Másnap Bakugou nem jött suliba. Sőt.. Egész héten. Senki sem hallott felőle. Szóval egyedül tartottam meg a kis előadást. Persze Midoriya és Ochako is ugyan ezt a hőst választotta. Szóval már eleve közepes jegyről indult az értékelésem..
A többiek hívni akartak a plázába de persze vissza utasítottam. Mentem haza és nem csináltam semmit. Csak néztem ki a fejemből.
Szombat reggel kopogásra lettem figyelmes. Kinyitottam az ajtót és a szembe szomszédom, Tetsutetsu állt ott. - Helló bro. - mosolygott az enyémekhez hasonló éles fogaival. - Szia. Még mindig nem vagyunk haverok.. - mondtam halkan majd engedtem hogy beljebb jöjjön. Ő az egyetlen aki tud az állapotomról. Meg persze az az élősködő Monoma... - Hogy vagy bro? - érdeklődött - Megvagyok. Napról napra szmpatikusabb a híd.. Veled mizu? - mondtam. Elkezdett mesélni az életéről az osztályáról stb. Fél óráig beszélgettünk majd el is ment. Olyan pozitív tud lenni ez a srác..
Ez után egész hétvégén csak filmeket néztem. És egyre sűrűbben jutott eszembe Bakugoval az a bizonyos videójátékozás... Kimentem a fürdőbe, kihúztam a fiókot és ott volt benne a pengém. Régen csináltam már ezt. De most muszály...
Hétfőn kedvetlenül vonszoltam be magam suliba. Furcsa volt az egész osztály. Alig szóltak hozzám. Egész nap egyedül ücsörögtem. Se Mina nem jött beszélni, se senki.
A nap végén éppen pakoltam be a szekrényembe, mikor valaki megragadta a csuklómat és berántott egy sötét folyosóra. Mielőtt reagálhattam volna puha ajkak siklottak az enyémekre. Először azt hittem Monoma az. De aztán mikor szemeim megszokták a félhomályt megpillantottam magam előtt azt a tüsis hajkoronát.
Próbáltam felvenni ajkai tempóját, mire közelebb vont magához.
Nem tudom mi ütött belé hogy most ezt csinálja.. És azt sem tudom hogy velem mi van. Mivel kezdem élvezni.
Mikor levegőhiány miatt elvált tőlem egy teljesen kipirult Bakugou állt előttem - Tch.. Idióta. - morogta majd elviharzott.Ezek után persze megint az lett, hogy egész héten leszart. Vagyis.. Folyamatosan csak bámult. De nem szólt hozzám. Nekem meg sajnos kezdtek elő törni olyan érzéseim amiket sosem akartam érezni..
Eljött a péntek. Ekkorra már annyi érzés kavargott bennem úgy mindennel kapcsolatban hogy az életkedvem teljesen elment. Bevonszoltam magamat a suliba. Úgy döntöttünk hogy kávézónk lesz. A lányok cseléd ruhában, mi fiúk pedig öltönyben szolgáltuk ki az osztályba tévedő vendégeket.
Egy ideje már benne voltunk a munkába mikor megint éreztem az a feszítő érzést a mellkasomba. Azonnal rohantam a modsóba. Ott térdre rogytam és mellkasomra szorítottam a kezemet a levegő hiány miatt.
Már annyira nem kaptam levegőt, hogy homályosan láttam mikor nyílt az ajtó. Három nagy darab fiú jött be rajta - Nézzétek már azt az idiótát. Ide jöttél sírni cicafiú? - röhögtek, majd egy akkorát rugtak hátamba hogy előre estem. - Az ilyeneknek élni se kéne. - mondták majd ki is mentek.
Igazuk van... Teljesen..Mikor a roham abba maradt kimentem a mosdóból. Majd az iskola épületét is elhagytam. Elhatároztam magamat. Már nincs miért élnem. Semmi értelme. Csak szenvedek. Senkinek nem fogok hiányozni ha végem lesz. Mit számít hogy most vagy pár hónap múlva halom meg?
Már a híd elején voltam. Már nem fogok vissza fordulni.. Meg fogom tenni.
Besétáltam a közepére. Kihajoltam és elkezdtem nézni a vizet. - Milyen nyugodt.. - suttogtam. Vettem egy nagy levegőt és ráültem a korlátra - Te meg mi a faszt csinálsz? - hallottam meg hirtelen egy ideges hangot. - B.. Baku.. Bakugou. M.. Mit k..kersel itt? - szipogtam. Mi az isten? Miért sírok. - Követtelek te idióta. Mit csinálsz ott? - érdeklődött. - Azt amit már hamarabb kellett volna.. Nem kellett volna halogatnom. - mondam elhaló hangon és kiálltam teljesen a híd szélére - TE NORMÁLIS VAGY? LE AKARSZ UGRANI? AZONNAL GYERE VISSZA TE IDIÓTA! - ordított. Kétségbeesés tükröződött az arcáról. - Ugyan miért? Mi értelme lenne tovább élnem? Mindenki utál. Egy okot mondj hogy miért ne ugorjak le és vessek véget a szerencsétlen életemnek! EGYET! - zokogtam - Egy okot? Mondok én neked egy okot bazdmeg. AZÉRT MERT SZERETLEK!!
YOU ARE READING
Utolsó percek (Befejezett)
FanfictionKirishima Eijirou vagyok. Ránézésre egy átlagos visszahúzódó srác. Pedig az életemnek akár a következő percben is vége lehet. Anyától örököltem egy szörnyű betegséget. Amibe bármelyik pillanatban bele halhatok. Ezért döntöttem úgy, hogy inkább nem k...