nem szólt.
8 óra körül (amikorra már elállt az eső) eldöntöttük, hogy elmegyünk Noah-ék házához, ami kb. két utcára lehetett. Sétálás közben is folyamatosan beszélgettünk, tehát sosem volt csend.
Noah-nál volt kulcs így bementünk. Anyáék az étkezőasztalnál beszélgettek, Chloe (Noah ikertestvére) tv-t nézett a nappaliban.
-megjöttünk. - mondta Noah.
-sziasztok! - köszönt Noah anyukája és az én anyukám egyszerre, majd odajöttek hozzánk. Bemutatkozunk egymásnak, Chloe-val is, majd felmentünk Noah szobájába. Vagyis csak gondoltam, hogy oda megyünk, mert ismeretlen volt a hely, így mindenhova Noah-t követtem.
-ez a szobám. - nyitott be az első ajtón az emeleten, és előre engedett.
-wow. - mondtam - ez nagyon szép - néztem körbe a kék - fekete szobában. Tele volt poszterekkel, képekkel a fal, de nagyon szépen volt berendezve. Odasétáltam a képekhez, majd végig néztem őket. A legtöbb kép vagy Millie - vél, Sadie - vel, Finn - el, Gaten - el vagy Caleb - el volt, viszont volt pár ember akiket nem ismertem fel.
-ők kik? - mutattam egy képre, amin körülbelül nyolcan lehettek.
-minden nyáron megyek egy sporttáborba, és ők a barátaim, akik szintén minden évben mennek. Egyszer te is eljöhetnél. A tábor ingyenes, és mindenkit szeretettel várnak. - mondta kedvesen, mélyen a szemembe nézve.
-azta... - csodálkoztam - nem nagyon járok ilyen táborokba.. De majd megkérdezhetem anyát - mondtam boldogan. Egyszer úgy kipróbálnám. Egyébként a képen mindenkin fürdőruha volt, és egy tó mellett álltak csupa vizesen. Valószínűleg a kép a fürdés után készült, és talán egy kicsit elkalandoztam, mert közben Noah elkezdte mondani, hogy a héten nagyon sok képet kell csinálnunk, és a legjobbakat kirakja a falára. Hű...  Fent leszek Noah Schnapp falán :).