Utolsó percek (Befejezett)

24.

Katsuki szemszöge:

Még két napig tartották bent Eijirout a kórházban. Majdnem végig bent voltam mellette és megbeszéltük az utazást.

Amint kiengedték siettünk haza. Én már szedtem össze mind a kettőnknek ruhát, hogy csak indulni kelljen - Katsuki.. Te mindenre gondoltál? - nevetett szerelmem és hátulról megölelt, majd bele csókolt a nyakamba. - Különben honnan jött ez az ötleted? - kérdezte. Hallottam ahangján hogy megint a legédesebb és leg boldogabb cápa vigyor van az arcán, amit annyira imádok. Nyeltem egy nagyot.

Nem akarom neki elmondani, hogy már csak egy hónap...

Lefejtettem karjait vállamról és szembe fordultam vele. - Csak.. Jó lenne egy kis időt ketten tölteni. Távol minden faszságtól. - erőltettem arcomra egy mosolyt.
Láttam ahogy gyönyörű skarlát vörös szemeit elöntik a könnyek - Bakugou Katsuki. El sem hiszem hogy tudsz ilyen is lenni. Imádlak. - mondta és nyakamba ugrott. Egyik kezemmel hátát simogattam, másikkal pedig kicsit eltoltam a fejét a nyakamtól és állánál fogva magam felé fordítottam- Kurvára nem vagyok romantikus tipus baszki.. De érted ezt is megteszem te idióta fura hajú selejt. - mondtam halkan és puha párnácsáira helyeztem az enyémeket. Ajkaimat lassan mozgattam és bele túrtam a vörös tincsekbe, amiket még nem volt ideje felzselézni, így puhán omlottak le arca mellett. - Szeretlek Ei. - suttogtam miközben homlokomat az övéhez támasztottam. - É.. Én is. - szipogott - Ne bőgj már. - kócoltam össze a haját és még egy gyors csókot nyomtam ajkaira, majd a hátamra kaptam az egyik táskát. Ő is fogta a táskáját én pedig az aprócska kis bőröndöt húztam még magam után. Kiléptünk az albérletből és kézen fogva indultunk meg a vonatállomás felé.