▪️Noah Schnapp ff.▪️

▪️Chapter 6▪️

Attól függetlenül, hogy Noah szerint különleges vagyok, egyáltalán nem érzem magam annak. Szeretek csak úgy elvegyülni a többiek között, mert nem szeretem ha mindenki engem figyel. Lehet hogy ez fura, de sokszor bízom benne, hogy nem vagyok ezzel egyedül.

Néha a láthatatatlanságnak is vannak előnyei. Például a suliban rengeteg pletykát hallok, a mosdókban vagy csak a folyósón, mert szinte mindenki levegőnek néz. Így tudom, hogy kivel érdemes szóba állnom vagy kedvesnek lennem. Mondjuk ezekből az emberekből nagyon kevés van a sulimban, de az mindegy.

Este Noah - éknál vacsoráztunk és beszélgettünk. Olyanok voltunk, mint két család, akik régóta ismerik egymást és nagyon jóba vannak. Az este folyamán Noah családjából mindenkit ismertem már, mesélt a Stranger Things-forgatásokról, és anyukájával is jót beszélgettem. Kétségtelenül jól éreztem magam, mert itt mindenki olyan kedves. Néha tényleg azt kívánom, hogy bárcsak visszaköltöznénk Amerikába.

Késő este elköszöntünk mindenkitől, és egy "holnap találkozunk" mondattal zártuk a beszélgetést. Még Noah kikísért az ajtóig minket, és megölelt. Anyával miközben sétáltunk vissza a szállodába, rengeteg mindenről szó esett. Anya szerintem mindannyiunk közül a legboldogabb, hogy végre van egy barátom, aki nem családtag. Mindig mondogatja, hogy "mostmár kamasz vagy, és a kamaszkorral új barátok járnak". Én ilyenkor mindig mondom, hogy nemhogy új barátok, de még "régi" barátaim se voltak. Na mindegy.
Időközben az eső is elállt, de az ég még be volt borulva. A beszélgetésünk anyuval félbeszakadt, amikor beléptünk a szálloda ajtaján. A portás pakolgatott valamit a pult mögött, így szerintem fel sem tűnt neki az érkezésünk. A szobába érve kipakoltam a maradék holmim, majd elmentem letusolni. Fogmosás után ahogy kiléptem a fürdőből, megpillantottam a villogó telefonomat. Az ágyhoz sétáltam es felkaptam a mobilt. Volt egy olvasatlan üzenetem, ami Noahtól jött.

Noah: jó éjszakát!

Nia: jó éjszakát.

Még egy percig bámultam a nem túl hosszú beszélgetésünket, majd a lámpát lekapcsolva álomra hajtottam a fejem. Ez egy hosszú és eseménydús nap volt, de valószínüleg életem egyik legjobb napja. :)

Június 6., 8:09

Reggel a nap besütött a szálloda ablakán, ez ébresztett fel. Az órámra nézve megdörzsöltem szemeim, az élesebb látás érdekében. Pár perccel később anyu a szobába lépve boldogan sétált hozzám, és nyomott egy puszit a honlokomra.
-jó reggelt álomszuszék! - köszöntött vidáman, én pedig azon gondolkodtam, hogy az ötéveseket hívják így.
-jó reggelt. - mondtam halkan, majd anyára néztem és feltettem a kérdést, ami legjobban érdekelt. - Mi a mai program?
-arra gondoltam... - kezdte - hogy most reggel elmehetnénk ketten palacsintázni - fejezte be mondatát lelkesen. Talán már túl lelkesen.
- oké - mondtam a vállamat megvonva, és bár semmi kedvem nem volt kora reggel palacsintát enni, anyut nagyon szeretem, és tudom hogy ez neki mekkora örömet okoz. Anyu arckifejezéséből láttam, hogy valamiféle megerősítésre vár, hiszen ismer, és tudja mire gondolok, úgyhogy gyorsan hozzátettem - nem gond, felőlem mehetünk. - mosolyogtam, és reméltem, hogy elég meggyőző.

Annak ellenére, hogy nem akartam menni, tök jól éreztük magunkat, ráadásul a palacsinta is finom volt :). Anyu beszélt Noah anyukájával is, és megbeszéltük, hogy átjönnek hozzánk a szállodába, ha mi is visszaértünk.

Az étterem ajtaján kilépve megláttam egy ismerős arcot, aki az út túloldalán álldogált, és egy ruhabolt kirakatát nézegette.

~Visszaemlékezés~
Február 9.

