Szebbé Teszem |ATEEZ|

1 - Előzmény

A párizsi hotel ajtaján belépve a velünk utazó tanár kezembe nyom egy kulcsot. Ránézek a számra, és felindulom a lépcsőn. Beköltözés zajai töltik be az egész helyet: A szobatársak ismerkednek, vannak, akik keresik, hol vannak. Csendesen török keresztül a zavart diákok között. A kulcshoz tartozó szoba a folyosó végén található. Belehelyezem a zárba, elfordítom, de nem nyitja. Összehasonlítom mégegyszer a számot, hogy biztosra menjek, de stimmel. Lenyomom a kilincset és nyílik. A kulcsot kiveszem a zárból, és zsebreteszem. Átlépem a küszöböt, de megtorpanok. A szobában elhelyezett két ágyon kettő, körülbelül velem egyidős srác foglalt helyet. Az egyikük valamit motyog, fogalmam sincs mit.
- Eltévedtél? - kérdezi a másik angolul.
- Nem tudom, a kapott kulcson ez a szám van - válaszomban próbáltam megtartani olyannyira a magabiztosságot, amennyire ez ilyen helyzetben lehetséges.
- Akkor valószínűleg nem tévedett - áll fel és felém közelít.
- Úgy gondolod, szobatársak vagyunk? - teszem fel a kérdést döbbenten, mire ő csak bólint.
- Kang Yeosang - mosolyog, de látom rajta, hogy valamit próbál visszafogni magában.
- Mózes Letícia - mosolygom, elfojtva magamban minden összezavarodottságot.

- Melyik ágy szimpatikusabb? - töri meg a kínos csendet, és az ágyakra mutat, melynek egyikén a másik fiú ül.
- Ez jó lesz - leveszem utazótáskám vállamról, és az üres ágyra helyezem. A srác ismét motyog valamit, majd feláll és elmegy. Tekintetem kérdően Yeosangra szegezem.
- Ő csak az egyik haverom, aki szintén itt van, csak másik szobában - leül az ágyra, ahol eddig az említett személy ült.
- Elég fáradt vagyok - kinyitom táskám - lezuhanyzom, ha lehet - kiveszem a neszeszerem és ránézek.
- Rendben van - enyhén mosolyog.

A zuhany után már pizsamában térek vissza a szobába, ahol a 'szobatársam' éppen pakolgat.
- Mehetsz - mosolygom rá, aki felkapva a már kipakolt cuccait, szó nélkül el is indul a fürdőszoba irányába. A takarót felhajtom, majd elfekszem az ágyon. Nyakig betakarózom, térdeim felhúzom a mellkasomhoz olyan közel, amennyire csak tudom. Arról volt szó, hogy egyedül leszek egy szobában. Mégis van szobatársam - a gondolat nem hagy álomba merülni.
- Máris alszol? - kérdezi suttogva.
- Nem, még nem - válaszolom hasonló hangerővel.
- És mi hozott ide Párizsba? - kérdezi, ahogy helyezkedik ágyán - nevedből gondolom, nem vagy helyi.
- Egyeltalán nem - eresztem el egy mosolyt - Egyik felvételimunkámat ez a város ihleti, ahogy az összes lehetséges tanulónak, ezért elhozott minket egy tanár - fordulom az ágya felé, ahol szembetalálkozom csillogó, barna szemeivel - És te? Mi hozott ide?
- Egy rendezvényen veszek részt a barátaimmal. Ez olyan munka féle - ásít.
- Az jó. Biztos izgalmas lehet - mosolygom.
- Az - bólint - rettentően jó érzés velük lenni és látni a tömeget.

Ásítom, ezután szemeim akaratom ellenére is lecsukódnak. Szeretnék még vele beszélgetni, de az álomvilág nem engedi.

- Ideje felkelned - suttogja egy nyugodt hang fülembe, mibe egész testem beleremeg. Szemeim dörzsölve ülök fel az ágyon, és egy magas, fekete hajú, körülbelül velem egy idős fiú ül az ágy másik felén. Ő sem Yeosang, sem a srác, aki ebben a szobában tartózkodott.
- Megkérdezhetem, ki vagy? - kérdezem még mindig félálomban.
- Ő Seonghwa, az egyik barátom - mutatja be Yeosang, miközben kotor az ágyánál lévő szekrényben.
- Letícia - mutatkozom be.
- Jó lenne, ha készülődnél - dob meg egy fekete pólóval.
- Miért dobálod rám a cuccaid? - dobom vissza ágyára nyűgösen.
- Csak öltözz! - sóhajt.

Értelmetlenül kászálódom ki az ágyból, majd az utazó táskámból kiveszek egy fekete farmert és egy rózsaszín pulcsit. A fürdőszoba felé lépkedem, hogy majd ott elkészülődöm.

- Kemény tíz percbe telt csak - néz végig rajtam Yeosang - De hogy ezen mi tíz perc - támasztja jobb kezével állát, bal kezével pedig jobb könyökét tartja a mellkasa előtt.
- Most keltem fel - ásítom.
- Akkor indulhatunk? - érdeklődik a fekete hajú.
- Hová? - pislogom nagyokat.
- Tegnap azt mondtad, hogy körülnéznél a városban. Hwa pedig ma reggel kérdezte, hogy nem megyünk - e megnézni a várost így úgy gondoltam, te is jöhetnél - hadarja a történteket.
- Jó, de ezt másképp is el lehetett volna mondani - veszem fel rózsaszín hosszúszárum durcásan.