Már 10 év telt el Xian Yilling Pátriárkàvá válása óta. A kisfiút Wei Ying elrabolta, majd készítette fel az erőre a nagy hegyi fölgyek mélyén elrejtve. Miközben két másik testvére is felnőtt. Jiang Cheng és Lan Meili mindennap csak abban remenykedne...
Xian pov. Wen Chao és Wen Zuhliu ma leigázta a Jin klánt, ezért a klanvezető és jó pár kultivár ide jönnek, hogy felkészüljünk a harcra. Ami Wei Yinget és Lan Wangjit illeti már sülve főve együtt vannak, sőt, van, hogy Lan Zhan éjszakákat virraszt mellette csak, hogy vele lehessen, ha baj van. Épp az edzőpályán gyakoroltam mikor vslaki megézintette a vállam. - Xu, te mit... - amikor megfordultam Jin Ling állt előttem. Hogy megváltozott. Valahogy tényleg felnőtt. A meggondolatlan, makacs kamasz eltűnt és egy komoly, felnőtt férfivá változott. - Jin Ling? - Xian? - Honnan tudtad, hogy én vagyok. - Xu tekintete a bacsikámé, belőled néném szelídsège árad. Hogy megnőttél! - mosolygott rám. Én is elmosolyodtam majd szorosan átöleltem. - Megható. - hallatszott. Ahogy megfordultunk Wei Ying állt az ajtóban. Egy botra tsmaszkodott és lassan csoszogott oda hozzánk. - Bácsikam! Miért keltél fel az ágyból? Lan Zhan nagyon mérges lesz. - Alszik szóval van egy kis nyugtom, nem akarom életem utolsó heteit ágyban tölteni. - mondta mikor hozzánk ért. - Jin klán vezető? - Wei Wuxian. Nem is tudtam, hogy betegeskedsz. Ha tudom elhozom híres orvosságainkat. - Ne fáradj, az rajtam úgy sem segít. Csak látni akartam, hogy Xian boldogul e, de ahogy látom minden rendben. - Veled viszont nem! - jelenik meg a nagybátyám mérges arccal. - Úgy volt, hogy pihensz! - Kellett egy kis friss levegő. Ne félj, jól vagyok. - mosolygott Wei Ying, de Lan Wangji meg se hallotta, csak felkapta menyasszonyi pózba és kicipelte. Jin Ling és én pedig csak bàmultuk.
Wei Ying pov. Ezt nem hiszem el! Az rendben van, hogy nem vagyok fènyes állapotban, de nem akarok abban a nyavajás ágyban meghalni. Hiaba kértem, hogy tegyen le, csak ciplelt tovább valahova. Végül amikor megállt letett egy farönkre. Körbenéztem, hogy hova hozott. Egy csodaszep kis helyre. Egy fa alá. - Lan Zhan. Ez nem a szobám, de örülök, hogy ide hoztál. - Ide hoztalak mert valamit el kell intéznem. - Mit kell elintézned? - El kell intéznem... Hogy ez a gyűrű az ujjadra kerüljön. - mondta és elővette a kicsi ékszert.
Oops! Bu görüntü içerik kurallarımıza uymuyor. Yayımlamaya devam etmek için görüntüyü kaldırmayı ya da başka bir görüntü yüklemeyi deneyin.
- Wangji... - Wei Wuxian. Tudom, hogy hamarosan elveszítelek, de azt is tudom, hogy ha már el kell egyszer temetnem téged, legalább had mondhassam azt, hogy a férjemet temettem el. Azt az embert, aki uralta az elmém, akit tiszta szívemből szerettem, aki úgy belopta magát a szívembe, hogy soha többé nem eresztem el. Szóval Wei Wuxian, hozzám jössz? - komolyság áradt minden szavából. En pedig már a könnyeimmel küzdköttem. - Igen. - mondtam mire az ujjamra húzta a gyűrűt es szerelmesen megcsókolt.
