Kirishima Eijirou vagyok. Ránézésre egy átlagos visszahúzódó srác. Pedig az életemnek akár a következő percben is vége lehet.
Anyától örököltem egy szörnyű betegséget. Amibe bármelyik pillanatban bele halhatok. Ezért döntöttem úgy, hogy inkább nem k...
Meg is indultunk a hegyre. Természetesen Katsuki végig úgy figyelt rám, mintha bármelyik pillanatban össze eshetnék. Mióta ki jöttem a kórházból, sokkal gondoskodóbb lett.
Mikor már kb egy órája mentünk elkezdtem érezni, hogy az orrom alja nedves. Gyorsan meg töröltem, még mielőtt Katsuki észre venné - Mi a baj Ei? - fordult felém. Csak meg ráztam a fejem és feltűnés nélkül kabátom hátuljába töröltem a vörös anyagot.
Még mentünk kicsit, majd a távolban megpillantottam egy apró szentélyt - Katsuki. Nézzük meg! - ugráltam boldogan majd mentünk is. Egy apró kis elhagyatott szentély volt mellette egy óriási fűzfával, amire cetlik voltak tűzve - Ei. Gyere. Akasszunk mi is ki kívánságot a fára. - suttogta szerelmem majd mentünk is megírni a papírokat.
Katsuki szemszöge:
Eijirou tagadhatja, hogy szarul van. De láttam.. Láttam mikor le törölte az orra alját.. Puha kezeit megfogva indultam a szentély felé kívánságot írni. Kezembe vettem egy papírt és egy tollat. Majd gondolkozás nélkül írtam.
"Maradj mellettem. Örökké."
Ennyit írtam. Próbáltam megnézni a vörös hajú papírját de nem hagyta - Majd meglátod. - nevetett majd mentünk vissza a fához. Először én akasztottam fel a papírt. Eijirou szorosabban fogta meg a kezem majd arcát vállamba temette - Maradok. Ameddig megtehetem.. - suttogta, majd fel tette ő is a papírt.
" Hozzá akarok menni. Amíg még lehet."
Csak néztem a betűket és próbáltam feldolgozni amit láttam - Ezt.. Ezt hogy érted? - kérdeztem értetlenül - Úgy ahogy írtam. Hozzád akarok menni. Persze ha te is akarod. Mindennél jobban szeretlek Katsuki. És hát.. Nem vagyok se hülye se süket. Tudom mennyi időm van. - suttogott. Közelebb léptem hozzá, puha arcát tenyereim közé vettem és mélyen vörös szemeibe néztem - Eijirou. Szerintem tudod, hogy nem vagyok a nagy szavak embere. De életemben nem gondoltam, hogy bárkit is úgy fogok szeretni mint téged. Az egész világomat fenekestül felforgattad. Persze a jó értelemben. - mondtam, majd el engedtem az arcát és fél térdere ereszkedtem szerelmem előtt - Igaz, hogy nincs gyűrűm. De azért megkérdezem. Kirishima Eijirou. Össze kötnéd velem az életed? Hozzám jössz? - kérdeztem majd felálltam. A vörös hajú fiú a könnyeivel küzdve bólintott és már sírva ugrott a nyakamba - Igen. Igen. Igen. Hozzád megyek Katsuki. - zokogott hozzám bújva - Amint haza érünk, megtartjuk az esküvőt. Szeretlek édesem. - suttogtam fülébe majd fel emeltem a fejét és ajkainkat össze tapasztva pecsételtük meg ígéretünket - Én is szeretlek Katsuki. - szipogott Ei. Majd mikor mind a ketten lenyugodtunk indultunk vissza a szállásra, de út közben meg be ugrottunk egy kis.. Khm.. Innivalóért.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
