▪️Noah Schnapp ff.▪️

▪️Chapter 3▪️

Május 27.
És egy újabb felejthetetlen nap számomra...
Vagyis maga a délelőtt unalmasan telt, ahogy az ebéd is. De délután mikor hazaértem a suliból, egy újabb üzenet fogadott... Noahtól

Noah: 'Szia. Ráérsz?'
Nia: 'Szia. Persze.'
Noah: 'Szóval. Én nagyon szívesen megismernélek a való életben. Persze ha te is beleegyezel :). Nem tűnsz olyannak, mint a többi rajongó. Te más vagy. Különleges vagy.'

Különleges vagyok. Én? Különleges?! Nem hinném. De ez kedves tőle. Várjunk... Most épp egy találkozót szervezek Noah Schnapp - el. OMG.

Nia: 'én nagyon örülnék neki :) de.. Nem hiszem, hogy meg akarnál ismerni... Nem vagyok olyan mint a többiek...'
Noah: 'pont ezért vagy különleges'

Leraktam a telefonom, és mosolyogva elfeküdtem az ágyon.
Még mindig nem hiszem el...
_______________________________________

Június 4.
Már egy hét telt el a találkozó megbeszélése óta... Minden egyes fontos részletet megbeszéltünk Noah-val ezzel kapcsolatban. Anyának is említettem már, és ő teljesen lefagyott. Azt hiszem átérzi a helyzetem :)
Az időpont június 7, vagyis az mindjárt itt van!! Holnap délután utazunk anyával Amerikába, az iskola ez esetben várhat, anya azt mondta, hogy majd leigazolja, hiszen egész évben szinte semmit sem hiányoztam (mégis mások szemében olyan volt, mintha egész évben be sem jöttem volna).
A cuccaimat már összepakoltam, és anyukám beszélt Noah szüleivel. Noah-ékhoz közel, egy szállodában fogunk megszállni. Június 7 - június 14. - ig fogunk ott tartózkodni a szállodában, és azért indulunk korábban, hogy előtte ellátogassunk Danielékhez. Már nagyon várom :)
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Szinte az egész szekrényemet elpakoltam, mert mindig a hangulatomhoz illően öltözködöm, és ezt már többen észre is vették :) (kit akarok átverni? Csak Daniel és anya szúrta ki)
Igazából nem mentem volna bele a találkozóba, ha lennének barátaim. Nem vagyok társasági ember, de legalább egy, csupán egy barátra már évek óta várok. És ha körbenéznék a sulinkban, annyit vennék észre, hogy az összes gyerek ugyan olyan. Kívül és belül is, sajnos.
Bízok benne, még most is, hogy Noah nem olyan mint a többiek. Sőt, ezt már az első beszélgetésünknél levettem. Ő olyan más...

Kivételesen a mai éjszaka szinte semmit sem aludtam. Nem tudtam, mert mindig amikor hunytam volna le a szemem, egy gondolat megragadt a fejemben.
'Különleges vagy'

_______________________________________
Június 5.

Reggel egy hatalmas zajra ébredtem fel. Kirohantam a konyhába. Anya a pult mellett állt.
-mit csinálsz anya? Jól vagy? - kérdeztem tőle 'furán'.
Anya megfordult és mosolyogva rámnézett.
-Pirítóst csinálok! A kedvenc kislányomnak.
-De én vagyok az egyetlen lányod.
-Jaj, tudom! - mondta nevetve.
Oké! Valami nem stimmel anyával. Tegnap szomorú volt, amiért kirúgták, ma meg vigyorogva pirítóst készít nekem. Néha nem értem őt. Viszont örülök, hogy boldog, és ha ő az, akkor természetesen én is.
Vigyorogva elvettem a forró pirítóst, majd anyával együtt megreggeliztünk. Talán jobb, ha nem kérdezek rá :)

Reggeli után bepakoltam a hátizsákomba a maradék fontos holmit, és kivittem a bőröndömet a kocsiba. Anya akkor már a kocsi mellett állt, és az ülést igazgatta.
-Ne segítsek? - kérdeztem.
-Nem, megvagyok kicsim. Minden megvan?
-Azt hiszem igen. Vagyis remélem.
-Akkor jó. Én kihozom a hűtőtáskát, te addig írj Bethany - nek, hogy nemsokára indulunk. (Bethany Daniel édesanyja, vagyis a nagynéném).
-Rendben. - bólintottam izgatottan.
_______________________________________