Utolsó percek (Befejezett)

30.

Az esküvő után két nappal, Katsuki két nagy bőrönddel várt - Gyere édesem. Megyünk nászútra. - jelentette ki a szőke - Ilyen hamar? - értetlenkedtem. Ő csak bólintott és vonszolt maga után. Egyenesen a reptérre - Hova megyünk?-érdeklődtem. Ő pedig erre a kérdésemre nem is válaszolva kötötte be a szemeimet egy kendővel. Az anyag darab egészen addig rajtam volt, ameddig fel nem ültünk a gépre - Ezt most miért kellett? - durciztam be-Nyugi Ei. Meglepetés. - hajolt közelebb, majd egy apró csókot nyomott ajkaimra.

Jó pár óra utazás után le szállt a gép- Eijirou. Üdvözöllek Spanyolországban
-mosolygott rám Katsuki. Én csak nyakába ugrottam, majd pár perc múlva indultunk megkeresni a szállást.
Egy gyönyörű, eldugott zengerparti részen volt a ház. Nagy konyhával, a fürdőben jakuzzival és a hálóban egy óriási de egyben gyönyörű baldahinos ággyal - Katsu.. Ez.. Gyönyörű. - könnyeztem be.
Szerelmem mögém jött, át karolta derekamat és maga felé fordított - Nem akarjuk fel avatni az ágyat? - suttogta ajkaimra majd óvatosan a puha paplanok közé lökött és le támadta ajkaimat.
Mikor már mind ketten ruha nélkül voltunk, szőke hajú szerelmem fölé kerekedtem - Most..hadd legyek én felül. - suttogtam, mire az alattam lévő bólintott és le húzott magához egy csókra. Közben pedig lassan belé vezettem magam.

Másnap hulla fáradtan keltünk fel. Mivel az egész éjszakát át szórakoztuk - Ma hová megyünk? - néztem Katsukira nagy szemekkel - Egy olyan programra, amit sose fogsz el felejteni. - puszilta meg homlokomat, majd fürdős cuccal együtt el indultunk.
Egy kis séta után el értünk egy másik partra - Na Ei. Itt vagyunk. Itt.. Cápákkal úszhatsz együtt. - kellett pár perc mire fel fogtam - ÚRISTEEEN! ÚRISTEEEN! - sikítoztam. Azonnal öltöztem át és mentünk a kis drágaságokat nézni. És úszni velük. Hihetetlen élmény volt. Még egy kis szörfözésre is volt lehetőségünk.

Estére értünk csak vissza és azonnal ki is dőltünk.

Másnap reggel furcsa dologra ébredtem. A fejem annyira fájt, hogy azt se tudtam mi van. A fehér párnám pedig vörös. Teljesen - Eijirou! Nyugodj meg. Jól vagy? - hallottam szerelmem hangját mellőlem - Nem. Nem vagyok..jól..-alig tudtam beszélni. Azonnal cuccoltunk össze és rohantunk a repülőtérre. De mikor fel ültünk a gépre, nem bírtam tovább. Túl fáradtnak éreztem magam.

Katsuki szemszöge :

Amint tudatosult bennem, hogy Ei nagyon nincs rendben azonnal mentünk. Majd a gépen el vesztette az eszméletét - Kérem! Valaki segítsen! Hívjanak orvost! - kiabáltam. Kb tíz perc után jött egy mentő helikopter és el szállítottak minket a legközelebbi kórházba - Kérlek Ei. Ne hagyj itt. Szükségem van rád. - suttogtam már a könnyeimet nyelve a kórház bejáratánál. Majd szerelmemet el vitték előlem.

Egy óráig bent volt a vizsgálóban a vörös, majd az orvos közölte, hogy vissza kell vinni őt Japánba. Mert nem bírja már sokáig. És ott tudják normális körülmények között el látni. Villám sebességgel szállítottak át minket. Majd megint jött a hosszú idegességgel teli várakozás.

Két óra. Két órája van bent. Majd pár perc múlva meg pillantom az orvost - Uram.. A barátja.. Már csak pár perce van hátra. Szeretne tölle el köszönni? - kérdezte a férfi. Amint tudatosult bennem a mondat ki tört belőlem a zokogás. Kisírt szemekkel léptem be a kórterembe ahol Ei már erőtlen teste feküdt - Ka..katsu..ki..-suttogta szerelmem - I.. Igen. Itt vagyod édesem. - szipogtam és meg fogtam jég hideg kezét - Ezek az..az utol..utolsó perceim Katsuki.. És.. És veled..veled lehetek..-mondta erőtlenül. Szemei már kezdtek el ködösödni - Ne! Ne csináld ezt! Mit fogok nélküled kezdeni? Mi lesz velem nélküled? - borultam mellkasára sírva - Mindig veled leszek. Az emlékeidben. - mosolygott. Még most is.. Az utolsó pillanataiban is képes mosolyogni. Azzal az édes cápa vigyorával..

Óvatosan el simítottam arcába hulló tincseit - Szeretlek Katsuki.. - suttogta. Nyomtam ajkaira egy óvatos csókot - Én is szeretlek Ei. Mindennél jobban. - suttogtam. De már nem válaszolt. Elment... Ennyi volt... Viszlát szerelmem..

Egész életemben boldogtalan voltam. De ő meg mutatta nekem mi az igazi boldogság. Vele végre tudtam megtapasztaltam az igaz szerelmet. Értelmet nyert az életem. De elvesztettem. Elvesztettem az egyetlen embert akit teljes szívemből szerettem. Az életem értelmét vesztette. Ezért most, férjem halála után egy nappal, azon a bizonyos hídon állva gondolom át életem utolsó pár hónapját amit vele tölthettem. Többet akartam vele lenni. Vele akartam meg öregedni. De ez nem volt lehetséges. Ezért.. Máshogy fogok vele lenni - Megyek hozzád szerelmem. - suttogtam majd a táskámat, ami teli volt téglával a hátamra vettem és le léptem a híd széléről. Már csak másodpercek választottak el attól hogy a vízbe essek. Majd mikor elértem és tüdőm meg telt a folyadékkal, még utoljára, láttam magam előtt a boldog mosolyát.

Vége.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Vége. Köszönöm hogy el olvastátok a sztorit. Nem valószínű hogy lesz második rész. Remélem mindenkinek tetszett az egész könyv. ❤️❤️