Egy felejthetetlen nyár /ByeAlex/

4. fejezet - Először fellépni? Simán!

Egy hét múlva (2019. május 4., Szombat)

Már egy hét telt el azóta, hogy itt vagyok Pesten Alexnál, és szépen-lassan kezdek is hozzászokni az ittléthez. A magántanáraimat megismertem, és már volt velük órám is, és megmondom őszintén az elején egy kicsit szkeptikus voltam ezzel kapcsolatban, de rájöttem, hogy sokkal nyugodtabb, és jobb így tanulni, mint az iskolában. Alex mára azt igérte, hogy bemegyünk a stúdióba, és énektanárral együtt elkezdjük profin betanulni a számokat. Érdekes lesz... Egyébként hiába még csak egy hete vagyok itt, kezdem egyre otthonosabban érezni magam, és az Alexszel való késő estig tartó dumálások alatt azt érzem, hogy kezdem magamhoz egyre közelebb érezni. Most olyan, mintha a bátyám lenne. :D Anyámmal minden nap beszélünk, ha csak pár mondatot is. Tudja, hogy életben vagyok! :'D 

Tehát, ugye mint írtam, a napunk délelőtt a stúdióban indult. Megismertem Alex énektanárát, Ágit, akivel ma gyakorolni fogok. Először átbeszéltünk mindent elméletben, és utána jöhetett csak a gyakorlat. Hát, mit mondjak... nem volt túl fényes az elején, de ugye a gyakorlat teszi a mestert, a végére már egészen jól sikerült egy-egy hangot kiadni, de Alexnek ez még mindig nem tetszett, hiszen tudjuk, hogy ő milyen maximalista... Nem túlzás azt mondanom, hogy minimum 100-szor kellett elénekelnem minden szerzeményt, hogy az a végére már elfogadható legyen a mesternek. És még nincs vége. Egészen pontosan fél 6-kor végeztünk. Én a végére már teljesen kész voltam. Úgy látszik ez a nap most erre ment el, de nem bánom! :D Mikor mentünk hazafelé, Alex nagy hírrel szolgált.

-Ja, azt még nem is mondtam, hogy május 18-án megyünk az első fellépésre! Ma kaptam a hírt! -újságolta nagy örömmel.

-Hogy mi van?! Ilyen korán? -kérdeztem meglepődve.

-Nyugi, 2 heted van még felkészülni, addig simán menni fog, én bízom benned!

-Hát az a baj, hogy én nem nagyon magamban...

-Na látod, ez a baj. Ha te sem bízol már saját magadban, akkor nagyon nehéz. -cseszett le óvatosan. 

-Jó, jó, tudom, igazad van. -láttam be.

-Menni fog? 

-Igen! -jelentettem ki határozottan, de úgy látszik nem eléggé...

-Nem hallom! Menni fog?

-IGEN! -Ordítottam el magam a kocsiban.

-Na ezt már szeretem! -mondta, miközben megpaskolta a vállam. -Egyébként hamarosan az X-Faktoros munkák is beindulnak, majd jössz velem a felvételekre?

-Hát még szép, ez nem is kérdés! -jelentettem ki.

Két hét múlva (2019. május 18., Szombat)

Hogy mi volt az elmúlt két hétben? Egyszerű a válasz! Rohanás, és hajtás. Tudom, én akartam ezt, és tudom, ez még csak az eleje, de nem vagyok ehhez hozzászokva! Minden nap volt valamilyen program, tehát olyan, hogy szabad nap nem volt. Voltam sokszor énektanárnál, zenekari próbán, ruhát vásárolni, majd még több zenekari próbán, és X-Faktor felvételeken is. Apropó X-faktor! Ott voltam a közönségbe a válogató felvételén. Az idei évad is erős lesz, mert rengeteg űberkirály produkció volt, de természetesen nem maradhattak el a trollok sem... Volt gitártörés, mikrofondobálás, szóval minden ami kell egy jó műsorhoz! :D De, ami a mai napot meghatározza, az az, hogy MA LESZ AZ ELSŐ KONCERT! Nem tudom szebben mondani, eléggé be vagyok szarva! Van is okom rá, mert Alex nagyra tette a mércét, és nem okozhatok csalódást a zenekarnak sem. Vagyis eléggé nagy ma a nyomás rajtam. De érhető is, nem?

Már a rendezvény helyszínén voltunk, és készültünk a bulira. Alex még tartott nekem egy néhány perces gyorstalpalót, de olyan gyorsan, hogy még én is nehezen értettem. :D Elhangzott a "csatakiáltás", majd elindultunk a színpadra. Szerintem ilyen hevesen még életembe nem vert a szívem. Elindult a show! Az első 5 perc után igazából már nem is izgultam, és egészen felszabadult voltam, sőt még a szöveget sem kellett néznem, pedig ott volt előkészítve, ha esetleg baj lenne. De nem volt! :D A műsor végén, a tapsvihar után pedig visszamentünk a Backstagebe, ahol már vártam, hogy mint mond Alex.

-Figyelj Dani, tudom, hogy ez volt az első koncerted, de én mindig őszinte vagyok, és elmondom mit gondolok. -kezdett a mondandójába. Én itt már rosszul voltam az ijedtségtől, féltem mi lesz ebből. -Ez nem volt jó!... Ez nem jó volt, hanem KURVA JÓ!!!! -Ordította röhögve, engem pedig felemelt, és elkezdett dobálni a levegőbe, és erre a többiek is nevettek.

-Na, fejezd már be! Tegyél már le! -kérleltem.

-Te hülye vagy?! Már azt hittem, hogy most írtam alá a halálos ítéletem, úgy mondtad ezt. Enyhén szólva befostam. Nem kicsit. -fejtettem ki én is a véleményem.  

-Látnod kellett volna magad! -Még mindig röhögött.

-Basszus, kiröhögtök? -Fordultam a csapat felé, de úgy, hogy már én sem bírtam nevetés nélkül.

-Ne vedd annyira a szívedre, de tényleg jó voltál! -nyugtattak meg.

-Köszi! -mosolyogtam.

-Nyilván volt egy-két hiba, de majd belejössz! Büszke vagyok rád! -mondta Alex, miközben a vállamra tette a kezét.

Még kb. egy órát elvoltunk ott a helyszínen, majd elindultunk haza. Boldog vagyok. Nem hittem volna, hogy képes leszek erre. 

Folytatása következik...

Sziasztok! Ez a rész egy kicsit rövidebb lett, de remélem tetszett, és ígérem, a következőben már lesz több izgalom is! ;) Mindenképpen írjatok kommentet, várom a véleményeket, a szavazatokat pedig külön köszönöm! ;) Hamarosan hozom a következő részt! Szép napot! :) Sziasztok!