Egy felejthetetlen nyár /ByeAlex/

2. fejezet - "Alex Márta üzenetet küldött neked"

2 héttel később (2019. április 20., Péntek)

Egy újabb korán kelős reggel és egy újabb nap a pokolban. Így is jellemezhetném a mai napot, és még csak az 1. órán ülök, de sikerült egy elég ciki szituba hoznom magam.

Épp fizika óra van és éreztem, hogy megrezzen a zsebemben a telefon és óriási vágyat éreztem arra, hogy megnézzem mi az, és ezt valamiért sikerül olyan feltűnően csinálnom, hogy a tanárnak kiszúrta a szemét.

-Mit csinálsz a pad alatt, Dani? -kérdezte a tanár úr. már maga a kérdés is kínos, és láttam is néhány osztálytársamon, hogy már most szipognak a röhögés visszatartása közepette.

-Csak a ceruzámat hegyezem. -jelentettem ki, mit sem sejtve.

Itt tört ki az egész osztály röhögése, és nekem csak néhány másodperc múlva esett le, hogy mit is mondtam. Már vertem a fejem a padban, és ezen még a tanár úr is kuncogott.

-Komolyan nem jutott eszedbe más magyarázat? -súgott oda nekem.

-Nem, de inkább hagyjuk.

Mikor a tanár úr elkezdett a táblára írni, akkor végre megnézhettem az értesítést és majdnem szívrohamot kaptam.

MESSENGER: "Alex Márta üzenetet küldött neked"

Átnyújtottam Kristófnak a telefont és ő is nagy szemekkel nézte.

-Nézd már meg! -biztatott.

-Jól van, na! -nyugtattam le.

Alex: Na hali! 🔥 Hírem van! 😁

Én: Jesszusom, csak nem? 😮

Alex: Csak de...! Gratulálok, te vagy a kiválasztott! 😀

Én: Úristen, köszönöm szépen!

Alex: Nem vagyok Isten, de nagyon szívesen! Holnap fel tudtok jönni a szüleiddel Pestre tisztázni a dolgokat?

Én: Szerintem nincs akadály, de azért megkérdezem.

Alex: Rendicsek! 🔥

Óra után:

-Na, ugye megmondtam! -örült magának Kristóf.

-Jó, jó, mindenben igazad volt, és még egyszer köszi, hogy felrángattál a válogatásra. -ismertem el.

-Még egyszer nincs mit!

Na, hegyes már a ceruzád, Dani? -kérdezte röhögve Benedek, a másik padtársam, akivel Matekon szoktam ülni.

-Hahaha, nagyon vicces... -mondtam komor arccal.

-De mi volt az a nagyon fontos üzenet, amit muszáj volt órán megnézni?

Odanyújtottam neki a telefont.

-What a f**k? Komolyan? -ordított fel.

-Hát ott van, nem?

-Gratulálok!

-Neked is köszi! -Mondtam kínosan nevetve.

Suli után

Alig vártam, hogy hazaérjek, de ennek ellenére marha lassan telt el a nap, de végre már itt vagyok a ház előtt. Bementem, és Anya épp a konyhában sütött valami sütit (szokás szerint), aminek az illata már az ajtóban megcsapta az orromat.

-Szia! -léptem be a konyhába.

-Szia Kicsim! Mi ez a nagy mosolygás? -érdeklődött.

-Képzeld, Alex engem választott! -mondtam nagy örömben.