Már 10 év telt el Xian Yilling Pátriárkàvá válása óta. A kisfiút Wei Ying elrabolta, majd készítette fel az erőre a nagy hegyi fölgyek mélyén elrejtve. Miközben két másik testvére is felnőtt. Jiang Cheng és Lan Meili mindennap csak abban remenykedne...
Jiang Cheng pov. Őrültek módjára hagytuk el a Lótusz kikötőt es indultunk Gusuba, hogy újra láthassuk Xiant és, hogy megölhessem Wei Yinget. Hogy tehette ezt? Több mint 10 éven át szenvedtünk. Szegény A - Yuim olyan depressziós lett, hogy majdnem belehalt. A gyerekek szerencsére még túlelték valahogy, de mi. Igaz, jól megy a klán sora és egyenlőre visszaverjük a Weneket, de teljesen szétzuhantunk. Kíváncsi vagyok, hogy Lan Wangji hogyan reagált Wei Ying visszatérésére. - Szerinted emlékszik még egyáltalán ránk? - kérdezte kétségbeesetten a feleségem. - Ne aggódj, szerelmem. Biztosra veszen, hogy emlékszik. - öleltem magamhoz.
Xian pov. Mikor Xichen bácsikám közölte, hogy hamarosan itt lesznek a szüleim teljesen bepánikoltam. Felvettem a lila szektaruhát és megcsináltam a hajam. Nagyon hiányoztak és biztosra veszem, hogy én is nekik. Nemm is kellett sokáig várnom mire beléptek a kapun. Apám a szokasos szekta ruhat viselte míg anyám egy új lila ruhát.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Ahogy megláttak majdnem kiesett a szemük. Eléjük álltam és néztem őket egészen addig amíg anyám meg nem törte a távolságot és pontosan előttem megállva a kezébe vette az arcomat, épp mint kiskoromban. Egy másodperc múlva pedig már zokogva borult a nyakamba. - Xian! Édes kicsi Xianom! - Anya! - nem bírtam tovabb és én is elsírtam magam. Apám is hozzánk lepett majd miután anyámmal elváltunk a vállaimra tette a kezét és szorosan magához rántott. - Fiam. - suttogta és éreztem a meleg könnyeit a vállamon. Hiányoztak nekem, elmondhatatlanul. A nagy ölelkezések után apam dühösen Wei Ying szobája felé vette az iranyt. Vele mentem és addig könyörögtem míg nem megígérte, hogy nem fogja megölni. De nem ússza meg szárazon. Ahogy beléptünk a kis szobába lefagytunk. Wei Ying a padlón feküdt reszkető testtel miközben megállás nélkül köhögött és a szája előtt egy pici tócsában allt a vér. Oda rohantam mellé. - Wei Ying! Bacsikam, mi a baj? - Semmi baj, Xian... Gah! - újabb adag vér. Még apám is lesokkolt a látvanytól. De utána segített az agyba tenni Wei Yinget. - Bácsikam, mi volt ez? - kérdeztem miután vegre csillapodott a köhögése és rendesen kapott levegőt. - Ahogy mondtad, a testem túl gyenge már. - Ezt nem értem! - itt már folyni kezdtek a könnyeim. - Haldoklom, Xian.
