2 héttel később (2019. április 20., Péntek)
Egy újabb korán kelős reggel és egy újabb nap a pokolban. Így is jellemezhetném a mai napot, és még csak az 1. órán ülök, de sikerült egy elég ciki szituba hoznom magam.
Épp fizika óra van és éreztem, hogy megrezzen a zsebemben a telefon és óriási vágyat éreztem arra, hogy megnézzem mi az, és ezt valamiért sikerül olyan feltűnően csinálnom, hogy a tanárnak kiszúrta a szemét.
-Mit csinálsz a pad alatt, Dani? -kérdezte a tanár úr. már maga a kérdés is kínos, és láttam is néhány osztálytársamon, hogy már most szipognak a röhögés visszatartása közepette.
-Csak a ceruzámat hegyezem. -jelentettem ki, mit sem sejtve.
Itt tört ki az egész osztály röhögése, és nekem csak néhány másodperc múlva esett le, hogy mit is mondtam. Már vertem a fejem a padban, és ezen még a tanár úr is kuncogott.
-Komolyan nem jutott eszedbe más magyarázat? -súgott oda nekem.
-Nem, de inkább hagyjuk.
Mikor a tanár úr elkezdett a táblára írni, akkor végre megnézhettem az értesítést és majdnem szívrohamot kaptam.
MESSENGER: "Alex Márta üzenetet küldött neked"
Átnyújtottam Kristófnak a telefont és ő is nagy szemekkel nézte.
-Nézd már meg! -biztatott.
-Jól van, na! -nyugtattam le.
Alex: Na hali! 🔥 Hírem van! 😁
Én: Jesszusom, csak nem? 😮
Alex: Csak de...! Gratulálok, te vagy a kiválasztott! 😀
Én: Úristen, köszönöm szépen!
Alex: Nem vagyok Isten, de nagyon szívesen! Holnap fel tudtok jönni a szüleiddel Pestre tisztázni a dolgokat?
Én: Szerintem nincs akadály, de azért megkérdezem.
Alex: Rendicsek! 🔥
Óra után:
-Na, ugye megmondtam! -örült magának Kristóf.
-Jó, jó, mindenben igazad volt, és még egyszer köszi, hogy felrángattál a válogatásra. -ismertem el.
-Még egyszer nincs mit!
Na, hegyes már a ceruzád, Dani? -kérdezte röhögve Benedek, a másik padtársam, akivel Matekon szoktam ülni.
-Hahaha, nagyon vicces... -mondtam komor arccal.
-De mi volt az a nagyon fontos üzenet, amit muszáj volt órán megnézni?
Odanyújtottam neki a telefont.
-What a f**k? Komolyan? -ordított fel.
-Hát ott van, nem?
-Gratulálok!
-Neked is köszi! -Mondtam kínosan nevetve.
Suli után
Alig vártam, hogy hazaérjek, de ennek ellenére marha lassan telt el a nap, de végre már itt vagyok a ház előtt. Bementem, és Anya épp a konyhában sütött valami sütit (szokás szerint), aminek az illata már az ajtóban megcsapta az orromat.
-Szia! -léptem be a konyhába.
-Szia Kicsim! Mi ez a nagy mosolygás? -érdeklődött.
-Képzeld, Alex engem választott! -mondtam nagy örömben.
أنت تقرأ
Egy felejthetetlen nyár /ByeAlex/
أدب الهواةDaninak egy felejthetetlen nyárban lesz része, amikor 15 évesen, elég szép énekhanggal, nagy meglepetésére bekerül ByeAlex zenekarába vokálosként, és ez eléggé megbolygatja az életét. Ráadásul a nyár végén sem áll le az élet, lesz itt egy-két érdeke...
