▪️Noah Schnapp ff.▪️

▪️Chapter 2▪️

Május 26.
Reggel rossz idő volt, zuhogott az eső, ezért egy esernyővel a kezemben indultam el a suli felé.
A tanórák nagyrészén csak javítás volt, amin én hála istennek nem vettem részt.
Az 5. óra után elmentem ebédelni, ahol mint mindig, egyedül ültem egy körasztalnál, és kevés feltünést keltve próbáltam elfogyasztani az ebédemet. Ez általában sikerül is. Kivéve a mai napon.
Két lány lassan odasétált az asztalhoz, aminél ültem, és helyet foglaltak a velem szemben lévő székeken. Az egyik lánynak barna volt a haja és zöld a szeme, a másik szintén barna hajú volt, csak neki sötét barna volt a szeme. Talán az osztályomba jár, nem tudom. A ruhájuk.... hát egy kicsit kivágott volt, kivágottabb a kelleténél.
-Mi a baj? Nincsenek barátaid? - kérdezte a zöldszemű lesajnálóan.
Meglepődtem, de nem válaszoltam.
-Mi van? Elvitte a cica a nyelved?
-Mit akarsz? - kérdeztem vissza, nem túl barátságosan. (Említettem már hogy nincsenek barátaim? Nem is tudom mi lehet az oka...)
-Ó, tehát mégis tudsz beszélni. Az van, hogy elfoglaltad a helyemet.
-Két éve folyamatosan ennél az asztalnál ülök.
-Hát, akkor légyszíves költözz arrébb, mert most itt akarok ülni!
-Oké.. Mondtam, és inkább kivittem a tálcám, mert a két lánytól elment az étvágyam.
Ebéd után haza mentem, és anya még dolgozott, ezért egyedül voltam otthon. Általában nem szoktam sokat telefonozni, ezért ma még nem is néztem meg az üzenetem, és a közösségiket.

Instagram:
Egy olvasatlan üzenete érkezett.

Meglepődtem, mert minekután nincsenek barátaim, ezért a családtagjaimon kívül senki nem szokott nekem írni, főleg nem instán.
Kíváncsi lettem, ezért gyorsan felnyitottam a telefonom, és megnéztem hogy ki írt.
Üzenetem érkezett Noah Schnapp - től.
A szívem elkezdett hevesebben verni. Nem mertem megnyitni. Végül két percig bámultam magam elé, utána erőt vettem magamon, és megnyitottam.

'Wow'

Ennyit írt. Most írta, vagyis két perce. Erre vissza írjak? Mit kéne visszaírnom? Úristen. Lefagytam.
Inkább nem írtam semmit. Vártam hátha ő ír. És írt. (angolul)

'Ez nagyon kedves tőled. Még sohasem kaptam ehhez hasonló üzenetet.'

Erre talán már válaszolnom kéne.

'Nem hiszem el, hogy válaszoltál. Tényleg. Hogyhogy válaszoltál?'

'Megláttam, hogy a leveled nem azzal kezdődik, hogy "imádlak Noah", azt gondoltam, talán érdemes megnézni. És az volt'

A szívem ennél is gyorsabban kezdett verni. Nagyon boldog voltam.

'Nagyon köszönöm'

És a beszélgetésünk folytatódott, talán három vagy négy órán keresztül is, amikor anyu hazáért, és elköszöntem Noah-tól.
-Szia kicsim! - köszönt anya. - Milyen volt a suli? - kérdezte, de éreztem a hangján, hogy valami baj van.
Felpattamtam az ágyról, és közelebb léptem anyához. A könnyes szemeit látva összeszorult a mellkasom.
-Mi a baj anya? - kérdeztem, majd megöleltem.
-Eltanácsoltak.. - mondta szomorúan. Anya egy bárban volt felszolgáló és pultos.
-Miért?
-Egy vendég meglökött, amikor egy tálca volt a kezemben, tele poharakkal.
-Jézusom.
-Mind összetört.
-Sajnálom. - öleltem meg újra.
-Nem baj, majd keresek valami más munkát. Te erről nem tehetsz kicsim.

Ez a hír elrontotta a csodás napomat :/

Este hamar elaludtam, mint mindig, most is fáradt voltam.

Vajon holnap is keresni fog?