Egy felejthetetlen nyár /ByeAlex/

8. fejezet - A családi idill

Megjegyzés: érdekes fordulatot teszek a történedbe, hogy jobban átélhető legyen. :D Na jó, azért, mert nem gondoltam, hogy ennyire elhúzódik. Most hirtelen a 2021-es X-faktorhoz fogunk megérkezni a történet alapján, persze ezzel együtt az idei szereplőkkel.

Pár héttel a történtek után, az ősz vége felé...

Továbbra is hihetetlen számomra, ami történt körülöttünk, de már egész jól berendezkedtünk. Furcsa... úgy érzem, újra van családom, de... még nem érzem magamének. Elég leírhatatlan ez az érzés. Az igazi apám azóta teljesen elengedtem, gyorsan túltettem magam a történteken. Soha többé nem akarom látni azt a gyökeret. Ha jól tudom, két évet kapott, és elvették tőle a gyámságot szerencsére. Alex meg egyre jobban tudja átvenni az ő helyét. Kezdem úgy érezni, mintha egy normális családom lenne! Mondtam én, hogy hihetetlen. :D És ugye mivel már javában ősz van, Alex eléggé elfoglalt az X-Faktor miatt. De ami viszont izgalmas, hogy sokszor bemegyek vele a TV-be. Izgalmas az atmo, és hát persze olyan helyekre is bemehetek, ahová az "átlagember" nem jut be a székházban, arról már nem is beszélve, hogy kikkel lehet itt találkozni. Elég kemény az idei felhozatal minden mentor részéről. Érdekes lesz a verseny. De persze nagy-nagy az elfogultságom, én Alex csapatának szurkolok (mernék mást mondani, nem? :D), de amúgy mindenki megérdemelné a győzelmet. Ma már zajlanak a TV-s próbák, hisz hamarosan itt az első élő show! Ami azért mindig egy nagy dobás. Én persze próbálok mindig, mindenhol ott lenni, mert nagyon izgalmas ez az egész, de nehéz nem útban lenni. A legtöbb helyre így az embernek szabad bejárása van, bár ebben segít a saját nyakpass is. 

És persze a szereplőket is volt szerencsém látni, Alex épp a próba előtt tartott a három fiúnak egy kis eligazítást.

Srácok, tudom, hogy rengeteget kétszültünk már egyénileg is arra, hogy egyszer az élő show színpadjára álljatok, de most ez meg is történik. Tudatában vagyok annak, hogy ez még csak egy próba, de próbáljátok meg úgy kezelni, mintha ez már full élesben menne. És ha valami félremegy, no para, lesz még lehetőség javítani rajta. Hajrá, menni fog! -harsogta Alex, miközben megvolt a közös csatakiálltás. 

Alex a mentorszékben figyelte az események, a srácok a backstage-ben várták a megszólítást, én pedig a színpadról hallgattam a produkciókat. Mindenki zseniális volt! Ilyenkor még nyilván van, ami nem 100%, de épp azért van a próba, hogy ezek a dolgok kiderüljenek. A színpadi próba után a backstage-ben találkoztunk újra, ahol végbe ment az én bemutatásom is a többieknek... valamiért nem szeretem ezeket a pillanatokat, deee legalább a saját nevemet hibátlanul eltudom mondani egy kézfogásnál. 

Egyébként tudod kivel sikerült szerintem tök jól összehaverkodni? Mindenki kedvenc Miller Dávidjával, hisz tök jókat dumáltunk már a korábbi alkalmakor is. Csupa szív ember ő is. 

Este kezdtünk el hazafelé készülődni, egy ilyen próba tényleg sokszor eltart egy egész napig is, így persze Alex is elég rendesen ki volt merülve. Az autóban hazafelé egy borzasztóan komoly kérdést tettem fel neki:

Alex, elmegyünk holnap az állatkertbe?

Ezt most komolyan úgy kérdezted, mintha egy óvodást hallanék. -nevetett fel.

Nekem mindegy, akkor értsd úgy, mintha egy óvodás kérdezné ezt tőled. -álltam bele a témába.

Hmmm, ha így állunk hozzá, akkor csak úgy megyünk el, ha óvodásnak is öltözöl. -vigyorgott tovább.

Jó, de akkor viszel a hátadon! -öntelt mosollyal mondtam, mert tudtam, hogy ezzel nyertem is.

Na, álmodozz csak óvodásom! Viccen kívül elmehetünk, délelőtt van néhány szabad órám. Edzeni akartam akkor, de elég edzés lesz veled a délelőtt.