Bakugou szemszöge :
Amint Eijirou elvesztette az eszméletét, még jobban kétségbe estem.
Csak ne legyen baja.. - Hol a faszba vannak már azok a kurva mentők? - kérdeztem magamtól és már az egész arcomat el lepték a sós könnyek. Pár perc után jöttek is a mentők és vitték szerelmemet a kórházba.Pár perc távolságra volt a kórház ezért fejvesztve rohanva mentem az épület felé. Idegességemben megbotlottam és eltaknyoltam. Kicsit felhorzsoltam a karomat de leszarom.
Bevágódtam a kórház üveges ajtaján és azonnal a pulthoz mentem - Most hoztak be egy vörös hajú fiút. Merre mentek? - kiabáltam. A nő jobbra mutatott és mondta hogy az utolsó ajtó.Oda mentem és leültem.
Másfél óráig ücsörögtem, már idegbajt kaptam lassan, mikor kijött az orvos. - Hogy van? - ugrottam a férfi elé. - Uram. A barátja állapota megint romlott. A mostani roham, annyira erős volt hogy a fiú szíve már majdnem leállt. Már nem lélegzett mikor behozták. - mondta a férfi - A jó hír az, hogy szerencsére sikerült stabilizálni az állapotát. - magyarázta - Van rossz hír is? - kérdeztem halkan-Sajnos van.-mondta halkan - A barátja állapota egyre rosszabb. Nem tudom milyen behatás érte őt, de e miatt lett ilyen az állapota. - suttogta az orvos - Milyen lett az állapota? - kérdeztem lassan már olyan halkan hogy én sem hallottam-A fiúnak maximum egy hónapja van hátra. - mondta az orvos és én ebben a pillanatban lesokkoltam.Egy. Hónap. Egy kibaszott hónap, és elvesztem az életem értelmét. Egy hónap és az életem üres lesz nélküle.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Sziasztok. Ez egy kicsit rövid rész lett. De hamarosan hozom a következőt, amit hosszabbra tervezek 😁
YOU ARE READING
Utolsó percek (Befejezett)
FanfictionKirishima Eijirou vagyok. Ránézésre egy átlagos visszahúzódó srác. Pedig az életemnek akár a következő percben is vége lehet. Anyától örököltem egy szörnyű betegséget. Amibe bármelyik pillanatban bele halhatok. Ezért döntöttem úgy, hogy inkább nem k...