Bakugou szemszöge :
Másnap szerencsére kiengedték Eijirout a kórházból. A fején lévő seb nem volt nagy, és az orvosok jól helyre hozták.
Mikor kiléptünk az épületből, derekára tettem a kezem, szoros ölelésbe vontam és hevesen megcsókoltam.
Ahogyan ajkaink lassan mozogtak egymáson és ahogyan kezével hajamba dúr, úgy éreztem hogy ebben a pillanatban minden tökéletes. Itt állok azzal az emberrel akit életemben legjobban szeretek. És semmi baja.A levegő hiány nagy úr, ezért elváltam Eijirou puha ajkaitól és homlokomat az övének támasztottam. Kezeimet levettem derekáról, ő is elvált hajamtól és ujjainkat össze kulcsoltuk - Hiányoztál - suttogta. Egyik kezét elengedtem és végig simítottam arcán - Soha többet.. Soha többet ne csinálj ilyet te idióta. - mondtam. Éééés.. Megint a bőgés határán állok. - Nem tudom mit csináltam volna ha..ha..ha elveszítettelek volna. - szipogtam. Rám nézett majd elmosolyodott - Bakugou .. Ne sírj. Ez nagyon nem férfias. - mosolygott aranyos cápa fogaival.
Eijirou szemszöge :
A haza fele úton Bakugou végig fogta a kezem. Nem eresztett el. Mintha egy kisgyerek lenne, aki féltve őrzött játékát próbálja megóvni attól, hogy elvesszen vagy hogy elvegyék tőle.
Egész úton azt mondogatta hogy sajnálja. És hogy örül hogy jól vagyok. Azt hogy mennyire szeret, már számolni se tudtam hányszor mondta el a negyed órás séta alatt. - Olyan jó érzés.. - mondtam ki hangosan a gondolataimat. A szőke csak értetlenül nézett - Mi?? - kérdezte értetlenül - Olyan jó érzés, hogy...valaki szeret. - mosolyodtam el. - Bárcsak boldog lehetnék.. Bárcsak ne kellene erre a rohadt betegségre gondolnom.. Bárcsak.. Bárcsak ne kellene minden nap a saját halálomra gondolnom. - az utolsó szót már a lakásba belépve mondtam, majd a falnak támasztottam a hátam és lecsúsztam a földre.
Bakugou azonnal letérdelt mellém és végig simított karomon. - Oii. Ne depizz már. Gyere. Rendeljünk pizzát és nézzünk filmet. - mondta rekedtes hangján és felém nyújtotta a kezét. Elfogadtam felém nyújtott kezét és segített felkelni. - De előtte.. - suttogta fülembe, majd végig nyalt nyakamon - Elmegyünk együtt fürdeni. - morogta fülembe és elkezdett a fürdő felé húzni.
YOU ARE READING
Utolsó percek (Befejezett)
FanfictionKirishima Eijirou vagyok. Ránézésre egy átlagos visszahúzódó srác. Pedig az életemnek akár a következő percben is vége lehet. Anyától örököltem egy szörnyű betegséget. Amibe bármelyik pillanatban bele halhatok. Ezért döntöttem úgy, hogy inkább nem k...