A mai nap tanáraink szerint emlékezetesnek ígérkezik, bár nem hiszek benne, ha eddig nem voltak barátaim, nem hiszem, hogy ez most egy nap alatt változna.
Az sulink igazgatója azt találta ki, hogy kapcsolatba lépnek egy Amerikai iskolával, és az ott tanuló nyolcadikos diákok kapnak egy levelező társat a sulink nyolcadikosai közül. Én, mint nyolcadikos szintén érintett voltam ebben, bár a hír hallatán nem lettem túl lelkes, osztály- és évfolyamtársaimmal ellentétben.
Egy héttel ezelőtt ki kellett töltenünk egy kérdőívet, és érdeklődési köreink alapján választottak nekünk levelezőtársat. Bár azt nem akarom tudni, hogy mi van azzal, akinek érdeklődési köre nem egyezik meg senkiével, de mindegy. Az igazgató úrnak vannak néha érdekes ötletei, ezt már megszoktam.

A mai napon kaptunk egy borítékot, amiben a tanárok által, és a kérdőív alapján kiválasztott levelezőtársunk neve, e-mail címe, és instagram oldala volt. Az utóbbit nem teljesen értettem, hogy miért van rá szükség, ha érdekel úgyis megkérdezem. A borítékban volt még egy papír, ami az amerikai diák kérdőívje volt kinyomtatva. Természetesen érdeklődési körébe belekerült az ST, Noah Schnapp, és ehhez hasonló szereplők, színészek. Ezek szinte egy az egyben megegyeztek az enyémmel.
A válaszok és kérdések természetesen angolul voltak, mert másképpen nehéz lenne kommunikálni.
Egy 14 éves lányt kaptam levelezőtársnak, aminek azért egy kicsit örültem, hiszen végre lesz valaki, akit érdekel, ha a Stranger things-ről beszélek.
A suliból hazaérve köszöntem anyunak, és felmentem a szobámba megnézni az "új barátom".
A lány neve Brook Collins, és az instagramra felrakott képei alapján vállig érő fekete haja van, vékony testalkata és világoszöld szemei. Megnéztem a bio-ját, amiben természetesen ott szerepelt a "go and watch Stranger Things*-*" felirat. Még egy ideig néztem a telefonom képernyőjét, majd tanácstalanul kikapcsoltam a telefonom és hátradőltem az ágyon. Pár perc múlva anyu nyitott be a szobámba és leült az ágy szélére.
- Mi volt a suliban? Mesélj valamit!
- Semmi érdekes csak.. - kezdtem, de anyu gyanakvóan nézett rám, ezért gyorsan elhadartam - az igazgató úr kitalálta, hogy mindenki kapjon egy levelezőtársat Amerikából, mert tök jó lenne, ha angol származású nyolcadikos diákokkal kommunikálnánk, de nem vagyok benne biztos hogy jó ötlet, mert mi van ha ő sem szeretne a barátom lenni, mint mindenki más, és... - akadtam meg egy pillanatra, majd anyu közbeszólt.
- Nemár! Ez tök jó! Kit kaptál? - kérdezte anyu mosolyogva. Na igen. Ó már megszokta, hogy magányos vagyok, és ha egyszer felmerül az ismerkedés lehetősége, anyu nem adja fel. - Muszáj rá írnod! Legjobb barátok lesztek! - tapsolt kettőt boldogan, majd megmutattam neki a lány instáját. Anyu még mondott pár olyan dolgot, hogy mindig adjam önmagam, mert úgy fognak szeretni, de szinte biztos vagyok benne, hogy ezt a netről olvasta, mert nem szokott ilyeneket mondani.

Szóval este a telefonomat a kezemben tartva megnyitottam az instát, és bekövettem a lányt. Pár perccel később visszakövetett. Kis gondolkodás után beléptem az üzenetekbe, és írtam neki pár sort angolul.

Nia: Szia! Nia vagyok, azt hiszem a levelezőtársad Magyarországról. Ha van kedved beszélgetni, akkor nyugodtan írj! :)

Brook: Szia Nia! Örülök, hogy megismertelek! Egy újabb ST fan? :)

Ezután még legalább egy órát dumáltunk hogy mennyire szeretjük Noah-t meg a többieket. És az a legnagyobb álmunk, hogy találkozzunk velük. Bár mondjuk neki nagyobb esélye van rá, mert ő legalább egy kontinensen él vele :(.

.......

Folytatása következik! :)