Már 10 év telt el Xian Yilling Pátriárkàvá válása óta. A kisfiút Wei Ying elrabolta, majd készítette fel az erőre a nagy hegyi fölgyek mélyén elrejtve. Miközben két másik testvére is felnőtt. Jiang Cheng és Lan Meili mindennap csak abban remenykedne...
Xian pov. Vissza siettem a völgybe. Már hajnalodott és biztosra vettem, hogy Wei Ying aggódik, hisz szó nelkül mentem el. A barlangunkhoz érve beigazolódott a sejtésem. Karjait összefonva mérges arccal állt a barlang szája előtt. - Magyarazatot vársz vagy kifogást? - kérdeztem. - Magyarázatot. - Egy Wen horda! Itt voltak a közelben, tennem kellett valamit! - Nianzu, fiam! Engem nem az bánt, hogy elmentél, hanem az, hogy szó nélkül mentél el! Legalább a maszk rajtad volt? - Rajtam! - mutattam fel a nehéz tárgyat. Ez sem hatotta meg annyira, hogy a homlokáról eltűnjenek a mérget jelképező ráncok. Ekkor eszembe jutott a legfontosabb. - Találkoztam a nővéremmel. - Mi?! - Az ő kíséretét tamadta meg a horda. Beszéltem vele, az álnevemet mondtam, de szerintem Wangji bácsikam így is felismert. - Lan Zhan? Ő is ott volt? Mondd, hogy van? - szaladt hozzám. Na, ez már a régi Wei Ying. - Úgy láttam, hogy jó egészségnek örvend, de elég csalódottnak tűnt amikor rájtött, hogy én nem te vagyok. - mondtam. Láttam rajta, hogy ez elszomorítja, hisz tudom mennyire szerette Wangji bácsikamat, de értem elhagyta. Nem vagyok rá merges, amiért elhozott Gusuból, hisz csak segíteni akart nekem. - Bácsikám! Már 21 éves vagyok! Eddig bölcsen és szeretettel neveltél, óvtál a nagyvilág veszélyeitől, de úgy érzem te nem fogsz engem mindig megvédeni. A tested, amit Mo Xunyautól kaptál már túl gyenge és már kultiválásra sem vagy képes. Szerintem itt az ideje, hogy az új Yilling Pátriárka felfedje magát. - tettem a vállára a kezem és igyekeztem a létező legkomolyabban beszélni. Sajnos amit beszéltem mind igaz, már nagyon gyenge a teste és jó régóta nem kultivál már. - Akkor itt az ideje, hogy ezeket oda adjam. - levett a szekrényről egy ládát, az én segítségemmel és átnyujtotta. Ahogy kinyitottam elakadt a lélegzetem. Jiang szektás ruha volt benne, talán kicsit díszesebb is. - Ez apádé volt. - Te... - Mielőtt megkérded, igen, lenyúltam. - kacsintott. Pont jó volt rám a ruha és a kardom is rá tudtam kötni.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Igen, Subiant idő közben befestettük. Wei Ying úgy vélte ez a szín jobban illik hozzám.
